Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

134 Az országgyűlés képviselőházának U1B. ülése 1930 július 2-án, szerdán» ban tartott üléséről, ahol Szomjas Gusztáv volt képviselőtársam hívta össze a bérlőket és felszólította őket, nyilatkozzanak, hogy & • kormány boletta-javaslata jó-e. A lapokból úgy olvastam, hogy Szomjas elnök úr háromszor tette fel a kérdést: no hát helyeslik? Nem szólott senki és miután mindenki hallgatott, ebből az elnök az általános helyeslést állapította meg. Másfelől az is kétségtelen, hogy az ilyen mesterkélt gazdasági intézkedések ellenkezésben vannak a gazdasági élet törvényeivel és ebből a mesterkeltségből kifolyólag a gazdasági élet gyökereiben súlyos változások keletkezhetnek, amelyeket a magam részéről aggályosnak tartok. Megemlítem azt is, hogy az igen t. kormány természetesen más cikkeket is meg kíván adóztatni, amelyről más képviselőtársaim már per longum et latum beszéltek, így a kávét, teát és a postabélyegeket. Itt engedje meg a pénzügyminiszter úr, hogy szíves figyelmébe ajánljam, — hiszen már úgyis alig lesz lehetséges változtatni ezeken, mert a mi szavunk csak kiáltó szó a pusztában — hogy annyi kímélettel méltóztassanak a kereskedelem iránt lenni, nogy talán azokat az árukat, amelyek útban vannak, amelyeknél a kereskedők számításaiba még a régi tételek és vámtételek voltak beillesztve, méltóztassanak legalább a régi alapon keresztülengedni, hogy ennek a drágításnak bevezetésével egyenesen tönkre ne menjen egy csomó exisztencia. Azt hiszem, hogy ez a magyar kereskedelem részéről teljesen jogos kívánság, amelyet talán a miniszter úr méltányolni is fog. Én ezzel a kérdéssel itt nem kívánok foglalkozni, de mégis meg kell említenem, hogy az úgynevezett ^kisbirtokok bérlete körül, a teljesen kicsiny bérletek után azt panaszolják a birtokosok, hogyha a bérlők kapják a bolettát, akkor voltakép nekik még fizetniök' is kell. Ezt az aggályt csak azért említem meg, mert ez megint súrlódásra fog vezetni, amely súrlódási felület ma a gazdasági életben nem kívánatos. Mélyen t. Ház! Ezzel a törvényjavaslattal szemben ezeket kívántam előadni. Magam részéről a törvényjavaslatot nem fogadhatom el, nem fogadhatom el pedig azért, mert a gazdasági élet szempontjából helyesnek nem találom. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Reisinger Ferenc! Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! A magam részéről elfogadom azt az elvet, hogy ha az egyik társadalmi osztályt veszni hagyjuk, azt megérzi a másik társadalmi osztály is. A kapitalista termelési rendszerben osztálytagozódások vannak és ezek az osztályok egymásra vannak utalva. (Kálmán István: A kommunisták közt is van tagozódás!) Ne tessék viccelni, mert én nagyon tárgyilagosan óhajtok éhhez a nagy kérdéshez szólni, de ha a képviselő urak kizökkentenek az én komoly ós tárgyilagos elképzelésemből, akkor magukra vessenek. Mondom, a mai termelési rendszerben a tagozódó osztályok egymásra vannak utalva. A magam részéről tehát osztozom abban a véleménybén, hogy egyik társadalmi osztályt elesni hagyni nem lehet anélkül, hogy a másik társadalmi osztály ezt meg ne érezné. Ezzel szemben azonban kétségtelenül felállítandó egy másik elmélet is, amely szerint nem szabad az egyik társadalmi osztályon segíteni a másik társadalmi osztály rovására, ha csak nem akarjuk elérni ugyanazt az esetet »amely az első társadalmi osztály tönkremenésétől származna. Már pedig én a magam részéről