Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

126 Az országgyűlés képviselőházának 418. ülése 1930 július 2-án, szerdán. esésnek lehetősége forogj fenn. A gazdaember a saját helyiségében elzálogolt gabona hiánytalan 'megmaradásáért felelős. Nem is _ beszélek arról, hogy egy kisebb intelligenciájú ember milyen könnyen fog megfeledkezni arról, hogy tulajdonképpen felel azért, és az elzálogolt gabonát közben el is adja. (Zaj a jobboldalon.) De nem is tekintve ilyen súlyosabb esetet, a gazda elzálogoita a gabonát, kinn dolgozik a tagon, felesége pedig úgy, ahogyan megszokta máskor is, fel-felszalad a padlásra és egy vékával, dézsával, köténnyel lehoz a padlásról abból a búzából, amellyel a cserekereskedést szokott lebonyolítani. Ezt a szegény asszonyt nem lehet felelőssé tenni, mert ő nem tudja megérteni, neki nem lehet megmagyarázni ezt a dolgot. (Zaj. — Elnök csenget. — Kuna P. András közbeszól.) Jól méltóztatott ebédelni^ örülök, hogy így ebéd után is ilyen friss és éber állapotban tisztölhetem képviselőtársamat. Ez nagyon meglepő, nagyon ritkán szokott előfordulni, annál inkább örülök neki. (Br. Podmaniczky Endre: Ez már személyeskedés ! ) Nagyon könnyen előfordulhat tehát az, hogy a nélkül, hogy a gazda észrevenné, a zálogolt gabonának jelentékeny hányada egyszerre csak eltűnik és a gazda büntető üldözésnek lesz kitéve. Éppen azért a saját helyiségben zálogolt gabonáról szóló intézkedést ném^ tartom jónak, hanem osak bizonyos közraktár jellegű helyiségekben helyeslem a zálogolást. Természetesen nem gondolok arra, hogy ilyeneket építeni, vagy létesíteni kell, hanem a lehető legkisebb költséggel a megfelelő helyen bérelni kell ezeket a helyiségeket. Észrevételeim harmadik csonortía a tulajdonképpeni gazdasági természetű észrevételeik és főleg ezekre nézve r várnék a kormánytól megnyugtatást és felvilágosítást. Kétlem, hogy a boletta-rendszer által a termelőknek juttatandó felár a maga egészében vagy egyáltalában osak jelentékenyebb neszben érvényre tudna jutni. Attól félek, hogy a^ búzaár természetes, vagy mesterséges leszállása következtében még a belföldi forgalomban seíri fog érvényesülni ez a 3 pengős felár. (Zaj a jobboldalon.) Aggódom továbbá, hogy egy viszonylag rövid ideig hatályban levő felár mellett az ipari cikkek ára fel fog emelkedni és a búza árának bekövetkezhető leszállása esetén egyáltalában nem fog^ kiegyenlítődés történni, az ipari termékeik és az élet ára fenn fog maradni. Éppen úgy, ahogyan a pengő szerencsétlen 12.500-as szorzószáma megdrágította az életet, ez is meg fogja drágítani az életet a mezőgazdasági termelők hátrányára minden kompenzáció nélkül. Végül magánál a mezőgazdasági üzemnél az iparcikkek árának drágulása a legrövidebb időn belül ellensúlyozni fogja azt a pluszt, amelyet a bolettából a métermázsánkénti 3 pengő jelent. Egyetlen üdvös hatást várok itt, azt, hogy a mezőgazdasági napszám és a mezőgazdasági munkadíj növekedni fog és talán rövid ideig képes lesz a magyar gazda ezt az emelkedett munkadíjat a boletta árából fedezni. Ez az egy reményem van, hogy ez pozitivum lesz a mezőgazdasági szegény népesség javára. Még azért is vannak aggályaim, hogyha várakozásom ellenére^ a boletta-rendszer bizonyos ideig üdvös hatású lenne, tehát bizonyos ideig a búzatermelést viszonylagosan r rentábilissá tenné, akkor egy év alatt a búzával és a rozzsal bevetett