Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-418
Az országgyűlés képviselőházának Ul egészítve azokkal a szempontokkal, amelyek bennem, mint a magyar föld egyik birtokosában, megvannak, és összhangba hozva ezt azzal a felelősséggel, arnellyel az engem képviselővé megválasztott magyar népnek tartozom. Azt is ki kell jelentenem, hogy látszólag magánérdekemmel szemben cselekszem, amikor a boletta ellen beszélek. Mondom, látszólag. Tulajdon birtokomon ugyanis igen alapos számításokat végeztem és bár minden lehető módon, a legegyszerűbbtől ' a legváltozatosabb ig gazdálkodva, az állattenyésztés minden fajának felhasználásával vezetem ezt a birtokot, az a hárompengős felár,• amely a búza jelenlegi ára felett mutatkoznék, hozná ki a különbséget, amely a szerény jövedelem és a. teljes ráfizetés közt van. Látszólagos magánérdekem ellenére azonban, kénytelen vagyok a magam aggályait elmondani és kérem a kormányt, igyekezzék azokat eloszlatni, amennyiben egyáltalában reflektál rá, hogy a magam részéről támogassam ennek a törvényjavaslatnak megszavazását, — amire különben szüksége a kormánynak ennek a mammut-többségnek birtokában nincsen. (Reisinger Ferenc: Senkire sincsen! — Zaj.) Elsősorban kifogásaim vannak ezzel a javaslattal szemben szociális szempontból. Amikor még a keresztény gazdasági pártnak tagja voltam, a múlt évnek — úgy hiszem — decemberében, ugyanez a javaslat fordult meg a párt vezetői előtt miagánembereknek előadásában, akik mindenekelőtt a pártot akarták megnyerni ennek a gondolatnak a lanszírozására^ TTgy emlékszem, hogy akkor a keresztény párt valamennyi vezetője nemcsak erélyesen, hanem felháborodva is utasította vissza azt a gondolatot, hogy egy termelő réteg érdekében az egész ország fogyasztó közönségét egyoldalúan adóztassák meg. Minden keresztény politikus, aki erről a tervről értesült, abban az időben egyhangúan foglalt állást ezzel a javaslattal és tervvel szemben. (Jánossy Gábor: Ez egészen más javaslat!) Szociális aggályaim vannak, hogy az egész fogyasztó közönség, elsősorban a városi lakosság és az ipari munkásság élete meg fog nehezedni e javaslat következtében. Nem tudok osztozni abban a felfogásban, hogy a nullásliszt drágulását nem fogja megérezni a szegényebb lakosság. Kimutatható tény, hogy a háború óta a nullásliszt belföldi fogyasztása rohamosan emelkedett, amivel szemben pl. a 7-es minőseim barna kenyérliszt az országon belül egyáltalában eladhatatlan, úgvhogv ezt a malmok takarmánylisztként kénytelenek ráfizetéses áron külföldre exportálni. Minden megnyugtatás, minden miniszteri erőlködés ellenére nem tudom elképzelni azt. hogy ezt a, métermázsánként mégis r elég jelentős felárat, a 3 üengőt a maga egészében a közvetítő kereskedelemre és a malmokra lehessen hárítani, és meg- vagyok győződve.^ hogy ezt a fogyasztó közönség meg fogja érezni. Ha ez az áthárítás gazdaságilag egyáltalában lehetséges volna- — ebből a szempontból nem akaróik állást foglalni, mert nem vagvok szakérf őie a kérdésnek — a kormánynak olyan hihetetlen erélyére volna szükség ebben az esetben, amilyen erélyt a kormány részéről a kartellekkel, a konszernekkel, az iparral szemben eddig egyetlen esetben sem tapasztaltunkA pénzügyminiszter úr azt állítja, hogy ez az egész országot terhelő, lényegében antiszociális iellep-ű fogyasztási adó egyenlő megíté; lés alá esik a más ipari országokban való vámvédelemmel, (Ügy van! a