Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

Az országgyűlés képviselőházának U tatnám a magam részéről azt, ha azért, mert Bethlen miniszterelnök úr valamit javasol, nekem ellenzékinek kötelességem volna minden egyes javaslatával szemben vétót mondani. (Zaj. — Elnök csenget.) Kérem én erre a javaslatra ima is ráismerek, ez ma is segélyezés a többi foglalkozási ágakkal szemben a lényeget illetően, csak az őrlési jegy eltörlésében látok bizonyos enyhítést. Es még meggyőződésem az, hogy ez voltaképpen nem egyéb, mint burkolt adófizetés. Helyesnek tartom, hogy ne vegyítsünk ebbe a kérdésbe politikumot, inert ez. tisztán gazdasági kérdés. (Zaj és közbeszólások.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne 'méltóztassanak párbeszédeket folytatni. (Kuna P. András közbeszól.) Kuna P. képviselő urat kérem, maradjon csendben. Hegymegi Kiss Pál: Azt vitatjuk, hogy a magyar gazdatársadalmon és a magyar mezőgazdaságon segíteni kell, és hogy miképpen segítsünk. Ez nem politikum, ez minden magyar embernek kötelessége, ebben csak versenyezhetünk egymással, de ez a törvényjavaslat nem alakilag, de szükségtörvényjavaslat, amely egyfelől a gazdasági élet törvényein kívül esik, másfelől novum a magyar'törvénytárban. Ezt a szükség, a nyomorúság hozta. Ha pedig ez így van, akkor nekem két szempontot kell vizsgálnom. Vizsgálnom kell azt, hogy miért állt elő az a helyzet, hogy a magyar mezőgazdaság ilyen nyomorúságba jutott, hogy a többi foglalkozási ágaknak segítséget kell neki nyújtani. Vizsgálnom kell továbbá azt is, hogy vájjon ez a mód, ez a boletta tényleg alkalmas-e arra, hogy a mezőgazdaság hóna alá nyúljon és a magyar mezőgazdákat a gazdasági válságból kivezesse. Vizsgálnom kell ennek a kérdésnek szociális vonatkozásait is. Itt elsősorban a kormány rovására kell írnom,' éppen úgy, mint előttem szóló t. képviselőtársam tette, az időpontot, amikor ez bekövetkezik. Ha a magyar gazdatársadalmat a kormány 50 millióval, többel vagy kevesebbel, ahogyan kontemplálva van, meg kívánja segíteni, akkor ezt már meg kellett volna cselekednie a költségvetés megszavazása előtt. Akkor láttuk volna, hogy a kormánynak milyen tervei, vannak és a költségvetést takarékosság szempontjából még egyszer felülvizsgálhattuk volna és abból minden olyan flancintézkedést és beruházást, amelyet a pénzügyminiszter úrnak nem volt módjában az egyes tárcáknál törölni, törölhettünk volna, mert azt a pénzt akkor helyesebben fordíthattuk volna a magyar mezőgazdaság támogatására. Felvetődhetett volna az a kérdés is, ami helyesebb lett volna, és ami régi uzus is, — a magyar Corpus «juris-ban vannak idevonatkozó törvények — hogy amennyiben az egyik foglalkozási ág nehézségekben van, akkor a közterhek viselés énéi vele szemben valami engedékenység történjék, amit Hunyady Ferenc t. képviselőtársam is mondott, például a földadónak lefelé való fokozatos elengedése által, vagy pedig másrendszerű segítséggel, amely egészséges alapon áll, és amely minden költségvetésbe beállítható lett volna. Ellenben, sajnos, mindez a költségvetés elfogadása után jött. Nekem az ilyen kánikulai törvények ellen aggályaim vannak, mert ezek veszélyeztetik a parlament működésének komolyaágát. Már most óvást emelek a következő törvény, a Társadalombiztosító rendezése ellen. A mi felszólalásaink dacára éveken keresztül folyik a Társadalombiztosítónál a költekezés, és éppen az aratás előtt, a parlamenti szünet előtt hoznak ide egy ilyen nagy kérdést. 