Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

Az országgyűlés képviselőházának Ul mit ez a beszédidőbe?), hogy báró Prónay György képviselő úr a következő közbeszólást tette: «A képviselő úr nekem egyszer kiviteli monopóliumot ajánlott.» Ebben a közbeszólásban sértést nem tudok felfedezni. (Helyeslés jobbfelől.) Ez a közbeszólás csak a házszabályok azon általános rendelkezésébe ütközik, hogy közbeszólni nem szabad. (Ügy van! jobbfelől.) Méltóztassék a beszédet folytatni. (Jánossy Gábor: Még a tendencia sem volt sértő! — Halljuk! Halljuk!) Gaal Gaston: T. Képviselőház! Ami a belső piac felvevőképeseégének emelését illeti, itt több módszer is áll rendelkezésre. Az első, — amit a legelső helyre teszek, — a külföldi mezőgazdasági áruk kitiltása, az ország területének ezek elől való teljes elzárása, olyan termékeknél, amelyeket a hazai mezőgazdaság kellő mennyiségben és áron produkál. Ilyen a hagyma. Mi keresete van Magyarországon az egyiptomi és a spanyol (hagymának? Miért nem méltóztatnak olyan vámtételeket behozni, amelyek ezt lehetetlenné teszik! Ilyen a burgonya behozatala is. Miért méltóztatnak eltűrni, thogy Budapestre hatóságok (hozzanak be osztrák burgonyát, mikor Szabolcs vármegye belefullad a burgonyatermelésébe. Ilyen a tűzifa is. Amíg Magyarország erdei megfelelő mennyiségű tűzifát tudnak produkálni, addig nem szabad elnézni a miniszter úrnak, hogy a magyar államvasutak tüzifaszükségletét külföldi fából fedezze. A miniszter úr nem engedi meg, hogy egy vidéki autobuszvállalkozó külföldön szerezzen be autóbuszt, és az a nyomorult vállalkozó kénytelen kétszeres áron úgynevezett hazai gyártmányt vásárolni és autóbuszüzemét ezzel drágábbá tenni. Ugyanez a miniszter úr a saját államvasút jának megengedi, hogy külföldi fát vásároljon. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: A fára is kötelező a legmesszebbmenő belföldi vásárlás! — Elnök csenget.) Azután, t. Képviselőház, miért méltóztatnak megengedni, -hogy rizst korlátlan mennyiségben hozzanak be az országba, amikor bebizonyosodott, hogy Magyarországon rizst termelni lehet. En magam is magyar rizst fogyasztok háztartásomban és kitűnőnek tartom. Miért nem mél- ; tóztatnak a rizstermelést 'megfelelő vámvédelemben részesíteni? A magyar rizs olcsóbb, mint bármelyik külföldi rizs és minőség tekintetében egyáltalában nem áll annak mögötte. Itt van azután a melasz-kérdé

s- Miért méltóztatik megengedni azt, hogy a cukorgyárak 100.000 mm-számra hozzák be a csehországi melaszt, hogy ebből szeszt gyártsanak, olyan szeszt, amelyből ki kell vinni az előállított mennyiségnek több mint a felét és dumpingáron kénytelenek ott értékesíteni, míg a ihelyIbeli fogyasztók kénytelenek kétszeres áron meg" venni az itteni szeszt, hogy a dumping költségeit fedezzék. Méltóztassék megengedni, hogy igazán csak így egészen távirati stílusban szaladjak végig az intézkedéseken. (Halljuk! Halljuk!) Ott van az a rettenetes aruzsora, amelyet a tejjel, a borral, a kerti terményekkel folytatnak a fogyasztó val szemben. A tejet az, én vidékemen ma már nyolc fillérért sem veszi meg az a budapesti vállalat, amely idefenn 42-ért adja. (Malasits Géza: Silányan és vizezve]) Amikor én panasszal fordultam ezért az illetékes miniszter úrhoz, hogy tessék ezen segíteni, hogy arravaló az államilag szubvencionált nagy tejszövetkezeti központ, hogy az ilyen galádságaknak véget