Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-418
136 Az országgyűlés képviselőházának menyben azt hiszem, hogy a köz szempontjából, általános nemzeti szempontból, az ország érdeke szempontjából bírálva a dolgot, , nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt a kérdést. A kisgazda-képviselőket, akik, úgylátszik, most már nagy szeretettel forgolódnak a javaslat körül, csak az érdekelte, hogy a kisgazdaközönséget sujtja-ej a boletta-javaslat, vagy nem. Amikor (kivívták az őrlésiadó elengedését, nem érdekelte . őket már semmi, mert kaptak egy látszateredményt, a boletta-pénizt, amivel elmehetnek választóik közé és rámutathatnak, hogy ime fogtok kapni boletta-pénzt. Mi azonban, azok a képviselők, akik nemcsak a falusi szegény dolgozó lakosság érdekeivel, hanetm a víáirosi lakosság érdekeivel is kénytelenek vagyunk törődni, — mert mi nem nyilt választás útján, hanem dolgos multunk, a szegény néplöm egek érdekében végzett munkáink alapján a lakosság közszeretetéből kerültünk, legtöbb esetben hatósági nyomással és kormánypresszióval szemben, a nép szeretetéből és támogatásával a Képviselőházba — indíttatva érezzük magunkat, hogy az összlakosság szempontjából bíráljuk ezt a kérdést. Tudomásom szerint Magyarország lakosságának több mint 40%-át az a népréteg* képezi, amely nem tartozik az agráirközönségihez, Magyarország lakosságának körülbelül 44%-át teszi ki a városi lakosság. A városi lakosságot ez a törvényjavaslat, ha törvény lesz belőle, általában véve sújtani fogja. Eddig itt éveken keresztül kormánynyilatkoizatok hangzottak el. hogy ennek az adóval túlságosan megterhelt 44%-nyi lakosságnak az érdekében adókönnyítések fognak történni. Először is méltóztattak a forgalmiadét 1%-kal lejjebb megállapítani százalékszám szerint. A forgalmiadon a k a megszabása azonban végeredményben úgy 'történt, hogy több mint 3%-ot tesz ki a forgalmiadó a régi állapottal szemben. _Most jön a második adókönnyítés, a boletta-javaslat, amely kétségtelenül semmi más, mint az, hogy a földbirtokososztály adóját a városi lakossággal, illetőleg az ország másik 44%-ával, ezenfelül a falú szegényeivel fogják megfizettetni. Ne méltóztassanak megharagudni ezért a megállapításért, amit most- mondok. Ha ez így megy tovább, mair nem sok szükséges, csak a Somogyi-féle bottörvényt: amely szerencsére kimúlt a kódexből, kell felfrissíteni és meglesz a deres, azután vissza kell adni a pallosjogot azoknak az uraknak kezébe, akik ennyire önzőén akarják a saját zsebükre megoldani az ország közgazdaságának kérdését és akkor készen van aiz a helyzet, hogy adót nem fizetünk, azonban uralkodunk, szóval kész lesz a hűbéri rendi Magyarország, (Ügii van! a szélsőbaloldalon.) ame 1 ^ nem tudom hogy megallbaftia-e a helyét (Györki Tmre: Haragszik a miniszterelnök, ha valaki ezt el meri mondani!) a mai Európában, ahol már a legkisebb balkarn áll amok is bizonyos demokrácia alapján, az általálnos, e.<ryenlő, titkos választói jog álapján állnak. (Vinzián István; Például Szerbia! Ott van demokrácia és általános, titkos szavazati jog!) Meg vagyok róla győződve, hogy a gondolattársulás következtében azért gondolt a képviselő úr Szerbiára, mert az ottani állapotokat igen szeretné itt is. (Viczián István: Azért, mert ön a balkáni államokról beszélt! Demokrácia! — Györki Imre: Még ott sem szocializálták a mozit! — Sándor Pál: Ott van a demokrácia, de diktatúra is van!) Ritkán van alkalmam a képviselő úrral vitatkozni, nagyon