Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-402

Az országgyűlés képviselőházának 4 hogy akkor elmaradt és a gyermekek csak óriási erő veszteséggel sajátíthatják el azt, amit egy jobb tanító mondhatni, játszva végez el és megtanít. Ezért igyekeznék én nyári tanfolyamokat rendezni a tanítóiképzőkben, hogy az idősebb tanítóknalk is módjuk legyen a modern pedagógia haladásáról tudomást szerezni. Ez természetesen hítelkérdés, mert hiszen ezeknek összegyűjtése ai tanítóképzőkben számottevő összegeikbe kerül. Pintér László nagyrabecsült barátom igen érdekes kérdést érintett, amellyel én is foglalkozom, ö tudniillik azt mondotta beszédében nagyon helyesen, hogy mi tanítjuk az angolt, franciát, olaszt és németet, de néznünk kell tőlünk keletre is, és jó lenne egy szláv nyelvet is tanítani. Ebben neki teljesen igaza van, ezzel a gondolattal foglalkozom is, és pedig egyelőre a kereskedelmi oktatásban, mert különösen üzletembereinknek lesz szükségük a szláv nyelvekre. Most Varsóban volt is alkalmam a-lengyel kultuszminiszter úrral éppen erről a kérdésről beszélni, hogy ösztöndíjasokat cseréljünk és én fogok a varsói egyetemre küldeni olyan középiskolai, illetve felsőkereskedelmi iskolai tanárjelölteket, akik magúikat valamely szláv nyelvben specializálni akarják. Azért gondolnék a lengyelre, mert hiszen, aki lengyelül tud, az nagyon könnyen elsajátíthatja a keleti nyelvjárást, és hiába, Oroszország letörése óta, ma a lengyelség a vezető szláv nép, amelynek nyelve kétségtelenül tért is fog hódítani Kelet-Európában. Ezt én csak helyeselhetem és ennek a kérdésnek megoldására már konkrét lépést is tettem. Természetes, hogy addig, ameddig kellőszámú tanár nem áll rendelkezésre, nem szabad az akciót elkezdeni, hiszen a reálgimnáziumba, a.hol két modern nyelvvel dolgozom, erősebben csak akkor nyúltam bele, amikor már a külföldi Collegium Hungaricumok és a külföldi Ösztöndíjasok adják a tanárokat kellő számmal, tehát a szláv nyelv tanítására irányuló akciót is akkor lehet megkezdeni reálisan az életben, íha a kellő tanárképzésünk erre már megvan. De a tanárképzést megkezdem és ilyen irányban a lengyel kultuszminiszter úrrar már meg is állapodtam. Másik nagyon figyelemreméltó része Pintér László barátom beszédének az volt, ahol ő az egyházműveszetekre mutatott rá és rámutatott arra, hogy selejtes dolgokkal tömjük meg a templomainkat és ami a legszomorúbb, ezeket a szobrokat, a terracottákat és a gipsz-dolgokat egyenesen külföldről importálják. Azt hiszem, ezen a téren sokat lehet tenni. XL Pius pápa ő szentsége gyönyörű enciklikát bocsátott ki éppen az egyházi művészetek pártolására és éppen ezért minden egyházmegyében alakult egy tanács és azután országosan is alakult az egész magyar fcatholikus egyháznak egy ilyen szervezete. En nagyon szívesen hajlandó vagyok ezzel a szervezettel kooperálni azért, hogy a magyar szentek szobrait állítsuk elő, és hogy ezek itthon állíttassanak elő. Meg vagyok győződve róla, hogy ezen a téren igen sokat tehetünk, de nemcsak a sokszorosításokkal, hanem, amint ő igen helyesen mondotta, inkább több év hiteleinek összetétele révén értékes műalkotások vásárlásával, ami, meg vagyok győződve róla, nehéz helyzetben levő művészetünknek, müiparunknak a helyzetét is lényegesen megkönnyítené. Csak ezeket iparkodtam az elhangzottakra válaszolni és fenntartom magamnak a jogot, hogy az egyéb összefüggő dolgokra majd később válaszoljak. Elnök: Szólásra következik $ Pakots József jegyző*: Steuer György. . ülése 1930 június 4-én, szerdán. 