Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

110 Az országgyűlés képviselőházának tel, amely hozzá még ki fog egyezni az osztrák kartellel, a Getreide-Zentrale-val, továbbá a eseh-szlovák nagy beszerző szövetkezettel, amely ellátja egész Csehszlovákiát, és azt mondja nekik, ne gyertek ide a magyar piacra velünk konkurrálni, mi meg fogjuk venni a gabonát a ti részetekre is és olcsó pénzen fogjuk nektek átengedni, legfeljebb kezelési jutalékot • számítunk. Erre már volt is eset, egy felvidéki nagy műmalom, cseh vonatkozásban, megcsinálta ezt. Ez annyit jelent, hogy az egész magyar gabonaforgalom, úgy belföldi, mint kiviteli vonatkozásban, ennek a hét cégből álló kartellnek a kezébe kerül, azok fogják diktálni az árakat. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Bud János kereskedelmi miniszter: Nincs így, mert szó sincs erről, kérem! — Sándor Pál: Csak erről volt szó! Tessék az államtitkár urat megkérdezni! — Jánossy Gábor: A miniszter úr csak jobban tudja! — Br. Prónay György: Bocsánatot kérek, a képviselő úr nekem egyszer kiviteli monopóliumot ajánlott! Azt (mondotta, hogy azt kell (megcsinálni! — Elénk felkiáltások jobbfelől: Aha! Aha! — Sándor Pál: Rosszihiszeműleg nem engedek semmit sein elferdíteni, államtitkár úr! — B. Prónay György: Neim áll, nem ferdítés! — Sándor Pál: Rosszihiszeműleg ferdít! Ez önro vall! Nem méltó arra a helyre, ahol van! — Nagy zaj.) Elnök (csenget): Sándor Pál képviselő urat rendreutasítom. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Figyelmeztetem a képviselő urat, ihogy őrizze meg nyugalmát és a Ház méltóságát. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát az államtitkár urat miért nem utasítja rendref — Nagy zaj.) Csendet kérek! Nem hallottam, hogy az államtitkár úr mit mondott. (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Ismételje meg az államtitkár úr, hogy mit mondott!) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni és nyugalmukat megőrizni. En igazságosan fogok eljárni, meg fogom állapítani a gyorsírói jegyzetekből, hogy az államtitkár úr mit mondott. Nem hallhattam, amit mondott és ennek az urak az okai, mert állandóan hangosan beszélnek (Zaj a szélsőbaloldalon.) és például most sem engednek beszélni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) így lehetetlenség az elnök számára, hogy kötelességét pontosan teljesíthesse. (Reisinger Ferenc közbeszól.) Reisinger képviselő úr veszi át az elnöklést? Tessék képviselő úr, csendben maradni. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Újólag figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy maradjanak csendben.^ &

r képviselő urak nem tudják magukat mérsékelni és nem respektálják az elnök jogait. (Reisinger Ferenc közbeszól.) Reisinger képviselő urat rendreutasítom és kérem, tessék most már hallgatni. Meg fogom állapítani a gyorsírói jegyzetekből az államtitkár úr közbeszólását és szükség esetén vele szemben is a házszabályok szerint fogok eljárni; (Zaj.) kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben, a szónok urat pedig kérem, méltóztassék beszédét folytatni. G aal Gaston: T. Képviselőház! Azt hiszem, abszolút nyugodt lelkiismerettel állhatok a t. Ház előtt azt illetőleg, hogy fejtegetéseimmel igazán nem provokáltam semmi néven nevelendő olyan nagyon tüzes hangulatot, amely ezekre az incidensekre vezetett. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és középen.) En iparkodom a kérdést teljes tárgyilagossággal, az én hazafias felfogásom és aggodalmaim szempontjából tisztázni. •,18. ülése 1930 július 2-án

} szerdán» Amikor én itt konstatáltam azt, hogy ez a javaslat küknek fog használni és kiknek fog ártani, akkor egész nyugodtan kénytelen volnék magamra^ venni a szemrehányást, ha a többség részéről azt a megjegyzést tennék, vagy azt a kérdést intéznék hozzám, — amit különben a miniszterelnök úr már egy párszor intézett is az ellenzékhez, — hogy könnyű ilyen terméketlen kritikával mindent ledorongolni, tessék azonban megmondani, hogy hogyan kellene csinálni. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Mivel én ezt a felelősséget érzem s tudom azt, hogy bizonyos mérvig kötelességem is egy ilyen kritika után — ha az a felfogásom, amint hogy tényleg az, hogy a mezőgazdaságon segíteni kell — megjelölni azokat az utakat és módokat, amelyeken ez a segítség, szerény véleményem szerint, elérhető, igyekszem ennek a kötelességnek is megfelelni. Természetesen nem^ kívánhat tőlem senki, a t. Ház sem, olyan részletes terveket és propozíciókat, amelyek a kérdést teljesen kimerítenék, mert hiszen napok kellenének ennek előadásához, azt azonban joggal várhatja tőlem mindenki, hogy legalább is megjelöljem az* utakat és módokat, amelyeken haladva a javulást, nézetem szerint, elérhetjük. En nem áltatom sem masramat, sem másokat abban a hitben és reményben, hogy ha mindaz^ beteljesednék, amit régtől fogva kívántam, kívánok és állandóan kívánni is fogok, amíg ezen a helyen állok: akkor itt nyomban eldorádó lesz, és a gazdaközönség rögtön visszakerül a maga békebeli gyönyörű helyzetébe. En ezt nem állítom. Aki ilyet állítana, az túl lőne a célon. Egyet azonban állítok, hogy legalább^ is 30%-ig menő enyhülést lehetne elérni, mégpedig olyan módon, ha megvizsgálnék ^azokat a tényezőket, amelyekből az egész mezőgazdasági és országkrízis előállott s ezeknek a tényezőknek megvizsgálása után, azoknak ismeretében, próbálnánk abban az irányban javításokat elérni, amely irányt maga a helyzet jelöl ki. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy a mai mezőgazdasági krízis a következő öt tételből állt elő

v Egyrészt a közterhek túl súlyos voltából, másrészt a vámterhek súlyos voltából, harmadszor a vasúti tarifákból, negyedszer a kamatterhekből és ötödször az értékesítési nehézségekből a külföld felé. (Ügy van! balfelől.) T. Képviselőház! Ha ezeket tudom és megállapítom, mi a legegyszerűbb eljárás? Végig kell mennem ezeken a vonatkozásokon és mindegyik tételnél apróra megvizsgálnom, mit lehetne ebben a . vonatkozásban tenni valami olyat, ami a válság enyhítésére — nem megszüntetésére, hanem az enyhítésére — alkalmas. A válság enyhítésének különböző irányai lehetnek. Lehet ugyanis segíteni bizonyos vonatkozásban úgy, hogy a belső piac felvevő képességét emeljük, lehet továbbá a termelési költségek leszállításával is segíteni, és lehet a feleslegek export-értékesítésével segíteni. Ha most ^ezeket a tényezőket megint külön meg-. vizsgáljuk, akkor konstatálom a következőket. — Ne méltóztassék rossz néven venni, ha bizonyos mértékben csak telegramm-stílusban jelzem az irányokat, mert a részletes tervek kifejtésére nincs idő. Elnök (csenget): A kénviselő urat félbeszakítom, hogy az előbbi incidenst elintézzem. (Halljuk! Halljuk!) A gyorsírói jegyzetekből megállapítottam (Felkiáltások balfelől: Beszá-