Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

Uâ Âz országgyűlés képviselőházának zel szemben megnézem a minisztérium tisztviselői karát, amely a tej osztály élén áll és megnézem a Compassban a tejgyűjtő nagyvállalatok igazgatóságait, nagyon sajnálatos, hogy olyan találkozásokban van az embernek része, amelyet én a közmorál szempontjából sem tartok semmi tekintetben kívánatosnak. (Zaj.) De tovább megyek, t. Képviselőház. Vizsgáljuk azokat a tényezőket, amelyekkel a mezőgazdasági export előmozdítása terén lehetne javítani. Ilyen elsősorban a prémiumokkal, vagyis az úgynevezett dumping-eljárás. Ismerem ennek a rendszernek minden hátrányát, legyenek vele teljesen tisztában, nem tartom százszázalékos eszköznek, mert a legtöbb esetben panamákra visz, ahol azonban tisztességesen hajtották végre, ott (kétségtelenül gabonaár-niveiláló és emelő hatása volt. Aki a kérdést egy kicsit érti, nagyon jól tudja, hogyan és miképen. Ennek fejtegetésébe bővebben belebocsátkozni tehát nem kívánok. Lehetséges azután exportszervezetek létesítése útján is segíteni. Ennek sem vagyok barátja, őszintén megmondom, mert ez monopóliumokra vezet, azonban mindenesetre még mindig jobb megoldásnak tartom ezt, mint a boletta-j avaslatot, amely a gazdának csak egyet nyújt, azt, hogy adóját, vagy annak egyrészét behajthatják rajta. Lehet azután a tárház-rendszerrel is segíteni a bajon, a tárház-rendszernek • azonban szintén megvannak az előnyei és hátrányai. Lehet segíteni a tipizálással, a minőségtermeléssel is, amelyre nézvze én komoly kísérletet még idáig a magyar kormány részéről nem láttam, holott ezt nagyon hatásos tényezőnek tartom, különösen ha kapcsolatba hozzuk ezt a tárház-eljárással, vagy bizonyos exportszervezetek létesítésével. De ezeknél még sokkal hatásosabb eszközöket is ismerek, t. Képviselőház, amelyekre, sajnos, idáig komoly törekvést és komoly lépést nem láttam. Az egyik: megfelelő kompenzációs szerződésekkel biztosítani a mezőgazdaság jövőjét. Ez azonban minden egyes alkalommal megtörik a magyarországi gyáripar... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Felkiáltások: Meghosszabbítjuk!) Gaal Gaston: Tisztelettel kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék még egy óra beszédidőt adni. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: A Ház a beszédidő meghosszabbítását megadta. Gaal Gaston : Köszönettel fogadva a mélyen t. Képviselőház engedélyét, folytatni fogom beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Ismétlem, megfelelő kompenzációs szerződésekkel lehetne segíteni a magyar mezőgazdaságon, de amivel nézetem szerint a legintenzívebb módon lehetne segíteni és amire feltétlenül rá fogunk szorulni az az, hogy szorosabb [kapcsolatot keressünk azokkal a szomszéd államokkal, amely szomszéd államok egyetlen felvevői a mi gabonánknak és amelyekkel együttműködnünk politikailag is ajánlatos. Egy vámszövetség — nem akarom a vámunió szót használni, — Ausztriával és Olaszországgal, egy csapásra oldaná meg az egész inagyár mezőgazdasági értékesítés problémáját. (Ügy van! ügy van! balfelől) T. Képviselőház! Ezt a kérdést nem akarom tovább taglalni, mert külpolitikai vonatkozásai is vannak a dolognak, amelyekbe nem kívánok belekotnyeleskedni. Most következnek azok az eszközök, amelyek a termelési közköltségek leszállítását volnának hívatva szolgálni. Ilyen