baloldalon.) an. ülése 1930 július 2-án, szerdán, 125 nak végső eredményben szintén az ország egész lakosságát adóztatja meg a termelő réteg érdekében. A pénzügyminiszter úrnak ezzel az állításával nem óhajtok szembeszállni, mert ez teoretikusan tökéletesen kifogástalan, maga a pénzügyminiszter úr hivatkozott azonban arra, hogy ezeknek az ipari államoknak lényegileg más a helyzetük, mint amilyen a magyar államé. Nem tudom tehát megérteni, hogy a lényegileg más helyzetben- levő magyar termelésnek lényegileg ugyanazokkal az eszközökkel akarunk segítségére sietni, mint más államok és nem nyúlunk olyan eszközökhöz, mintha terhek leszállítása, amelyek által antiiszociális jelleg nélkül lehet a termelő rétegeket felsegíteni. Végül szociális szempontból a törvényjavaslattal szemben a lehető legnagyobb aggály az, hogy kétségtelenül bizonyos haszna van a boletta-törvényjavaslatból azoknak a mezőgazdasági exisztenciáknak, amelyeknek elég jelentékeny eladható gabonamennyiségük van, (Ügu van! a baloldalon.) de a hasznot már nagyon kis százalékban fogják érezni azok a kisebb birtokosok, akiknek csak csekély eladható gabonamennyiségük van és egyáltalában nem fogják érezni a r törpebirtokosok, akik csak a saját maguk részére termelnek. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) A mezőgazdasággal foglalkozók legnagvobb rétege, a napszámosok, a zsellérek, sőt bizonyos szempontból nagyobb családoknál maguk a cselédek is nem hasznot, hanem pozitív megterhelést fognak érezni. A mezőgazdaság felsegítésére életbeléptetett törvényjavaslat tehát a mezőgazdasággal foglalkozó néoesség legnagyobb részére nem előnyt, hanem terhet fog jelenteni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Aggályaim második csoportja etikai természetű. Kénytelen vagyok bevallani, hogy mivel tegnap még erős torokgyulladásom volt és egész nap ágyban feküdtem, nem voltam képes a törvényjavaslatnak azt a részét átnézni, amely most megváltozott. Annak idején az volt az érzésem, hogy a vámmalmok ellenőrzése szempontjából óriási bürokratikus apparátust fog kelleni felállítani, amelynek működése egyrészt felesleges lesz. másrészt nagy ^terhet fog jelenteni és mindenféle t visszaélés tág kapuját fogja megnyitni. Most úgy érzem, hogy a^kormány nem gondol arra, ihogy ilyen apnarátust felállítson. Igaz ugyan, hogy Gaal Gaston t. képviselőtársam fejtegetéseiből azt véltem érteni, hogy ezt mégis kénytelen lesz a kormány behozni. De ha nem hozza be ezt az apparátust a kormány, akkor a kérdés etikai szempontból más kifogás alá fog^esni. Meg fog indulni a fogyasztóközönség, a városi lakosság áramlása a falu felé. Hátizsákokkal, batyuval, kosárral ki fognak menni, a termelőtől meg fogják venni nem a gabonát, hanem az állítólag saját szükségletére megőrölt lisztet és a legszebb háborús viszonyokban ^ leszünk, a r háborús viszonyok összes kötöttségével, a háborús viszonyok összes visszaélésével. A magyar nemzetnek már igazán agyaglábakon nyugvó közerkölcsisége szempontjából a legnagyobb aggállyal tekintem, ha az állam részéről megint olyan rendelkezés történik, amely logikai következetességgel ilyen^ visszaélésekbe fogja vinni a szegény lakosságot. A 15. §-nál, amely a gabonajelzálogról intézkedik, volna egy sepoiális kifogásom egyrészt azért, mert itt niagy visszaélések lehetősége nyílik meg. másrészt pedig t azért, mert a vexatúráknaik és a saját hibán kívüli bűnbe19*