Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-402

Az országgyűlés képviselőházának 4 02. ülése 1930 június 4-én, szerdán. 85 tekintetben, hogy a kérdést szóvá tesszük, méltóztassék megengedni, — Ibár a miniszter úr biztató Ígéretet tett — hogy Ígéretemhez híven én is szóljak itt a kántori illetményekről. A kántori illetmények amelyek terményekben vannak megállapítva, úgy fordultak, hogy ma csökkentek. A mai viszonyok között senki sem kélhet fizetésemelést, illetményemelést, -de fizetéscsökkentést, illetmónycsökkentést különösen olyan relációkban, amelyekben az illetmények úgyis alacsonyak, azt hiszem, mégsem lehet elnézni. Ezért a magam részéről nagyon fontosnak és sürgősnek tartom, hogy a kántori illetmények^ rendeztessenek. (Farkasfalvi Farkas Géza: Két hivatásért kapnak egy fizetést a kántorok, ez a fő sérelem!) Két szolgálatért kapnak egy fizetést. A kántor ellátja a tanító hivatását, ellátja azután a templomban és az egyház kebelében a kántori teendőket. A kántor éppúgy teljesíti a tanítói szolgálatot, mi'nt az a tanító, aki nem kántor. Most azonban, — bár tudom, hogy senki illetékes tényezőnek nem volt az az elgondolása, hogy büntessék meg azt a tanítót, -aki még kántori teendőket is végez — mégis az a látszat, hogy hátrányban részesül az a tanító, aki vállal még kántori teendőket is. Ezzel a kérdéssel feltétlenül sürgősen kell foglalkozni egyrészt azért is, mert talán nem olyan nagy az az összeg, amelyet megtakarítások . révén elő kellene teremteni. Azt hiszem, körülbelül egymillióval közmegelégedésre meg lehetne oldani a kérdést, hiszen csak arról lenne szó, hogy szukcesszíve oldassék meg. Én sürgősnek tartom a kérdést elvi szempontból. Nekünk, a magyar nemzet törvényhozóinak rendkívül súlyt kell helyeznünk arra, hogy a vallásosság ki ne ölessék a faluból, hanem ellenkezőles: erősíttessék. A vallásos érzés, a valláserkölcsi érzés a nemzet fenntartásának, az állam létének egyik erőssége. (Ügy van! Ügy van!) Amint a vallásos érzés csökken, sokkal nagyobb feladatai vannak már a közigazgatásnak és ha valamit ezen az oldalon megtakarítunk azzal, hogy nem^ támogatjuk eléggé a vallásosság fenntartását, a másik oldalon, rendészeti téren és az igazságszolgáltatás terén mégis meg kell ezeket az áldozatokat hozni. (Malasits Géza: Őszinte beszéd. Lelki rendőrség! Nagyon helyes!) Sokkal helyesebb^ a valláserkölcsi célokra, szóval a megelőzésre kiadni a pénzeket, mint a büntetésre, a megtorlásra. (Mozgás. — Zaj.) Nem kell szem elől tévesztenünk azt, ami ma Oroszországban történik, ahol az állami élet alapjai megrendülnek abban a pillanatban, amikor a vallásosság kihalt. Ma Oroszországiban a hit ellen és a gazdasági élet ellen egyaránt vad háború folyik. Ezt a példát tartsuk szem előtt és ha azt látjuk, hogy egyes falvakban már kezdenek a templomok kiürülni, mert az egyház kénytelen nagyobb terheket kiróni a hívekre, ez legyen mementó nekünk arra, hogy erőteljesen támogassuk a hitet, (Farkasfalvi Farkas Géza: Úgy van! Ügy van!) hogy a hit alapján azután az államrend ós a gazdasági élet is megerősödhessék. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik. — Zaj a szélsőbaioldalon.) Elnök: Csendét kérek! Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Vasady-Balogh György! . Elnök: A képviselő úr nincs itt. Következik? Fitz Arthur jegyző: Barabás Samu! Barabás Samu: T. Képviselőház! Előttem is egy csomó kérés van lelkészek, tanítók, kántortanítók részéről. Ezekkel a kérdésekkel egy pár nap óta foglalkozik a Ház és így csak röviden jelzem, hogy mit szenvednek a naturálékat elvező tanítók. Megvilágosításul van szerencsém felolvasni a kabai tanítók veszteségét. Hét tanító 3569 pengővel károsodik évente azzal, hogy a búzát az államsegély szempontjából 27 pengő 84 fillérre értékelték, holott ma már a búza ára 18—19 pengő. Egy tanító 716 pengővel, a másik 645 pengővel, a harmadik 548 pengővel, azután 530, 450, 380 és 300 pengővel károsodnak évente. A régi időben egy évi fizetése volt egy tanítónak, amennyi kára van most egynek-egynek. Aimikor az 1930/31. évi költségvetést kezembe vettem és tanulmányoztam, különösen a vallásos közoktatásügyi minisztérium költségvetését, eszembe jutott Bud volt pénzügyminiszter úrnak egy klasszikus mondása, hogy: lehet olyan takarékosság, amely veszélyes és végzetes az ország érdekeire. Megállapíthatjuk ebből a költségvetésből, hogy az, amit Bud miniszter olyan klasszikusan kifejezett, valóban be fog következni. Mert éppen a kultusztárcánál takarékoskodni, amikor 1400 milliós költségvetése van ennek az országnak, megtakarítani 5,600.000 pengőt, ez olyan csepp az óceánban, amelyet észre sem vesznek, de tekintettel arra, hogy nagyobbára az iskolafenntartó testületeket érinti: ez a csepp olyan vihart kelthet országosan, amelyre ebben a pillanatban még talán gondolni sem lehet. Wekerle pénzügyminiszter úr jelszava, amellyel a jövő évi költségvetést beterjesztette, az volt, hogy: «a takarékosság célja a közterhek apasztása és egyben a nemzet teherbíró képességének emelése». Ha az iskolafenntartók viszonylatából bíráljuk ezt a költségvetést, és különösen ha a 2. és 21. címnél belemélyedünk, azt állapíthatjuk meg, hogy ennek a pénznek a megtakarítása, amely a 2. címnél 187.667 pengő, óriási veszedelmet rejt magában. Mert az a 187.000^ pengő, — én most a protestáns egyház dolgáról beszélek. — amelyet megtakarít az állam, amennyivel kevesebbet ad most a protestáns egyháznak, mint a megelőző esztendőben, ez újabb terhet jelent az iskolafentartó egyházakra nézve, mert azt reparciálni kell az egyháztagokra. A 21-ik címnél a nem állami tanári és tanítói fizetések kiegészítésére vonatkozó ' államsegélyek leszállításáról van szó, de még ezidőszerint nem is sejtjük, hogy ez mit jelent számokban kifejezve, hogy miféle újabb teher szakad az iskolafenntartók vállaira. Ez már nemcsak minket, protestánsokat érdekel, (Farkasfalvi Farkas Géza: Mindenkit!), ez felekezeti különbség nélkül érdekel minden iskolafenntartó testületet. (Ügy van! a jobboldalon.) Az egyházi és iskolai adóknak a befizetése különben is teljesen zérusfokon áll és a zérusfokra süllyedt a pénzügyminisztérium egy kiadott rendelete folytán, amely szerint az egyházi adók felhajtásánál az állami adóknak csak 10%-áig nyújt segédkezet, holott a zsinati törvényekben, amelyeket 1907. február 17-én Ferenc József király Wekerle akkori miniszterelnök előterjesztésére szentesített, benne van, hogy minden törvényesen és jogosan kirótt egyházi, iskolai és másféle adók behajtása körül az állam segédkezet nyújt az illető egyháznak, vagy iskolafenntartó testületnek. Ahogy megjelent a rendelet, nemcsak sporadikusan, hanem országosan is az a jelenség, hogy egyszerűen nem fizetnek, mert úgysem hajthatják be a 10%-on felüli adót. A Dunántúlon vannak egyházközségek, amelyekben az egyházi adók 100, 200, 300%,