Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-402

Az országgyűlés képviselőházának 4 nészet istápolására a rádió jövedelméből odaadni. Elsősorban bármennyire szeretem Scherz bácsit s nagyrabeesülöm őt és bármennyire meg vagyok elégedve Odry Árpád főrendező úrnak működésével, akit tagadhatatlanul az egész ország színe előtt szerzett nagy művészi érdemei elismeréséül tüntetett ki a kormányzó úr az Országos Színművészeti Akadémia igazgatói megbízásával, de akinek keze a rádiónál meg van kötve, az anyagiak intézésébe bele nem folyik, mégis lehetetlenség, iiogy a rádióban nagyrészt csak sztárgázsival rendelkező színészeket szerepeltetnek és azt a sok szegény, de kitűnő tudású és képzettségű, a közönség szeretetét bíró színészembert egyszerűen mellőzik, akik pedig rá volnának utalva arra, hogy a rádióban is szerephez jussanak. Sok a dilettánsszereplő. Olvasnak ugyan fel egy-egy jó novellát is, azonban hivatásos íróktól nem. eleget, s ezeknek az íróknak többet kellene tiszteletdíjul fizetni. (Friedrich István: Néha egy-két ellenzéki beszédet is kellene ott tartani! — JJerültséff a baloldalon.) Kevesebb legyen a novella, a gramofónlemez, de több legyen a rádió programmjában az olyan műsorpont, amelyek a magyar reviziós követelések, — a szerencsétlen és végzetes trianoni 'békeszerződés tizedik évfordulóján mondóim ezt — amelyek a magyar revíziós törekvések és az irredentizmus ügyét szolgálják. Minden rádióműsor végén a külföldi államokban halljuk felzengeni az illető nemzet Himnuszát, a magyar Himnuszt azonban csak nagyon ritkán halljuk. T. Ház! Ezek után már csak azt vagyok bátor elmondani, ami a pénzügyi bizottságban is szóbakerült, hogy a rádióelőfizetési díjakból 10 fillér, a moziktól jegyenként egy fillér jusson a vidéki színészet javára, ezt magam olyan kérésnek tartom és olyan eszközlendő dolognak, amelyet a t. kultuszkormánynak feltétlenül meg kell fontolnia és mint megoldási lehetőséget megragadnia. A t. kultuszminiszter úr bátor ember, bele mer nyúlni .ennek a kérdésnek velejébe, nyúljon hát bele gyorsan, a vidéki és nyugdíjas színészek érdekében. Mert ezzel tartozik a magyar állam nekik, kultúránk harcosainakAmi mármost a fővárosi színiházakat illeti, a Nemzeti Színházat és az Operát, ez a két színház éles támadásoknak volt kitéve, éppen a pénzügyi bizottság ülésén. Én ezzel az éles támadással szemben tartozom szerény mérlegelésem szerint kijelenteni, hogy a magyar Opera magára hagyatva is jól, elismerésreméltóan működik, mert a külföldi operáknak, például a németországi operáknak vannak olyan tagjaik, akiket az egyikből a másik operába odaadnak, nekünk pedig csak egy operánk van, így csak saját tagjaira lehet baziroznunk a színház működését, de viszont vannak olyan tagjai is az Operának, például, hogy csak Németh Máriát, Patakyt említsem, akik világyonatkozásban is dicséretet szereznek a magyar névnek. Ami a Nemzeti Színházat illeti, a sorozatos előadásokat kifogásolták a pénzügyi (bizottság ülésén, hogy ezek azért történnek, mert forszírozva itass zada rab okát adnak elő, így csak anyagi szempontjait nézi a színház, a kellő művészi értékelés helyett. Ez rossz beállítása a dolgoknak. Én is tudtom, hogy a művészi értéknek keresése mellett a Nemzeti Színháznál az anyagi érdeknek és az anyagi egyenlegnek a megtalálása is fontos szerepet játszik, mert elvégre az állam nincs olyan helyzetben, hogy bárminő értékes intézményünk is a Nemzeti Színház, folyton pénzzel tömje. EnKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXIX. 02, ülése 1930 június 4-én, szerdán. 