Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-402
Az országgyűlés képviselőházának 402. ülése 1930 június 4-en, szerdán. 87 van, és egy tereimben két tanító tanít felváltva, az egyik tanít délelőtt, a másik délután, mert egyszerre nem bír mind a két tanító tanítani. Kiég az hozzá, hogy az ilyen helyeken elkelne egy kis nagyobbítás, elkelne egy másik tanítói lakás, egy másik új iskolai tanterem építése, de ha úgy haladunk, mint ahogy most, hogy a kultusztárcát megrövidítik, a költségvetését csökkentik, akkor nem bírják megépíteni ezeket a dolgokat. En csatlakozón azokhoz, akik azt mondják a kultuszminiszter úrnak, hogy ebben a tekintetben ne engedjen, csatlakozom azokhoz, akik követelik, még inkább, hogy haladjon tovább a megkezdett úton az iskolák fejlesztését illetőleg. Annak ellenére, amit itt néhány előttem szólott t. képviselőtársam is mondott, hogy t. i. hangulatot úgy iparkodnak csinálni a vidéken is, hogy itt már túlságos sok a tanult ember, a tanult gyerek, úgy, ho^y cselédnek vagy béresnek való sem akar mar lenni, mindenesetre ezekkel nem kell nekünk törődnünk. Arra kérjük a miniszter urat, hogy haladjon csak és fejlessze tovább, ahol arra szükség van, a népiskolát. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugyanezzel van összefüggésben a polgári iskolák létesítése és fenntartása. Amint méltóztatnak tudni, most a költségvetés csökkentése miatt több helyen meg akarták vonni a segélyt, és meg is vonják. Erre nézve is csak az a kérésem a (miniszter úrhoz, hogy törekedjék arra, hogy a pénzügyminiszter úr adjon a polgári iskoláknak segítséget. Ez a segítség 450.000 pengő volt a múlt évben és ma már alig 40.000 pengő. Ez óriási kevés a tavalyihoz képest, tizedrésze csak annak, ami az elmúlt esztendőben volt és ilyen körülmények között a miniszter úr nem bir annyi segítséget nyújtani, mint amennyit, tudom, szeretne ő is, meg a munkatársai is szeretnének adni. Kint a faluhelyeken, a városokban, a kerületekben, amint előttem szólott iSchandl Károly t. képviselőtársam is elmondotta, nem birják már a polgári iskolákat létesíteni és fenntartani, pedig még iparosinasnak sem vesznek fel már olyan gyermeket, akinek polgári iskolai képesítése nincs. Ezért nagy szükség van a polgári iskolák és e mellett a gazdasági iskolák fejlesztésére is. A gazdasági iskolákat sem birják már megfelelően dotálni, tekintve az előbb elmondottakat, hogy tudniillik csökkentik a vallásügyi minisztérium költségvetését. Szükség volna érre addig is legalább, amíg valamikor elérünk a nyolc esztendős iskolák létesítéséig. Előttem szólott t. képviselőtársaim elmondották, hogy a nyolcéves iskola létesítésénél úgy lehetne átalakítani a gazdasági vagy polgári iskolát, — Schandl Károly t. képviselőtársam is elmondotta ezt — ihogy azokban az iparos, polgári és gazdasági iskolákban ki-ki a maga foglalkozásához képest tanulhasson. Egy másik tekintetben is fel kell hívnom a miniszter úf figyelmét egy dologra. Kéthárom levelet is kaptam a kerületemből. A főjegyző urak küldöttek, akiket felkértek, hogy hassanak oda, hogy a képviselő szólaljon fel ebben & dologban s azért vagyok bátor felszólalni, sőt kényszerítve is érzem magamat, hogy felszólaljak. Az egyik levélben a következőkre figyelmeztetnek (olvassa): «Bizonnyal méltóztatik tudomással birni azon mozgalomról, mely Szolnok városában egy az apácák vezetése alatt álló internátussal egybekötött leánygimnázium létesítését tűzte ki maga elé célul. Ezen cél elérése a magyarság kultúrájának