szívesen állok rendelkezésére. Nem tudom megérteni, hogy a földbirtokosság egy része 3 toU18, ülése 1930 július 2-án, szerdán. vábbá a kormány és a kormánypárt egy része is hogyan gondolkodik, miből indul ki akkor, amikor ilyen törvényjavaslatot akar törvénybe iktatni, amely ellen most már illusztris agráriusok, főurak, mágnások nyilatkoztak. Engem nem utolsó helyen érdekelt az, mi a magyarázata annak, hogy evvel a bolettajavaslattal szemben a különböző jobb- és baloldali földbirtokosok, — mondom — mágnások is, amint a mai napon is megtörtént, felemelik vétójukat és szinte azt mondhatnám, kézzellábbal tiltakoznak az ellen, hogy ebből a javaslatból törvény legyen. E vizsgálódásom során bizonyos párhuzamot igyekeztem vonni a múlt időben lefolyt eseményekkel. Méltóztatnak talán emlékezni arra, hogy itt a munkanélküliség érdekében a szociáldemokrata-párt parlamenti frakciója több ízben akciót indított és^ ezeknél az akcióknál nagyon súlyos érveket vágtak a mi érveinkkel szembe. Megállapítottam egyúttal azt is, hogy azt a súlyos érvet, amelyről szó lesz, az utóbbi időben tartott munkanélküli gyűléseken maguk a munkanélküli munkások hangoztatták. Amikor arról volt szó,^ hogy a kormány nem hajlandó a munkanéküliség esetére^ szóló biztosítást megcsinálni, hogy a kormány nem tud olyan intézkedéseket tenni, amelyek ezt a kétségbeejtően nagy munkanélküliséget megoldják, akkor természetesen azzal a javaslattal állottunk a munkanélküliek elé, hogy követelni fogjuk, követelnünk kell a kormánytól, hogy hirtelen, gyors segélyezésben részesítse a munkanéh kuli tömegeket. Legnagyobb meglepetésemre azonban ' f nagyon sok helyen az történt, hogy a munkanélküliek tömegei zajosan tiltakoztak a munkanélküli segély ellen. Azt mondották: nem vagyunk koldusok, nem munkanélkülisegély, nem alamizsna kell, tessék a kormányzatnak munkáról gondoskodni, tessék lehetővé tenni, hogy önérzetes munkáshoz illően munkához jussunk és becsületes munkánk árán tarthassuk el családjainkat és önmagunkat, úgy, hogy nagyon sok ecetben előfordult, hogy nem tudván mást cselekedni, szinte agitál. nunk kellett a munkanélküliek sorában, hogy a munkanélküli segélyt, mint hirtelen átmeneti dolgot fogadják el. Ne tessék rossznéven venni tőlem, itt ha•sonló esetet látok azzal, amikor Windischgraetz Lajos herceg — azt hiszem önnek, Viczián képviselőtársam, eléggé kedvére való nevet hoztam elő... (Viczián István: Nincs szerencsém ismerni!) Jobboldali politikus. De mehetek a polgári oolitiku'sok között a baloldalra is: ima előttem két földbirtokos gróf képviselőtársam tiltakozott a holetta ellen. En a magam részéről ugyanazt a megnyilatkozást, ugyanazokat a szempontokat látom. A földbirtokos osztályban szerencsére vannak még «okán olyanok, akik éppúgy, mint a munkanélküli ipari munkás, a munkanélküli segélyt, a boletta-segélvt valami olyasminek látják, ami az önérzettel ellentétben van, akik valami komolyat, valami imást, valami szebbet akarnak. Önök azt hiszik. — hiszen evvel indokolták, ez volt eevik legsúlyosabb indokuk — hogy a munkanélküli segély a munkásból kiöli az önérzetet és a munkátlan s á-^ot mozdítja elő. Ha a munkanélküli munkásból, aki végigszenvedte a háború négy és fél esztendejét, és aki r- állítom — sokkal jobban végigszenvedte a forradalmak sújtó hatását, mint önök, t. képviselőtársaim és t. polgári osztály, és akik végigszenvedték ezt a rendszert, amely a legmostohábban, a lehető legridegebben éppen a munkások