Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-402

80 Az országgyűlés képviselőházának nemzet ellen való vétek és bűn volna. En is azit mondom, ' f hogy a polgári iskolák mégis bizonyosabb általánosabb műveltség előmoz­dítását volnának hivatva elősegíteni, és így megszüntetésük csak azért, mert a takarékos­sági bizottság ezt így kívánja, azt hiszem, csak­ugyan a nemzet ellen való vétek és bűn volna. De ennek egy másik nagy szociális hátránya is volna. Ha egy polgári iskolát csaik Öt tan­erővel veszek, ez 130 iskolánál közel 700 tan­erőt jelent. Ezeket szélnek bocsátani ugyebár képtelenség. Némileg meg lehefne oldani ezt a kérdést úgy, ha megtörténnék — amit magam is már régen hangoztattam, még mielőtt tör­vénnyé vált — a nyolc osztályos népiskolának behozatala, akkor a VII. és VIII. osztályban ezeket a tanerőket részben el lehetne helyezni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mert valljuk be — és ezt nyiltaai meg merem mon­dani— bizony a mi népünkre kissé magasabb kultúra nagyon is ráférne és mert a magyar embernek egyik különös elítélendő sajátsága az, hogy^ magától nem szívesen tanul. Itt van az iskolán kívüli népművelés. Elnöke voltam a vármegyei egyesületnek és tudom, hogy eleinte, amíg azt hitték, hogy ott talán ingyen fognak elefántokat látni stb., szóval látvá­nyosiság^ lesz, és nem a meglévő tudásnak to­vább fejlesztéséről gondoskodnak, volt valami érdeklődés, de mia — tisztelet a kivételnek — majdnem azt lehet mondani, hogy az iskolán kívüli népművelés szándékolt célját nem tud­juk elérni. Az én népemet tehát kényszerrel kell hajtani arra, hogy tanuljon. Ezt szerin­tem csak a nyolc osztályos népiskolával lehet elérni, mert a VII. és VIII. osztályban asze­rint, hogy milyen községben vagyunk, föld­mívelési, ipari vagy kereskedelmi jellegű köz­ségben, úgy lehet beállítani a tantervet, hogy amikor a VIII. osztályból kikerül a tanuló, vigyen magával bizonyos kívánatos több­tudást, amellyel azután az életben inkább fog boldogulni, úgy, hogy majd nem fogják or­ruknál fogva vezetni ezeket az embereket és a beléndeket nem fogják nekik beadni, hogy megszédüljenek tőle, mert önálló és gondol­kozó emberekké váltak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Még csak egyet, igen t. Ház, amire Kocsán Károly igen t. képviselőtársam is felhívta az igen t. miniszter úr figyelmét. En is újra han­goztatom. A nagy Radeczky valamikor azt hangoztatta: In deinem Lager liegt Österreich! En azt mondom, hogy Magyarország bölcsője és jövője a cserkészetben és a leventeségben van. Nagyon ajánlom az igen t. kultuszminisz­ter úrnak figyelmébe, méltóztassék minden erőt, minden anyagi t lehetőséget megadni, hogy a nemzet regenerálására hivatott ez az intézmény boldoguljon és virágozzék. Egyébként a címet elfogadom. (Elénk he­lyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Hommonay Ti­vadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselőtársam szóvátette, hogy az ellenzék igen gyér szám­mal van itt jelen. En kénytelen vagyok szintén megállapítani, hogy egyetlenegy ellenzéki képviselő sincs itt és kérhetném is a tanácsko­zókéüesség megállapítását, de nem teszem ezt. En is azok közé a képviselők közé tarto­zom, akik feliratkoztak az általános vitához, de előttem egész sor volt még felírva és így nem kerültem sorra. Abban a hiszemben vol­tam, hogy a távollevő, különösen szociáldemo­4.02. ülése 1930 június