elsősorban az 418. ülése 1930 július 2-án, szerdán* adóterhek csökkentése. (Ügy van! balfelől.) Azt hiszem, azt nem kell magyaráznom, hogy az az adóteher, amelyet a mezőgazdasági konjunktúra esimborasszóján raktak rá a mezőgazdaságra, a mezőgazdaság mai elesettségében tovább nem tartható fenn. Akárhogyan méltóztatnak erről a dologról gondolkozni, azt az adótömeget a magyar mezőgazdaság nem bírja el és ha nem segítenek rajta felülről, majd segít rajta a mezőgazdaság alulról. Ilyen a földadó leszállítása. Mert teljes abszurdum, hogy míg a gyáripar kimutatott jövedelme után adózik, a földbirtok állandóan fizet egy járadékadót akkor is, ha már évek óta egyetlen garasnyi jövedelme sincsen. Nagyon sürgősen le kell szállítani a szőlőadót, legalább a földadó nívójára, (Ügy van! a baloldalon,) mert lehetetlen egy gazdasági ágtól azon a címen, hogy jobban jövedelmez, többet követelni, amikor még kevesebb jövedelme van, mint a szántóföldbirtoknak. Le kell szállítani a vidéki házbéradót, legalább a legkisebb vonatkozásokban, az egy szoba-konyhás házaknál, mért abszurdum, hogy ez a szegény nép, amely keresetében is megfogyatkozott, még mindig békebeli házadójának háromszorosát, négyszeresét, ötszörösét fizeti. Es természetesen le kell szállítani azután ezeknek a függvényeit is. Le kell szállítani, illetve meg kell szüntetni a borfogyasztási adót. (Ügy van! Ügy van!) Nem azt mondom, hogy örökre szállítsák le, de a bor ma nem bir el semmiféle külön adózást. A sörgyárak összehasonlíthatatlanul kevesebb adót fizetnek, mint a bortermelők, holott a sörgyártás jövedelmező üzlet, a bortermelés pedig teljesen elesett gazdasági ág. Azonkívül egészen más alapokra kell fektetni, de a legokosabb megszüntetni, mert az ilyen úgynevezett céladók a legborzalmasabbak, a közmunkaváltság címén beszedett abszurd összegeket. (Ügy van! Ügy van!) Vannak azután a mezőgazdaságnak olyan terhei, amelyeket én — bocsánatot kérek a ^kifejezésért, talán aiem lesz egészen házszabályszerű de mivel senkit se sért, mégis élek vele — ungeaiefer adóknak nevezek. Ilyen Ungeziefer-adóteher, amivel agyonikunlrozzák a mezőgazdaságot, a mértékhitelesítés. A mértékhitelesítés nem jelentett semmit, amikor egy faluban még csak egy mázsa volt, de ma, amikor minden kis portán ott van a mázsa, amikor azon a mázsán eladás soha sem történik, mert hiszen mindig a kereskedő mázsáján történik a mérés, tehát isemmiféle közfogyasztást a mázsa nem szolgál: r

kihasználva a nép tudatlanságát, azt mondják, hogy köteles a mázsáit hitelesíttetni, s minden két esztendőiben hitelesítik is. Csak, aki ismeri ezeket a dolgokat, ezt a vexaturát, az tudja, mit jelent ez a látszólag kicsi dolog. (Fábián Béla: Keresnek rajta sok pénzt!) Ilyen azután a kazán vizsgálat is. Minden két esztendőben egy-egy f mérnök úr jön ki a cséplőgépek megvizsgálására, akinek elő kell készíteni mindent, teljesen készen odaállítani a gépet, a vizet, es a ^ szivattyút, ő csak megnyomatja és megpróbálja, hogy nem szivárog-e valahol, s ez az eljárás egy 8 lóerős gépnél 5 pengőibe kerül minden két esztendőben. (Zaj.) Ilyen a felemelt állatorvosig szemledíjaik kérdése. En megértem, ha az az állatorvos, aki a kifelé irányuló marhát akár a hajóin, aikár a vasútállomáson megvizsgálja, eljárásáért, amit a fél érdekében végez, — illetve nem ás a fél érdekében, mert országos érdek, hogy