67 Steuer György: T. Ház! Nemrég egy külföldi írótól azt olvastam, hogy mindazokat az erőket, kultúrértékeket, amelyeket Magyarország az ország megcsonkítása folytán elvesztett, szellemi, lelki, erkölcsi téren kell pótolni és helyreállítani. Kétségtelen, hogy az ország újjáépítését elsősorban kulturális alapon kell foganatosítani. A szellemi és erkölcsi erők újjáfejlesztése nélkül gazdasági haladás, gazdasági boldogulás és jólét ntincs. A szellemi és erkölcsi erők kifejlesztése csak úgy történhetik, hogy az elemi népnevelést, a közoktatást az egész vonalon felkaroljuk. A magyar tanítóvilág, a magyar Alföld nevében örömmel üdvözöljük a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak azt a nagyszabású népoktatásügyi politikáját, amellyel évtizedek, sőt évszázadok mulasztását igyekezett helyreállítani. Mély háláját tolmácsolom annak a messze földön élő tanyai népnek, amely eddig, sajnos, a magyar kultúra előnyeiből, áldásaiból ki volt zárva. A magyar tanyai nép azt kiáltja oda itt a törvényhozásiban az egész országnak: mindenképpen támogatni kell a közoktatásügyi miniszter úrnak ezt a politikáját, mert a magyar nemzet erőforrása a magyar falu. A magyar tanyai nép az a szellemi, erkölcsi és lelki erő, amely erőforrás nélkül a magyar nemzetnek nincs jövője. Nemrég megmondottam egy társaságban: mutasd meg nekem ;az iskolát és én megmondom, mát ér a község. Az iskola kell, hogy az önművelődés lehetőségeit, eszközeit biztosítsa. Az iskola az. amely az annyira hangoztatott — sajnos, csak az ajkakon hirdetett — demokráciát bevezeti. Ott az iskola padjaiban gazdag és szegény ember gyermeke egyenlőképpen részesül az oktatásiban és nevelésben. Mikor én a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak közoktatási Dolitikáját méltányolni akarom,. erkölcsi kötelességem mindenekelőtt rámutatni arra, hog.v a miniszter úr, vallásra ós nemzetiségre való tekintet nélkül, törvényes alapon megtalálja azokat az eszközöket és módokat, amelyekkel mindegyik vallásbeli. mindegyik nemzetiségbeli tanuló oktatását a maga részéről piamoz díthatja. A tanyavilág kultúrát, jobb közoktatást követel. A tanyai népnek különleges kulturális, gazdasági, közlekedési és szociális viszonyainak megfelelően kell a magyar köz» oktatást átszervezni és előmozdítani. Mindenekelőtt arra hívom fel a miniszter ár ügyeimét, Ihogy tanyai tanítókat kiképző tanítóképzőket méltóztassék felállítani, mert másképpen kell annak a tanítónak a városban, a községiben tanítani és máskép a messze tanyai vidéken. A tanyai tanító a népnek nemcsak tanítója, hanem társadalmi, gazdasági, közegészségügyi, szociális vezetője is, ő végez ott mindent, az ő személyében összpontosul minden. (Jánossy Gábor: Ez minden falusi tanítóra áll!) De különösen a tanyai tanítókra, mert a tanyai tanító egymagában él, míg talán ott a falúban több tanító áll rendelkezésre. Máskép kell, hogy tanítsuk azokat a gyermekeket, akik 4—5 kilométer távolságból jönnek az iskolába. Ha el méltóztatik menni t. képviselőtársamnak a magyar tanyai vidékekre, (Jánossy Gábor: Voltam!) méltóztassék odaállni az iskola mellé, amikor 4—5 kilométer távolságból jönnek azok a kis tanulók, nebulók sárban, esőben, szélben, viharban, amikor belép a Klebelsberg-féle modern iskolákba. Megkérdeztem az egyik ilyen gyermeket, akit megláttam: «Mi az a csizmádban?» — az egyik csizmájában, a jobboldaliban, ugyanis egy darab fa volt, a haloldaliiban pedig egy kis seprő.