Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-402

Az országgyűlés képviselőházának U02. ülése 1930 június 4-én, szerdán. 65 ebbe a 15. percbe beszorítani nem tudtam, felszólalásomat befejezem és a címet elfogadom. (Helyeslés joBbfelől.) Elnök: Szólásra következik 1 Fitz Arthur jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! À központi igazgatás címénél szóváteszem, hogy az elmúlt esztendőben azt észleltem, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 'központi igazgatása nem veszi tudomásul a községek szomorú gazdasági helyzetét. . Valahányszor egyházi vagy iskolai hozzájárulásról van szó, a vallás- és közoktatásügyi központi igazgatás szinte szupponálja, hogya községi háztartások. rendben vannak, holott éppen ellenkezőleg, ezzel homlok egyenest ellentétben a községeknek — és pedig majdnem minden községnek — háztartása jelenleg a csőd szélén áll. Azok a jövedelmek, amelyek a községek számára vannak átengedve, még a községi alkalmazottak járandóságait sem fedezik a legtöbb helyen, az a pótadó « pedig, amely engedélyezve van 50%-os mérvig, nem. elég annak az összegnek a.z előteremtéséhez, amelyet a vármegyéknek. mint vármegyei h Qzzáj árulást be kell fizetni. Összes községeink a községi bíró és jegyző által aláírt váiltókkal dolgoznak, a lejáratkor a váltót nem tudják beváltani törlesztőin sem tudnak ós kamatfizetés céljából újabb kölcsönöket vesznek fel. Ilyen körülmények között, ha felmerül egy iskolai kérdés, egy újaibb iskolai kiadás, vagy egy egyházi kérdés, illetőleg egy újabb egyházi kiadás a község terhére, nagyon kérem az igen t..-vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, méltóztassék tekintettel lenui arra, hogy a községek milyen nyomorúságos helyzetben vannak. Rögtön mondok egy konkrét uéldát Bihar vármegyéből. ' Bihar vármegye Zsáka községében egy görögkeleti román iskoláról, és egy görögkeleti román egyházról van szó. Szinte hihetetlen, hia hallja is az ember, hogy Zsáka községben nyolc esztendő óta a görögkeleti román egyház pap nélkül van, aminek következménye az, hogy keresztelő nincs, temetés egyházi szertartással nincs. Az iskolákat a görögkeleti románok óriási nagy erőfeszítés mellett tartják fenn. Ilyen helyzetben ennek az egyházközségnek vezető férfiai hozzám^ jöttek, hogy terjeszszem a miniszter úr elé, méltóztassék ezt a görögkeleti romáin iskolát, amelyet ott nagy kínnal fenntartanak, átvenni állami kezelésbe, méltóztassék ezt állami iskolává átváltoztatni. Sajnálattal kellett megállapítanom, hogy honanőik on keresztül ez az ügy csigalassúsággal haladt előre a miniszter úr minden jóakarata ellenére is és végeredményben az igen t. miniszter úrtól azt a választ kaptam, hogy nem teljesítheti ezt a kérelmet csak olyanformán^ hogy Zsáka községe vegye át az iskola költségeit, a miniszter úr pedig fizeti a tanszemélyzetet. Méltóztassék elgondolni egy olyan községet, amelyben a bíró és a jegyző írják alá a váltókat és ezekkel a váltóikkal operálnak. Egy ilyen községben méltóztatik feltenni a kérdést, hogy az ottani oláh iskolát vegye községi kezelésbe. Természetes dolog, hogy a község sohasem lesz erre képes, így tehát megakad egy ilyen akció, amely pedig egészen bizonyosan a miniszter úr szándékai szerint is van. Nagyon kérem tehát az igen tisztelt miniszter urat, vegye figyelembe, hogy vannak rendkívüli helyzetek az egyes községekben és most. amikor ilyen rendkívüli időket élnek a községek, nem lehet kívánni a községtől azt, hogy ekkora anyagi áldozatot hozzon az ottani helybeli görögkeleti román iskola átvétele céljából, amikor annak a községnek semmi néven nevezendő vagyona nincs, a jövedelme pedig kiadásai fedezésére som elég.. Másik megjegyzésem szintén egy konkrét kérdés. Szintén egy biharmegyei községről, Fúrta községről van szó. Kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék nagyon óvatosan eljárni ott, ahol rendkívüli államsegélyt méltóztatik valamelyik egyházközségnek adni. Hiszen annyian vagyunk, akik féltékenyen vigyázunk arra, hogy a felekezeti érzékenységet meg ne sértsük.^ Az igen tisztelt miniszter úr mindnyájunk előtt kitűnő jó példával járt elől ebben a tekintetben, ezt elismerjük. Magam is eldicsekedhetem azzal, hogy református iskolai célokra a miniszter úr éppen az én választókerületemben is tetemes összegeket juttatott. Mégis itt van Fúrta községe, ahol a lakosság kétharmad része református, egyharmad része római katholikus. A római katholikus egyház kegyura a debreceni kisprépost, akinek ugyanebben a faluban 2800 katasztrális hold földbirtoka van. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Hogyan néz ki a helyzet ebben a községben? A miniszter úr államsegélyt adott római katholikus iskolai célokra. A református egyház hívei a következő egyházi terheket fizették (olvassa): «Egy kis háznak tulajdonosa fizetett a reformátusoknál 11.52 pengőt, ugyanilyen ház tulajdonosa a katholikus egyháznál fizetett 88 fillért. Egy ötholdas földmíves fizetett a reformátusoknál 29 30 pengőt, a római katholikusnál egy ötholdas földmíves fizetett 2.35 pengőt. Egy tízholdas földmíves fizetett a reformátusoknál 53.15 pengőt, a római katholikusoknál a tízholdas fizetett évente 6 pengőt.» Látható, hogy a különböző felekezetekhez tartozó hívek terhei óriási különbségeket mutatnak fel, tízszer annyit fizet a református _ erre a célra, mint a katholikus. Ezek azok a helyek, ahol az érzékenységre legjobban vigyázni kell. Megemlítem, hogy ráadásul ennek a falunak határán egy 2800 katasztrális hold terjedelmű egyházi birtok van, a lakosság tehát szinte felekezeti különbség nélkül hiszi, reméli és várja, hogy a kegyúr el fogja látni a római katholikus iskola szükségleteit, őszinte sajnálattal kellett azonban a községi lakosságnak látnia, hogy a debreceni kisprépost egyetlenegy fillért sem adott erre a célra, hanem kieszközölte a miniszter úrnál, hogy a miniszter adjon államsegélyt a római katholikus iskola céljaira akkor, amikor a református iskola is düledezik. T. miniszter úr, konkrét példát mondok. Hangsúlyozom még egyszer, hogy éppen a miniszter úr járt elől jó példával ebben az óvatosságban. De 'ha mégis előfordult, hogy egy felekezet a maga érzékenységében ilyen súlyosan megbá.ntva érzi magát egy községben, — mindegy, hogy melyik felekezet — ha látja, hogy a gazdag felekezetet 1Q.OO0 -pengővel támogatlak, s látja, hogv a saját iskolái düledező állapotban vannak s neki tízszer annyi egyháziadon kell fizetnie, ez olyan 'dolog, amit a narláment elé kellett hozni tanrilság okából; nem azért, hogy itt szemíbeállítódjanak egymással a felekezetek, hanem abból az okból, hogy a konzekvenciákat levonjuk, a kultuszkormány igazgatása éppúgy, mint mi, törvényhozók. T. Képviselőház! Évek- óta hevett szokásom, hogy minden költségvetési vita előtt meg10*