emelésén kívül nemcsak Szolnok városának érdeke, hanem a tiszazugi községek lakosságáKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. XXIX^ nak is. Ezen érdekre való tekintettel igen kérem, méltóztassék a mozgalmat támogatni és gróf Klebelsberg miniszter úr őkegyelmességénél, valamint Korniss államtitkár úr őméltóságánál ily értelemben személyesen is interveniálni.» Nem tudok jobban interveniálni* minthogy ha itt ismertetem ezt a levelet. Alá van írva a főjegyző neve, aki kerületem egyik községének a főjegyzője. Azonkívül még egy másik levél is van itt, ez is ugyanilyen értelemben szól. Ezt az óhajtást ajánlom a miniszter úr és az államtitkár úr szíves figyelmébe, amennyiben ez kivihető. Az tény dolog, hogy Szolnok nagy központ és ha Szolnokon szükség van erre a leánygimnáziumra, ajánlom a miniszter úr és az államtitkár úr szíves figyelmébe, hogy méltóztassanak ezt megcsinálni. Egyébként rövidre fogva beszédemet, nem akarok mást mondani, minthogy á költségvetést elfogadom. (Helyeslés jobbfelól.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Bleyer Jakab! Bleyer Jakab: T. Képviselőház! A mai nap folyamán már kétszer volt szó a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemről. Mint ennek az egyetemnek tanára, kötelességemnek tartom, hogy egészen röviden én is néhány szót szóljak > ennek az egyetemnek jelenlegi súlyos állapotáról, helyzetéről, és azokról a szükségletekről, amelyeket bármi áron is és bármi módon is ki kellene elégíteni. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem 1935-ben fogja .megülni fennállásának 300 éves jubileumát. Háromszáz éve lesz annak, (hogy minden idők egyik legnagyobb magyarja, Pázmány Péter, ezt az egyetemet megalapította és" 150 éve lesz annak, hogy Mária Terézia, egyik legnagyobb uralkodónk, Nagyszombatról áthelyezte Budára, illetőleg az. or^ szag fővárosába. Ez a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem múltjánál fogva, nagyságánál fogva, teljesítményeinél fogva kétségkívül egyik legtiszteletreméltóbb egyeteme egész Európának. Ez az egyetem az első magyar egyetem, amelynek élete nem szakadt meg időelőtt, az első magyar egyetem és természetesen a legrégibb, de nemcsak itt Magyarországon, hanem az egész Délkeleten. Valamenynyi nép közül itt Délkeleten, nálunk létesült először egyetem s ez az egyetem nekünk olyan 'büszkeségünk, amilyennel rajtunk kívül, itt Délkeleten és egyáltalában Keleten, egyik nemzet sem dicsekedhetik. Ez egészen világos, mindannyian érezzük. Azt hiszem, a közvélemény is tudja, hogy a budapesti egyetem a legsúlyosabb anyagi viszonyok között tengődik. Hiszen talán megmagyarázza ezt körülmény, hogy a hábprú után három új egyetemet kellett felállítani, kellett kiépíteni, három új egyetemet kellett újra szervezni és óriási anyagi áldozatokat kellett az országnak hoznia. A budapesti egyetem sohasem panaszolta azt, hogy ezeket az egyetemeket felállították, hogy ezekre az egyetemekre az ország olyan nagy áldozatokat fordított, de ezeknek az egyetemalapításoknak mégis az volt a következménye, hogy a budapesti egyetem szinte háttérbe szorult, hogy a budapesti egyetemen mégis takarékoskodott az igen t. kultuszkormány, olyan mértékben, hogy ez kárára vált ennek az egyetemnek. Takarékoskodott azért, hogy a többi egyetemet, ahol igazán a létről volt szó, felsegíthesse, hogy ezeknek létét biztosíthassa. Azok az óriási hiányok, amelyek a háború folyamán keletkeztek a budapesti egyetemen, még nincsenek pótolva, azóta pedig tíz esz^ 13