71 nek dacára azonban, t. Képviselőház, örömmel megállapítom azt a felhangzott kifogásokkal szemben, nem azért, mintha a Nemzeti Színház rászorulna és annak igazgatóságát protezsálni akarnám — hogy a jelenlegi viszonyok között teljes mértékben meg vagyok elégedve a színház működésével. Hevesi Sándor tisztelt igazgató úr Katona József Bánk bánjának díszelőadásán mondott megnyitó beszédet, amely megnyitó beszéd szinte bizonyságtétel és elkötelezés volt arra nézve, hogy a Nemzeti Színház nemcsak nevében, de lényegileg is, működésében, irányzatában, a tagjainak nem-csak játélkából, «die lelkületéből fakadó eredményekben valóban nemzeti és magyar akar lenni és maradni a jövőben is. Bégen fogalom volt a Nemzeti Színház s hogy a vidékről oda valaki bejuthasson, csak nagy _ f tehetség kellett .hozzá, ma már azt mondják, másképpen van a dolog, a pénzügyi bizottság ülésén mint vádat hangoztatták, hogy a ^Nemzeti Színház együttese bizonyos szűkkörű társaságot képez, ahova csak protekció útján, vagy éppen nem lehet bejutni. En ezt nem akarom elhinni, de emlékszem azokra az időkre, amikor az Országos Színművészeti Akadémia mostani igazgatója s a Nemzeti Színház jubilált jeles tagja, büszkesége, Odry A.rpád a vidéken Debrecenben csak kezdő színész volt, mégis már akkor megjósoltuk neki, hogy be fog jutni a Nemzeti Színházhoz. Emlékszem, hogy Kiss Irénről, Hettyey Arankáról, Tanayné Halmi Margitról, Környei Béláról is tudtuk már előre, hogy a Nemzetihez, Operához fognak jutni és az egész országnak büszkeségei lesznek. így is történt* Ne legyen ez másképpen ma sem; a vidékről a megfelelő erők juthassanak be a Nemzeti Színház kötelékébe és még csak a látszatát is kerülni kell annak, hogy zárt kasztot képez a Nemzeti Színház művészegyüttese, sőt az igazgatóság (Elnök csenget.) — rögtön végzem — maga kutassa ki, vegye észre, hol van kitűnő erő a vidéken, hozzák fel a felragyogó új tehetségeket s ne idegenkedjenek ettől a régi, kitűnő tagok sem, mert hiszen művészi habáraikból egyetlen szálat, vagy levelet sem fog letépni a vidékről feljövő új tagok sikere és működésének eredménye. Ezekután csak azt teszem hozzá, hogy a Nemzeti Színház igazgatóságának ilyen irányban eljárnia nemcsak ambíciója kell, hogy legyen, hanem egyenesen kötelessége is, mert hiszen állami pénzzel, szubvencióval működik a színház. Mindazokat, amiket itt a különböző kulturtémákról elmondottam, szívlelje meg a t. kultuszminiszter úr és a t. államtitkár úr, Petri Pál t. barátom, és akkor, ha politikai pártállásukat nem is fogja nagy, általános helyesléssel kísérni a jövőben sem az ország közvéleménye,, de miniszteri és államtitkári vezető kultúrműködésüket bizonyára igen. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! A ház szabályaink rendelkezései vagy arra kényszerítik a képviselőt, hogy percenként 400 szótagos, gyorsírót ölő tempóban adja elő mondanivalóit, vagy pedig arra, hogy ne foglalkozzék általános témakörrel, hanem csak egy speciális témakört válasszon ki és arról próbáljon 15 perc alatt valamit elmondani. T. Ház! En a tegnapi általános.vitában elhangzott szünidő-problémához szeretnék'néhány gondolattal a magam részéről hozzájan