itt azt látom, hogy nem a tőkés termelési rendszer szempontjából helyes, amaz elmélet érvényesül, r hogy az egyik társadalmi osztály megmentéséről van csak szó, hanem itt egyúttal az is történik, hogy úgy akarnak az egyik társadalmi osztályon, az egyik társadalmi, termelési rétegen egíteni, hogy a végső nyomorba döntik a másik társadalmi réteget. Itt azután figyelmeztetni vagyok kénytelen a túloldalt, hogy iaz fog bekövetkezni, ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, hogy a fogyasztóképesség megcsökkenése következtében ismételten bajok fognak előállni és ezt a földbirtokos, a nyersterményeket, előállító termelő osztály fogja megsínyleni. Ezért .tartom elsősoriban az önök elmélete szempontjából is ezt az egész javaslatot helytelennek és elfogadhatatlannak. Egyébként én a magam részéről úgy okoskodom, hogy ' az agrártársadalom termelési zavarokkal küzd, itt van tehát az ideje, sőt már régen itt lett volna az ideje annak, hogy ía kormány részéről valami okos, komoly dolog történjen. Amíg a mai társadalmi-rendszerrel élünk, nem lehet kikapcsolni a földbirtok termeléséből a. földmunkás tömegeket és ennek következtében kénytelen vagyok helyeselni a gazdatársadalom, illetve a földbirtok termelésének megmentését. Az én felfogásom szerint azonban ez a javaslat nem az a módszer, nem az az eszköz, amelleyel ezt a célt elérhetnénk, azonkívül pedig méltóztassék megengedni, hogy azt a véleményemet elmondhassam, hogy itt épp ellenkezőleg történik a dolog, mint ahogy ezt az okos gazdasági politika megkövetelné. Magyarországon ezidőszerint egy nagyobb társadalmi réteg van, mint amelynek tulajdonképpeni felsegélyezését ez a törvényjavaslat lehetővé fogja tenni, amely körülbelül tizenöt éve olyan lehetetlen nyomorúságban van, hogy most már fokozatosan odajutott, hogy a szó szoros értelmében nincs ennivalója és ez a földmíves és az ipari munkásréteg. Ezeknek az életstandardja most már annyira leromlott, annyira pusztulóban van, hogy egészen bátran mondhatjuk, hogy itt aztán ütött a tizenkettedik óra. Nagyon félek attól, ihogy ez a fejtetőre állított gazdasági megoldás, hogy elsősorban a még mindig teherbíró termelő rétegen segítünk, olyan katasztrófához vezet, amit azután éppen a.földbirtokososztály szemponnából nem lehet kívánatosnak tartani. Én a magam részéről tehát az itt előrebocsátottak alapján megkísérlem egészen tárgyilagosan bírálni ezt a javaslatot, mégpedig úgy, ahogy hibáit látom. Elsősorban nagy kérdés előttem, hogy ez a javaslat segít-e a kisgazdatársadalmon, segít-e azon a 10—15—20—25—30 holdas gazdatársadalmon, segít-e azon a 2—3—4—5 holdas gazdatársadalmon, amelynek a megmentését a túloldalon ülő képviselőtársaim állandóan és fennen hangoztatják. Azokon a gyűléseken, amelyeken az utóbbi időkben képviselőtársaim megjelentek, de, itt benn a Képviselőházban is az eddigi felszólalásokból azt láttam, hogy jobboldali képviselőtársaim igyekeznek ezt a javaslatot úgy beállítani, mintha ez hivatva volna az egész kisgazdatársadalmon segíteni. (Farkas István: Es a törpebirtokosokon!) Igen, a törpebirtokosokon is, ezeket természetesen ibeleértem. Vizsgálódásaim alapján ebben a kérdésben a következőket állapíthatom meg. Vizsgálódásaimat nem úgy végeztem, mint ahogyan azt túloldalon ülő képviselőtársaim hangulatkeltésképpen felénk szokták kiáltani hogy itt a városban, ahol nincsenek kisgazdák, valamelyik szakszervezeti íróasztal mellett végezzük el ezeket a vizsgálódá-