Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

108 Az országgyűlés képviselőházának 418. ülése 1930 július 2-án, szerdán. sághoz megpanaszolta sok vármegye és sok község. A közigazgatási bíróság pedig érdem­ben bele^ sem menve a dologba, egyszerűen ki­tért az ítélethozatal alól a következő indoko­lással: «Miután annak eldöntése, hogy a sza­nálás sikerült-e, vagy nem, — ami alapja volt a miniszteri intézkedésnek, — politikum, mely­nek elbírálása nem lehet a bíróság feladata, a bíróság érdemben bele sem me'- az ü^ 7 tár­gyalásába.» Mélyen t. Képviselőház! Amikor azt lá­tom, hogy ilyen általános rendeletek alapján adott rendelkezési atrocitások ellen az állam­polgároknak, az adózóknak még a bírósági vé­delem sincs biztosítva, akkor nagyon félek ilyen rendelkezéseket annak a bürokráciának a kezére bízni, amely a háború alatt és a há­ború után az én szememben levizsgázott. (Fá­bián Béla: Dugsegély bürokrácia!) Arról nem beszélek, hogy ez a törvényjavaslat, ha életbe lép, — méltóztassanak visszaemlékezni amit most én itt mondok (Halljuk! Halljuk! balfelől), — vagy összeomlik két hónap alatt, vagy pedig bent leszünk nyakig a kötött gaz­dálkodásban. (Ügy van! balfelől') Mert vagy komolyan akarja végrehajtani a kormány és akkor a fékező rendszabályokat maid ennek a 11. §-nak alapján rendeleti úton kell behoznia, vagy pedig nem akarja komolyan végrehaj­tani és akkor nár hónap alatt össze is omlik. (Kun Béla: Mit akarnak a miniszter urak, mondják meg?! — Pakots József: Nem is tud­ják! Kísérlet! Semmi komoly lorogrammjuk nincs, csak kísérletet csinálnak! — Fábián Béla: Háromezer új ellenőr lesz! — Jánossy Gábor:- Halljuk Gaál Gasztont! — Elnök csen­get.) Rátérek most annak a kérdésnek taglalására és vizsgálatára, hogy mennyiben szolgálja ez a javaslat azt a célt, amelyet a mélyen t. kor­mány az indokolásban kitűzött. Bizonyára mél­tóztatnak az indokolást éppen úgy ismerni, mint én, hiszen — a nagy érdeklődésből ítélve — meg vagyok róla győződve, hogy a többségi párt egészen buzgón neki feküdt e törvényja­vaslat tanulmányozásának. Az indokolás sze­rint a következő célokat tűzte ki maga elé a kormány: Először a mezőgazdasági termelés javulását, másodszor azt, hogy a gabonatermés ne legyen veszteséges, és harmadszor azt, hogy a mezőgazdaságot összeomlással — gon­dolom, ezt a kifejezést használjia az indokolás — fenyegető válságot elhárítsák. Ha ezekből a szempontokból vizsgálom most ennek a javas­latnak intézkedéseit, akkor anélkül, hogy ál­talánosságban foglalkoznék ezzel a három elv­vel, bele kell merülnöm először is annak visz­gálatába, illetve taglalásába, hogy kinek hasz­nál hát ez a javaslat és itt a legmesszebbme­nőén tárgyilagos kívánok lenni, éppen azért megállapítom, hogy a javaslat kétségtelenül használni fog a maximálisan 50 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemmel bíró kisbirtoko­soknak, mert ezeknek a földadóját elengedik. . Ezt tárgyilagosan meg kell állapítanom. Ez kétségtelen bizonyos könnyítést jelent ezekre az egész kis, legkisebb exisztenciákra. (Já­nosssy Gábor: Legtöbben f vannak!) De ha vizsgálom azt, hogv ez számszerűleg mit je­lent, akkor kénytelen vagyok megállapítani, hogy míg van olyan birtok, amelynél holdan­ként 10 aranykorona kataszteri tiszta jöve­delme van a birtokosnak, tehát öt holdnál 50 aranykorona, addig egyes vidékeken