Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-402
86 Az országgyűlés képviselőházának most ebből felhajtanak 10%-ot, mit csinál ezzel az az egyház és mit csinál iskolafenntartó testület? Az a 187.667 pengő, amellyel a mostani költségvetésben kevesebbet irányoztak elő a múlt évivel szemben, nézetem saerint egyáltalában nem volt törölhető, mert azt az 1848: XX. tcikk 3. §-ának értelmében vette fel az országgyűlés, jelezve, hogy fokozatosan igyekszik ennek a törvénynek végrehajtását megközelíteni. Mit csinálnak most már azok az egyiházak, illetve iskolafenntartó testületek, amelyek eszerint rendezkedtek be? A nyomorúságos gazdasági viszonyok között, amikor rendes adójukat sem fizetik az emberek, most újabb egyházi avagy iskolai adók kirovásával zaklassuk a kedélyeket? Mi lesz ennek a következménye? Az, hogy alapjában összeroppan az a gyönyörűségesen, szépen felépített kultúrpolitika, melyet Klebelsberg miniszter úr évek óta az ő magasan szárnyaló lelkével kiépített. Az iskolafenntartó testületeknek, amint gróf Ápponyi Albert már 1907. december 21-én, amikor az 1848 :XX. te. fokozatos végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot ide beterjesztette, annak indokolásában azzal a kifejezéssel elt, hogy a protestáns egyházak teherviselőképessége már elérte azt a fokot, hogy azt már tovább forszirozni nem lehet, — a húr pattanásáig jutott már el a teherviselőképessége. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) 1928-ban a protestáns egyházak vezetőférfiai, a világiak és .az egyháziak egyaránt látták az omladozó templomokat, a rossz iskolákat, látták a düledező papi lakásokat, összeíratták az egyházközségek szükségleteit és egy amerikai pénzcsoporttal tárgyalásba bocsátkoztak. Megállapodtak azzal a pénzcsoporttal abban, hogy ötmillió dollár kölcsönt folyósít a protestáns egyházak restaurálására. Persze rendes, hosszú lejáratú, 35 éves lejáratú kölcsönt, mindenestül 8'94%-os törlesztéssel. Amikor a protestáns egyházak nyomó rús águkat enyhítették volna, roskadozó templomaikat felépíthették, iskoláikat repar állhatták, esetleg újabbakat is emelhettek volna, a pénzügyminiszter úr nem adta meg az engedélyt az egész kölcsönre, hanem csak 1,250.000 dollár felvételére azzal az Ígérettel, hogy később megadja az engedélyt a hátralévő összeg felvételére is. Jött azonban az amerikai krach és az a pénzcsoport már nem volt abban a helyzetben, hogy a 3,750.000 dollárt folyósítsa. Közelebbről azonban ajánlatot tett egyházunk vezérférfiainak, hogy az elmaradt 3,750.000 dollárt folyósíthatja. Természetesen az egyház vezető emberei két kézzel nyúltak volna a kölcsön után, a pénzügyminiszter úr azonban magasabb, egyetemes nemzeti érdekből nem engedélyezte a kölcsön kibocsátását. r Amikor a nagy külföldi állami kölcsöntárgyalások befejezést nyernek, akkor vegye fel az egyház. Tehát a már megszavazott segélyeket megvonják és a helvett, hogy a tanítók ,és a kongruás lelkészek jogos kérését honorálnák, újabb terheket raknak az egyházra, a tanítói és a tanári fizetéseket kiegészítő államsegélynek leszállításával, és amikor a protestáns egyházak kölcsönt szereztek, mert az állam nincs abban a helyzetben, hogy az 1848 : XX. tcikket telj tartalmilag végrehajthassa, amikor tehát saját magukon segíteni akarnak, akkor az engedélyt a kölcsön felvételére megtagadják. Méltóztassanak elgondolni, hogy mi lesz ennek a következménye? Tisztelettel kérem a kultuszminiszter urat, Jp02. ülése 1930 június U-én, szerdán. hogy kérje tárcájának megfelelő dotálását, annyival is inkább, mert minden ódium a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrra hárul. A perifériákon mindenért őt teszik felelőssé. Én tudom, hogy több ízben előterjesztést tett a sebek orvoslására. Az egyházaktól a segélyek megvonása és az itt való takarékoskodás éppen olyan, mintha egy apa, akinek több gyermeke van, úgy akarna takarékoskodni, hogy két-három gyermekétől megvonja a napi kenyeret. Az államnak vannak-e hűségesebb gyermekei, hűségesebb munkatársai, mint az egyházak? (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mit csinálna az állam az egyházak ama munkája nélkül, amelyet kifejtenek és mit csinál az állam, ha az f iskolafenntartó testületek, az egyházak, nem bírván az iskolai terheket, a kulcsokat ide felihozzák? Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék befejezni! Barabás Samu: Azonnal befejezem. Nagy, óriási igazságtalanság történik az iskolafenntartó testületekkel, mert míg azokban a községekben és városokban, ahol állami iskolák vannak, tehát ' ahol az állam tartja fenn az iskolákat, a városok és községek legfeljebb a dologi kiadásokkal, az épületek karbantartásával, a kémények tisztogatása költségeivel terheltetnek meg, addig másutt az iskolafenntartó testületek épületeket emelnek, ezeket tatarozzák, a tanítókat fizetik és nyögnek a tanítói nyugdíjjárulékok terhe alatt. Tetejében az új költségvetéssel mintegy meg lesznek büntetve, amiért iskolákat alapítottak és tartanak fenn. Bebizonyosodik az, amit Bud volt pénzügyminiszter úr olyan klasszikusan fejezett ki: lehet olyan takarékosság is, amely az ország érdekeire nézve veszedelmet jelent. Ha nem is az egész országra, de a magyar kultúrára nézve, igenis, veszedelmet jelent ez a takarékosság, amellyel a kultusztárcától 5 millió hatszázezer pengőt vonnak el akkor, amikor ennek az országnak 1400 millió pengős költségvetése van. Annak a 29 milliónak is, amit megtakarít az állam az összes tárcáknál, vájjon mi látszata lesz ebben az országban? Elnök: Ismételten figyelmeztetnem kell a képviselő urat, fejezze be beszédét! Barabás Samu: Tisztelettel kérem a kultuszminiszter urat és az államtitkár urat, akikről különben meg vagyok győződve, hogy igenis, mindent megtesznek a kultúra érdekében, hassanak oda, hogy a sebek orvosoltassanak és az anyagi erők megvonásával ne züllesztessenek le az iskolák. Az iskolafenntartó testületek nem vállalják a felelősséget, hanem áthárítják azokra, akik úgy takarékoskodnak, hogy Ötmillióhatszázezer pengőt elvonnak a kultusztárcától. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Gubicza Ferenc! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Kuna P. András! Kuna P. András: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselőtársaim nagyon szépen kifejtettek az iskolakérdéssel kapcsolatosan bizonyos dolgokat. Ügy vagyok én is, mint a t. képviselőtársaim legtöbbje: én is kérelmeket, leveleket kaptam, amelyekben felkértek, hogy pár szót szóljak bizonyos kérdésekről. Kénytelen vagyok már csak azért is szólani pár szót, különösen a tanyai iskolákról, mert igen számos olyan tanyai iskolánk van, ameI lyet nagyobbítani kellene, mert 180 gyerek is