18. ülése 1930 július É-án, szerdán. 133 Az én nézetem az, 'hlogy itt voltaképpen a felelősségtől akarnak: könnyebben megmenekülni,- mintha a parlament teljes figyelme rajta lenne a kérdésen. (Farkas István: Ez sem fog menni nyolcórás ülések nélkül!) Egyáltalán neim vitás közöttünk, hogy mi a magyar mezőgazdaság helyzetén segíteni akarunk. Kétségtelen, hogy nálunk még a monarchia idejében sem volt belterjes gazdálkodás, de gabonánkat Ausztriával való kapcsolatunk folytán xígy, ahogy értékesíteni tudtuk, talán bizonyos fokig — nagyon is bizonyos fokig — a magyar ipar rovására. A trianoni szerződés után ellenben más helyzetbe jutottunk. Nekünk még volt két bő esztendőnk a gazdasági konjunktúrára, amikor a magyar kormánynak a magyar mezőgazdasági termények számára

1 piacot kelltet volna biztosítania. Ez az idő elmúlott, ma már a harmadik szűk esztendőt járjuk és ebben a tekintetben semmiféle olyan intézkedést nem tett a kormány, amellyel a magyar mezőgazdaság helyzetén intézményesen segített volna, a gazdálkodási rendet, a birtokmegoszlási viszonyokat egészségesebb alapokra fektette volna. Ilyennemű intézkedést mi a magyar földmívelésügyi kormányzat részéről nem láttunk és most oda jutottunk, hogy amikor a magyar mezőgazdaságon segíteni kell, akkor ez a boletta-rendszer, ez a voltaképpen segélyosztási rendszer az egyetlen mód, amelyre a kormány fedezetet tud. En ezt a boletta-rendszert elítélem; elítélem elsősorban azért, mert meggyőződésem szerint csak látszólag, de végeredményében egyáltalán nem segít a gazdatársadalmon; (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) elítélem azért, mert egy vezető magyar foglalkozási ágat, a magyar gazdát odaállítja a többi foglalkozási ágak gyűlöletének középpontjába. Ebben én olyan uszítást látok, amely uszítást én a társadalom és a nemzet szempontjából megengedhetőnek nem tartom. (Simon András: Ki uszít?) En t. kéoviselőtáirsam, nem uszítok, tehát nekem ön leckét ne adjon, hanem uszít az a tény, amely a boletta folytán elő fog állani, a drágulás; uszít az a tény, hogy együk foglalkozási ág rovásaira nyújtunk a másiknak segítséget. (Reisinger Ferenc: Minek csinálták ezt a javaslatot? — Zaj. — Elnök csenget.) E javaslat folytán be fog következni a drágulás, és ne feledje el a kormányrendszer, hogy ez már a második kormányzati intézkedés, amely ismét általános drágulást okoz. Az első volt a pengő. (Simon András közbeszól.) Akkor még a t. képviselőtársam nem volt a parlamentnek tagja, így emléjkeztetem, hogy mi naívul felsorakoztattuk a nagy közgazdasági bölcsek előtt, hogy a 12.500 papírkoronás egység veszedelmes lesz r és égynegyedrész drágulást fog okozni. Én látok itt képviselőtársaimat, kik kacagtak, amikor ezt az érvet mondottam és kiderült, hogy nem 25%; lett a drágulás, hanem felment ennek sokszorosára. (Pakots József: Ki volt a nevelőapja? — Zaj.) Akkor is volt a t. egységespártbain egy egész gárda, amely a 10.è00-es egység mellett szólt, akkor is Bud miniszter úr senkinek nem mondta meg, hogy miért kell a 12.500-as egység, de egyszerre csak egy pillanat alatt, amikor szavazni kellett, magunkra maradtunk a 10.000-es egységgel! A másik körülmény, amelyért kifogásolom a bolettát, az, hogy ennek rendszere bizonyos tekintetben bürokratikus és a visszaélések lehetőségét mozdítja elő és elégedetlenséget is eredményez és pedig általános elégedetlenséget. Előttem van egy tudósítás a bérlők legutóbb Hajdú vármegyében, Debrecen városá20*