felmen­nek ugyanezzel a kataszteri tisztajövedelem­mel húsz holdig is, vannak azután vidékek, mint (Sopron-megye, ahol már két holdnak, sőt másfél holdnak is van 50 aranykorona ka­taszteri tisztajövedelme. Ezeken a helyeken, ahol a legjobban megy, ahol a legmagasabb a kataszteri tiszta jövedelem, kapják az 50 aranykoronának 20%-át, mert ennyi a földadó, vagyis 11.60 pengőt. Ezekben a kategóriákban tehát a legmagasabb jutalom, illetve segítség, amelyet az államtól egy esztendőre kaphat­nak, 11.60 pengő. Ez azután megy lefelé asze­rint, hogy kinek mennyi a kataszteri tiszta jö­vedelme. Ennek ellenére elismerem, hogyha ez nem is sok, mindenesetre azonban pszichológiai eredmény (Ügy van! a jobboldalon.), mert látja az a kis ember, hogy mégis gondolnak reá (Ügy van! a jobboldalon.) és az ő nehéz hely­zetén, ha morzsákkal is, de mégis iparkodnak könnyíteni. Ezt tárgyilagoisan és ikészséggel el­ismerem és üdvözlöm a kormányt, hogy ebbe a gyűlöletes javaslatba legalább ezt belevette. Azután haiszinál ez mindazoknak ia gaz­dáknak, akiknek fölös eladó r búzájuk, vagv rozsuk van. Hangsúlyozni 'kívánom, hogy csak azoknak, akiknek fölös eladó gabonájuk van. Hogy azután ebből mik fognak előállni, azt élénken illusztrálta tegnap Sándor Pál t. kép­viselőtársam, aimiíkor egy nagybérlő-részvény­társaságra utalt itt. ö megnevezte, én azon­ban nem akarom megnevezni, nehogy azt mondják, hogy az agrárius Gaal Gaston, ha kereskedelmi alapon létesül eery gazdaság, akkor annak már neki megy. Sándor Pál t. képviselőtársam mondotta tegnap, hogy ennek a társaságnak kilátása van 1500 vágón búza­termés •iel^dhatására. Ez jelent három nen­e-Őnként 450.000 pengő nemzeti ajándékot. (Mozgás a jobboldalon.) Ezerötszáz vágón, nem métermázsa. Igaz, hogy ennek a rész­vénytársaságnak ebből maj<l ki kell fizetnie »az adóját, sőt azt is valószínűnek tartom, hogy a szerződésben — nem tudom, de való­színűnek tartom... (Ernszt Sándor: Abszur­dum! Hány hold búzavetés? Br. Prónay György: Nem lesz ezerötszáz vágón, kizárt dolog!) Nem tudom, tegnap Sándor Pál t. képviselőtársam mondotta. — Zaj a, jobbolda­lon. — Elnök csenget — Meskó Zoltán: Pali bácsi rossz házszámot »mondott!) Nem tudom, hogy az a részvénytársaság kicsoda, de... (Br. Prónay György: Ezek a közvéleménybe be­dobott frázisok! — Meskó Zoltán: Hangulat-, keltés a házszámokkal. Nem lehet házszámok­kal dolgozni! — Elnök csenget. — Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Képviselő urak, olyan^ zaj van, hoffy nemcsak a szónokot, de még a közbe­szólókat sem lehet érteni. Tessék csendben maradni. Gaal Gaston: Megengedem, hogy Sándor Pál t. képviselőtársam talán tévedett. (Ügy nan! jobb felől.) Erre az argumentációra nem is helyezek nagy súlyt, (Jánossy Gábor: ^Na­gyon helyes!) egy kétségtelen, hogy csak az kar» bolettáért pénzt, akinek felesleges eladni való gabonája van. Kik' járnak még jól? (Folytonos zaj. El­nök csenget.) ­Kétségtelenül jól jár ezzel a javaslattal az államkassza, amely ennek »a javaslatnak ré­vén hozzájut olyn adókhoz, amelyekhez más­képpen belátható időn belül nem juthatna hozzá. (Zaj.) T, képviselő urak, én azt hiszem. hogy nálam tárgyilagosabban nem beszél senki, mert még csak indokolni sem próbálom, holott... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gaal Gaston: , , , odakint a nagyközönség

Next

/
Oldalképek
Tartalom