vessen, azt a választ kaptam, hogy egy meglevő régi jó iparvállalat cirkulusait zavarni nem szabad, a •. ülése 1930 július 2-án, szerdán. ill tej'szöviötkezeti központ nem arravaló, hogy ilyen helyen beavatkozzék és lamannak vevőkörét elhódítsa. Eddig fizetetthez a vállalat 14 fillért a tejért, most 8 fillérét sem veszi át. E-s ezt tűrd a kormányzat. (Zaj.) Méltóztassék a bor körül történő dolgokat is megnézni. Amikor egy liter borért a termelő — mint előbb mondotta Horváth Mihály t. képviselőtársam —- .az Alföldön 13 fillért kap, ugyanakkor ugyanazt a homoki bort > a budapesti vendéglőkben 2 pengőért árulják literenként, de van vendéglő, ahol 30 fillér decije, tehát literjét 3 pengőért áruiljak. (Mozgás.) Kerti veteményt vasúton Budapestre szállítani egyáltalában lehetetlen, mert a vasúti fuvart sem L^pja meg érte a termelő. Csak azok a termelők képesek kerti veteményt Budapestre hozni, akik tengelyen hozhatják azt be és sokszor ezek is itt hagyják a foguk fehérét, mert a megszervezett beszerzési kartell egyszerűen nem veszi meg tőlük és árujukat hajó- és kocsiszámra dobhatjak a Dunába: Azután nem volna-e módjában a kormánynak — úgy hallom, hogy erre vonatkozólag történnek^ már tapogatódzások — mindazoknál a tényezőknél, amelyek állami ellátást élveznek, tehát katonaságnál, a csendőrség egy részénél, azután a folyamőrségnél, a pénzügyőr öfcnél, ahol kas z árnyas zerűen együtt laknak és együtt látják el őket, larna, • hogy a tejfogyasztást ide is bevigyük (Felkiáltások a jobboldalon: Gömbös már megcsinálta!) és bevigyük a borfogyasztást is ide! '• Tudom, hogy abban van bizonyos ellenmondás, hogy a fegyveres erőnek szeszt adjunk, azonban, ha nem adunk, akkor is iszik, csak nem otthon iszik. így az ország bortermelésének óriási kontingensét nagyon jól ei lehetne helyezni, mert mondjuk az a napi félliter ,vagy legfeljebb még erősebbé teszi az idegrendszerét és fokozottabb mértékben képesíti a^ ráváró fáradalmak elviselésére. (Jánossy Gábor: Egy liter már sok! Azt nem lehet! — Zaj.) Mekkorát segíthetnénk ezzel Magyarország bortermelésén ! Itt azután a tejkérdésnél meg kell emlékeznem arról, hogy nagyon szomorú tapasztalatokat szereztem abban a tekintetben, hogy amikor a magyar mezőgazda odakint a falvakon tej szövetkezetek felállításával akar magán segíteni és nagykeservesen Össze lehet hozni az üzletrészeket és engedélyt kérnek, a főszolgabíró minden egyes esetben meg is adja rá természetesen az engedélyt, azonban a nagy pesti vállalat tej gyűjtője Enök: Kérem, képviselő úr, nem tudom megtalálni a képviselő úr előadása és a napirenden lévő törvényjavaslat között az összefüggést. (Mozgás és zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Gaal Gaston: A mezőgazdaság emeléséről beszélek, azokról az eszközökről, amelyek a mezőgazdaságú értékesítést emelni alkalmasak. A javaslathoz beszélek az utolsó szóig. (Halljuk! Halljuk!) Ha szövetkezetet akar alakítani '. egy község, megfellebbezi azt a nagy tejgyűjtő. Ettől kezdve bírság terhe mellett nem szabad megnyitni a szövetkezetet, amíg végig nem ment az Összes fórumokon. Eljut a dolog az alispánhoz, az alispán jóváhagyja a főszolgabíró engedélyét. Újra megfellebbezi, megy a minisztériumhoz, háromnegyed esztendő eltelik, amíg az ilyen fellebbezés elintéződik. Közben a parasztság megunta, már régen otthagyta a dolgot és szövetkezet nincs. (Zaj.) Ha azután ez-