területek nagysága országos viszonylatban olymódon emelkednék, hogy ennek következménye az volna, hogy az úgyis egyoldalú búzatermelésünk a jövőben még fokozottabban esnék latba. Végül attól félek, hogy a boletta-rendszer következtében mezőgazdasági kivitelünknek további mesterséges akadályai keletkeznének. Erről nem akarok beszélni, csak megemlítem. Azután pedig azt kifogásolom, hogy az egész elgondolás alapjául szolgáló számítás középtermésre volt alapozva. Ha véletlenül az "Úristen egyszer jobb terméssel ruház fel minket, felborul az egész számítás és sem belföldi, sem külföldi viszonylatban nem felel meg a termés annak a számításnak, amelyre ez a terv alapozva volt. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Csak látnók azt a jobb termést!) Mi is szívesen látnók normális viszonyok közt, amikor mesterséges állami beavatkozás nem nehezítené meg, * hogy ennek áldásos következményeit lássuk. Hangsúlyoznom kell még, hogy aggályosnak tartom, hogy csak a gabonatermelőkön akar ez a törvényjavaslat segíteni. Tudomásul veszem, hogy a kormány tagjai több ízben hangoztatták, hogy ez a terv egy átgondolt mezőgazdasági segélytervnek csak egy része, láncszeme, hogy egyéb őstermeléssel foglalkozó népességet, rétegeket is fel akar a kormány karolni. (Kun Béla: Evek óta 'halljuk, de nem* látjuk!) De figyelmeztetem a kormányt arra, hogy ma a mezőgazdasági népesség bizonyos rétege különlegesen nehéz helyzetben vart, lehetetlenül el yan adósodva az a bortermelő- és szőlővidék és ennek érdekében ez a törvényjavaslat semmit sem tesz. Azért követelem, hogy végre egyszer töröljük már el a borfogyasztási adót. ígéretek hangzanak el és nem történik semmi. S követelem, hogy a külföldi borházakkal való kisded játékokat meghaladó mértékben méltóztassanak a magyar bor külföldi piacairól gondoskodni. A t. kormány figyelmébe ajánlom, hogy Schober osztrák kancellár a napokban fog Budapestre érkezni. Azt hiszem, az egész magyar nemzet örömmel fogadja ezt a kiváló államférfiúi, de vájjon nem volna-e jé ebből az alkalomból gazdasági tárgyalásokat is folytatni és kompenzációs alapon megpróbálni, hogy a magyar bor osztrák kivitelét nem lehetne-e' valahogyan a nagy barátkozásból kifejleszteni és biztosítani. Hangsúlyozom, hogy én nem mint szakember szólaltam fel, hanem mint a magánéletben élő ember, aki a magam vagyonában is érintve vagyok, a magamért és másokért érzett aggályomnak akartam kifejezést adni. Én volnék a legboldogabb, ha a kormánynak, vagy a kormánypártnak nagyon lelkesedő szónokai, vagy kevésbbé lelkesedő szónokai meg tudnának engem győzni arról, hogy ezzel a javaslattal meg lehet szüntetni a magyar mezőgazdaság válságát. Boldog volnék, ha erről meg tudnék győződni. (Zaj a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Kísérlet! — Br. Podmaniczky Endre: Csak segítség!) Attól félek, hogy minden ellenérv és minden okoskodás ellenére az élet be fogja bizonyítani azt, hogy ezen az úton nem várható siker. Azért ki kell jelentenem, hogy lelkiismereti kérdésnek tekintem, hogy a kormány csak abban az esetben tartsa fenn ezt a javaslatot, ha tényleg teljesen sziklaszilárdan meg van győződve arról, hogy vállalhatja érte a felelősséget, ha sziklaszilárdan meg van győződve arról, hogy ezen az úton remélhető siker és fejlődés. Bevallom, hogy egyáltalában nem tudok lelkesedni a kötött gazdálkodási rendszernek