Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

Az országgyűlés képviselőházának U ahogy előbb is megjegyeztem már, az alaptőkét is felemelni. Beszélhetnék még sok mindenről, de nem akarok visszaélni a t. Ház türelmével. (Halljuk! Halljuk!) Most még egy kérdésre kell válaszolnom. Egyelőre felelek, mert tudom, hogy a kérdés be fog következni. Azt mondhatja nekem a pénzügyminiszter úr teljes joggal, hogy itt a képviselő úr felsorolt egész csomó olyan intézkedést, amely az állam bevételeinek csökkenésével fog járni. Ezt kétségtelenül elismerem, de máskép a mezőgazdaságon segíteni nem is lehet, mint ha az állam lemond azoknak a bevételeknek egy részéről, amelyeknek terhét eddig a mezőgazdaság viselte, lemond pedig a saját jól felfogott érdekében, mert a mezőgazdaság össze fog roppanni és akkor még mérsékeltebb terhet sem lesz képes viselni. Ha azt méltóztatik kérdezni, honnan vegye az állam a pénzt, erre a magam egyszerű paraszt eszével csak annyit felelek, hogy egyrészt a megtakarításokból igyekezzék ezt behozni, másrészt új jövedelmi források nyitásával méltóztassék a dolgon segíteni. Ami az elsőt, a megtakarításokat illeti, meg is jelölöm slágwortokban azokat. Tessék a dologi kiadásokkal űzött mindenféle visszaéléseket megszüntetni. A napokban olvastam egy rendeletet, amely egy vidéki hatósághoz ment ki s amelyben a felettes hatóság tiltakozik az ellen, hogy 800—1000 pengős kiszállási díjakról szóló számlákat nyújtson be az a hatóság, amely hatóságnak havi fizetése talán 160 vagy 180 pengő. Ha képtelen rendszer az, hogy egy 160—180 pengő havi törzs fizetéssel biró tisztviselő 800—1000 pengős útiszámlákat csinálhasson magának, akkor nem tudom, mi a dologi kiadásokkal való visszaélés. A másik dolog, amit a kormánynak, nézetem szerint, feltétlenül meg kell ' csinálnia ebben a nehéz helyzetben: minden néven nevezendő «úgynevezett» beruházás megszüntetése. Nem vagyunk abban az anyagi helyzetben. hogy azért, hogy a kormány egyik-másik gyáriparnak munkát adjon, ha kell, ha nem, mindenféle «úgynevezett» beruházásokat és új befektetéseket eszközöljön. (Farkas István: Tessék helyeselni!) Méltóztassék azután a takarékosság elvét az államháztartásban a legmesszebbmenőleg bevezetni. Ami ma az államháztartásban folyik, ne méltóztassanak rossz néven venni, ha én arra a legszentebb meggyőződésem szerint jelentem ki, hogy az példátlan pazarlás (Gr. Hunyady Ferenc: Kultúrboletta!) az egész vonalon, amelyet csak felülről jövő jó példával lehet megszüntetni. Tessék az államháztartásból kiküszöbölni mindazokat a kiadásokat kiküszöbölni, amelyeket ilyen koldus ország, mint lamilyen mi vagyunk, meg nem bír. Nem akarok részletezni, nem akarok mindenféle hotelekre, autókra, nyaraltatásokra stb. stb. újból és újból hivatkozni, de tessék mindazofkat a kiadásokat kiküszöbölni, amelyeket ez a szegény ország meg nem bír. Méltóztassék azután a nyugdíj visszaéléseket is megszüntetni. A nyugdíj nem arra való, hogy szinekurákat teremtsen munkaképes, egészséges ember éknek. Elnök: A képviselő urat kötelességem figyelmeztetni, hogv az egyes gabonaneműek értékesítése érdekében szükséges rendelkezésekről szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk, méltóztassék ahhoz szólni. (Szilágyi Lajos: Ez lehetetlen. Ez^ igazságtalan eljárás! Nem méltó az elnöki székhez! Ilyet nem lehet csinálni!) A KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXX. 18. ülése 1930 július 2-án, szerdán* 115 képviselő urat rendreutasítom. A képviselő úr közbeszólása az én véleményemen nem változtat. (Szilágyi Lajos: Soha sem fordult elő! Tizenöt éve vagyok képviselő!) Ez nem tartozik a képviselő úrra. Tessék hallgatni, csendben maradni és ne tessék szembeszállni az elnöki figyelmeztetéssel. En Gaal Gaston képviselő úr figyelmét felhívtam arra, hogy ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk és ahhoz szóljon. (Szilágyi Lajos: Ez a botrány! — Zaj.) Szilágyi képviselő úr szenvedélyességére nincs szükség. A kérdést elintézzük nyugalommal és higgadtsággal. Ne tessék beleszólni a tárgyalásba, mert a képviselő úrnak semmi joga beleszólni. (Ügy van! a jobboldalon.) Tessék csendben maradni. En ezt elintézem Gaal Gaston képviselő úrral nyugodtan, tárgyilagosan és higgadtan. Nem szükséges az, hogy a képviselő úr közbeszólása felszabadítsa az indulatokat.^ Figyelmeztetésemet megtettem, méltóztassék beszédét tovább folytatni Gaal Gaston: Természetesen a legnagyobb tisztelettel veszem tudomásul az elnök úr intelmét, (Élénk helyeslés a jobboldalon.), csak arra vagyok bátor az elnök urat figyelmeztetni, — amennyiben figyelmeztetnem egyáltalában lehet az elnök urat, — hogy ezek az általam felhozott dolgok, szerény felfogásom szerint, hozzátartoznak a kérdéshez. (Ügy van! Ügy van! half elől.), mert én most azokat a forrásokat jelölöm meg, amelyekből a kormány a magyar mezőgazdaságot támogathatja. (Nagy Emil: Boletta helyett!) Elnök: A képviselői úr kijelentéseit tudomásul veszem. Méltóztassék beszédét folytatni, a többi urak pedig méltóztassanak csendben maradni. (Helyeslés. — Reisinger Ferenc: Csak azt vagyok bátor leszegezni, hogy ez nem Gaal Gaston képviselő úr dolga, hanem ez a törvényhozás dolga!) Reisinger képviselő úr, tessék csendben maradni. (Halljuk! Halljuk a jobboldalon.) Gaal Gaston: Nagyon sokat megtakaríthat a kormány, ha a nyugdíjakkal űzött visszaéléseknek véget vet és az így megtakarított öszszeget akár a tisztviselők jobb javadalmazására, akár a mezőgazdaság felsegélyezésére fordítja. Itt van azután^ az álláshalmozások kérdése. (Ügy van! a jobboldalon.) Ezen a téren is nagyon sok megtakarításra van mód és lehetőség. (Ügy van! balfelol.) Itt van még egy lehetőség, amelyben, —• hogy börzei nyelven felezzem ki magamat, — nagy fantázia van. Adóemelést ajánlok a mélyen t. kormánynak. Van rá mód és gyönyörű fantázia. (Halljuk! Halljuk!) Itt van a társulati adó. A társulat nem fizet adót, ezt állítom és ezt még sohasem tudta senki megcáfolni. Méltóztassék megfelelő teherviselésre kényszeríteni és az így felszabaduló összeget tessék a mezőgazdaság céljaira, vagy a kormány egyéb szükségleteinek fedezésére fordítani. Még egy új adót ajánlok a t. minisztériumnak: a kartelladót. (Helyeslés a jobboldalon.) A kartellek nem azért alakulnak, hogy leszállítsák az árakat. Minden kartell nyomában rögtön ott van az áremelés. Méltóztassék ezeket a jövedelemszaporulatokat azonmód megfogni és minden kartellt azonnal megadóztatni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Akkor, nézetem szerint, nem fognak a kartellek úgy burjánozni, ahogy burjánoznak. (Jánossy Gábor: Éljen! — Malasits Géza: Nem kell éljenezni! Jön a megróvási kaland!»— Jánossy Gábor: Semmi megrovás. Ezt mon18