Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

124 Az országgyűlés képviselőházának J

{

18. ülése 1930 július 2-án, szerdán. mert a kötött gazdálkodási rendszerre való átcsúszáshoz nemcsak törvényhozási és kormányintézkedések kellenek, hanem kell bizonyos mértékű közvélemény abban a tekintetben is, hogy azok a rendelkezések szükségesek. Láttuk azt, hogy akkor, amikor igen fontos államérdekek indokolták meg a kötött gazdálkodási rendszer bevezetését, akkor sem lehetett azt kifogástalanul és megfelelően keresztülvinni. Ma pedig, tíz évvel a háború befejezése után és nyolc évvel a kötött gazdálkodási rendszer teljes megszűnése után, sem a hivatalos tényezőkben, sem pedig a nagyközönségben nincs meg az a lelkület, amely lehetővé tenné a kötött gazdálkodási rendszernek a keresztülvitelét. Erre vonatkozólag engedtessék meg nekem, hogy rámutassak ^ egy nagy tekintélynek a véleményére. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, fiogy a kötött gazdálkodási rendszert a szükség következtében kétségtelenül a legtökéletesebben 'már a maguk általános lelki és néppszichológiai a következtében is a németek valósították meg. Már most a német mezőgazdaság, különösen a rozstermelés tekintetében, hasonló nehézséggel szenved, mint a magyar. Es mit látunk? Azt, hogy a rozstermelésen való segítés gondolatával foglalkozó német kormányzat egvik legkiválóbb tagja, Diettrich, volt közélelmezési és földmívelésügyi miniszter és csak egy hete pénzügyminiszter, azt mondja, hogy egyáltalán nem lehet gondolni arra, hogy a rozsfogyasztást hatósági intézkedésekkel szükségszerűen — Zwankwirtschaft módjára — lehessen továbbfejleszteni és keresztülvinni: «wegen der damit verbundenen Corruption». T. Ház! Ha tehát az alapos és lelkiismeretes német azt mondja, hogy ez csak eorrupcióra vezet, de nem vihető keresztül, akkor mi, akik ilyen rendszerbe megközelítőleg . sem tudunk beleilleszkedni, mint a németek, egyáltalán nem volnánk képesek ennek a megvalósítására. Ez a hitem és meggyőződésem, azért gondolom azt, hogy ez a törvényjavaslat azon kereten belül fog maradni, amelyet szorosan véve a törvényjavaslat rendszere magában foglal és ha akadna itt valaki, aki tovább akarna menni a kötött^ gazdálkodás felé, majd rátér arra a koncepcióra, amelyet én voltam bátor megjelölni. Hiszen még a törvényjavaslat 5. fejezetének 55. §-ában a rozskeverésre vonatkozó rendelkezésekkel szemben is úgy áll a dolog, hogy mi elhatározzuk, de nem vagyunk anyira gyakorlatiak, hogy azokra a nehézségekre gondoljunk, amelyeket ugyancsak Diettrich kifejez e tekintetben, mikor azt mondja, hogy a kötelező rozskeverést elrendelni nem lehet, mert nem lehet megvalósítani, mondja ő, háromezer kismalom ellenőrzését. Itt vannak bizonyos határig menő rendelkezési lehetőségek, ezek a határok azok, amelyek közé lett beszorítva ^végeredményben a változásoknak -a variációjába^ ez a törvényjavaslat. Ilyen értelemben magában foglalja a mezőgazdaságnak a búza és a rozs piacra kerülő mennyisége után való 3 pengős kedvezményt, és magában foglalja az ennek megfelelő fedezetet. Ilyen értelemben ^ lesz maid hivatott a gyakorlatban megnyilvánulni ez a javaslat és bebizonyítani azt, hogy mennyiben felelhetnek meg a hozzáfűződő várakozások vagy sem. Meggyőződésem szerint senki sem olyan szerelmes ebbe a javaslatba^ hogy az esetben, ha szüksége merül fel, ne változtathassunk rajta, ez a további tapasztalatok által megfelelőbbnek talált módozatokkal helyettesítve legyen. -Ezt szolgálja az én határozati javaslatom. A magam részéről a törvényjavaslatot elfogadom és kérem határozati javaslatom elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Gróf Hunyady Ferenc! Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! Amikor ebben a szokatlanul látogatott délutáni ülésben felszólalok. — azt hiszem, objektíve megálla•píthatom, hogy ez a délutáni ülés szokatlanul látogatott — mégis azt kell mondanom, hogy én ezentúl ebben a Házban már ' csak saját lelkiismeretemnek és a képviselőházi Naplónak fogok beszélni^ mert véleményem szerint érrr

°Skel, meggyőzéssel eredményt elérni nem lehet. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ipaza van!) Hiszen ha Gual Gaston t. képviselőtársamnak monumentális fejtegetése elhangozhatott úgy, hogy annak a törvénytárban nem lesz semminemű konzekvenciája, akkor én nem érzem, hogy nekem olyan képességem volna, hogy akármilyen érvvel is meg tudnám változtatni a t. többség felfogását, amely tar Ián nem is az ő tulajdon felfogása, hanem konzekvenciája egy magasabb álláspontnak. (Zaj jobb felől.) Az a ténykörülmény, hogy a keresztény gazdasági pártból kiléptem és mint pártonkívüli képviselő teljesítem alkotmányos kötelességemet, nem jelenti azt, mintha minden esetben okvetlenül ellenzéki 'állásfoglalásra volnék kényszerítve; ellenkezőleg: függetlenségem birtokában minden egyes törvényjavaslatot a legnagyobb lelkiismeretességgel akarok megvizsgálni (Helyeslés bálfelől.) és amennyiben bármelyik törvényjavaslatnál vagy rendelkezésnél a kormány intencióit helyeselni tudnám, sohasem fogok habozni teljes férfias nyiltsággal mellette állást foglalni. Ennél a törvényjavaslatnál is ki kell jelentenem, hogy két szempontból teljes elismeréssel adózom a kormánynak. Először is azért, m&rt végre egyáltalában elhatározta magát arra, hogy valamit tesz és még hozzá elég széles mederben, nagy koncepcióval nyúl hozzá a kérdéshez, másodszor pedig azért, mert éppen a mezőgazdasági népesség sanyarú sorsán akar enyhíteni. Elismerésemet fejezem ki azért, mert Cili H. helyes felismerés vezeti a kormányt, hogy a magyar nemzet gazdasági válságát csak a magyar föld válságának megszüntetésével lehet enyhíteni, csak ezzel lehet rajta változtatni. (Kun Béla: Evek óta erre figyelmeztettük a kormányt!) Ha a t. Ház elé terjesztett törvényjavaslat rendelkezéseit bírálom, akkor a magam meglehetősen súlyos aggályait nem hallgathatom el. Nem az egész törvényjavaslattal szemben vannak kifogásaim. Ennek a törvényjavaslatnak vannak olyan részei, amelyeket elég jóknak tartok, — például a búza-jelzálog kérdése — és vannak olyanok, amelyeket legalább kipróbálni érdemes, mint például a tőzsdei forgalomban a spekulációra vonatkozó rész. Az úgynevezett bolettarésszel szemben azonban a magam aggályait hangoztatni kötelességemnek tartom. (Helyeslés bálfelől.) Készségesen elismerem, hogy ennek a kérdésnek nem vagyok szakembere. En csak mint man of street, mint az utcán járó ember a nagyközönségben megnyilvánuló véleményt tudom hangoztatni, ki-