U-én, szerdán. krata ellenzék — így voltunk informálva, úgy látszik tévesen — egész attakot fog indítani, a kultusztárca ellen; rakéták röpködtek a leve­gőben, hogy milyen nagy számmal lesznek ellenzéki szónokok. Bevallom őszintén, ez volt az oka annak, hogy egy nappal később irat­koztam fel. Azt láttam, hogy a kultusztárca mellett egész légiója sorakozik fel az igen t. képviselőtársaimnak, akik éltek is házszabály­szerű jogukkal, ki is beszélték tegnap az egész napot és így ma nekem csak a címhez jutott idő rendelkezésre. Méltóztassék megengedni, hogy ez alkalom­mal csakis sportkérdésekkel foglalkoztam. Ezt előrebacsátva, mégis meg kell még állapí­tanom azt a szomorú tényt, hogy kint és a fo­lyosókon az a hír terjedt el, r azt híresztelték állandóan, hogy a kultusztárcával szemben nagy harc folyik, mert az egyetemek száma rendkívül sok, sok a négy egyetem. Itt a Ház­ban azt láttuk, hogy pártunk egyik kiváló tagja, Turi Béla — igen helyesen — megindo­kolta azt, miért van ezekre szükség. Magam azok közé tartozom, akik pl. a közgazdasági egyetem kiépítését feltétlenül szükségesnek tartjuk. * Az idő rövidsége megakadályoz ab­ban, hogy ezt kifejthessem, de hiszen az előt­tem szólott igen t. képviselőtársaim ezzel rész­letesen foglalkoztak. Ha azonban végigmegyek az elemi iskolákon, a képzőművészeteken, a polgári iskolákon, a tanyai iskolákon, mindig azt hallottuk, hogy itten súlyos kritikák fog­nak elhangzani és éppen az ellenkezőjét láttuk. Ugy a népjóléti tárca, mint a kultusztárca a nagy közvélemény előtt úgy van beállítva, mint amelyek állandóan csak pénzt pocsékol­nak és költekeznek. Meg 'kell állapítanunk . mindkét tárcára vonatkozólag, hogy a két mi­niszter úrnak — jelenleg a kultuszminiszter úrnak — ha lehet valamit «hibájául» felróni — macskakörmök közt mondom, hogy «hibájául» — akkor azt lehet, hogy nagyon sokat dolgoz­nak és pedig olyannyira, r hogy úgy látszik, mintha Nagy-Magyarország méreteit is túlha­ladnák, de nekünk erre feltétlenül szükségünk van, éppen ezért az anyagi eszközöket rendel­kezésére kell bocsátani az igen t. kultuszmi­niszter úrnak, hogy nagy kulturprogramimját tényleg meg is tudja valósítani. Ami már most a sportkérdést illeti, ame­lyekért én itt szót emelek, csak üdvözölhetem az igen t. kultuszminiszter úrnak, mint sport­miniszter úrnak Sportprogramm ját. Nagy saj­nálattal látom azonban, hogy ebben az eszten­dőben a tavalyi egymillióval szemben egy fil­lért sem állítottak be. Sándor Pál igen t. képviselőtársam a költ­ségvetés egyes tételeit helyeseknek találta és elismerőleg nyilatkozott a kultuszminiszter úr­ról, konklúziójában azonban mégsem sza­vazta meg a költségvetést, holott kijelentette azt, hogy a kultuszminiszter úr személyével szemben teljes bizalommal van, de az összkor­mánnyal szemben való bizalmatlanság miatt nem szavazhatja meg à költségvetést. En ép­pen az ellenkezőjét mondom: igenis, éppen azért, mert a kultuszminiszter úr programmjá­val és a kultuszminiszter úrral szemben biza­lommal viseltetem, annak ellenére, hogy sport­tételekre, sportkérdésekre, sportcélokra egy fillért sem (méltóztattak ebben az esztendőben adni — remélhetőleg csak ebben az esztendő­ben — én az igen t. kultdszminiszter úr tárcá­jának a költségvetését elfogadom. Igen t. Ház ! Nagyon szeretném, ha a kul­tuszminiszter úr az ő nagykoncepciójú sport­programmá át, a jövőre nézve, tovább tudná

Next

/
Oldalképek
Tartalom