Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-401

Az országgyűlés képviselőházának U 01. ülése 1930 június 3-án, kedden. 51 haladni nem tudunk, legalább meglévő intéz­ményeinket kell fenntartanunk, különösen ak­kor, amikor erre az igen t. kultuszminiszter úr is Ígéretet tett, amire később majd vissza fo­gok térni. Nekünk ezidőszerint az a kötelessé­günk, hogy meglévő intézményeinket fenntart­suk, s ha majd jobb idő következik el, azokat szaporítsuk s fejlesszük. Valljuk meg őszintén t. Ház, hogy egy kissé gyors tempóban kezd­tük ezeket az alkotásokat. Sok mindenre volt valamikor pénz, s most ennek érezzük a hiá­nyát. Es az idők s a körülmények változása folytán most nempsak, hogy megállj-t kell mon­dani, 'hanem némileg bizonyos tekintetben vissza kell vonulnunk. A meglévő négy egyetem cirea 17 millió költséggel valósággal ontja a diplomás embe­reket, akiknek elhelyezkedése az"életben azt hi­szem nem lesz könnyű dolog. De az egyetemek mellett nem szabad megfeledkeznünk a kisebb iskolákról sem, mert iha ezek a kisebb iskolák nem is adnak a megélhetéshez szükséges dip­lomát, de adnak magasabb műveltséget, amely magasabb műveltség bizony senkinek sem le­het ártalmára. Ilyen kisebb képesítést adó isko­lák a polgárig iskolák, amelyeknek fejlesztése, szaporítása néhány évvel ezelőtt a kultuszmi­niszter úrnak is terve volt. Amikor azonban a nyolcosztályú elemi iskolákról lett szó, ezek­nek a polgári iskoláknak a fejlesztése megál­lott, és a nyoleosztályú elemi iskolák lettek volna hivatva ezeket pótolni. Nagyon helyes és okos volt f a terv, azonban nem lehetett keresz­tülvinni, és így nincsen más mód, mind vissza­térni ' ennek a kisiskolának a fenntartására, a lehetőség szerinti fejlesztésére is, mert hiszen ezek a kisiskolák énpen azoknak a kisexiszten­eiáknak, kisiparosoknak, kiskereskedőknek, kis­hivatalnokoknak, jobbmódú kisgazdáknak gyer­mekei részére adják meg azt a bizonyos mű­veltségi fokot, amelynek g vermeké áítal : való megszerzésére minden szülő törekszik. Nem tudom, hogy a kultuszminiszter úr­nak mi okozta az elkedvetlenedését ezen iskola­típussal szemben, hiszen törvényünk is van a nolgári iskoláik fejlesztésére, csak sajnálattal tanasztaliuk és 'halljuk, hogy ezidőszerint kö­rülbelül 106 ilyen polgári iskola megszüntetése van tervbe véve. Ez a megszüntetés Össze­vissza 227.140 oengő megtakarítást jelentene. Hog-v mit szólnak majd ehhez a gyermekeiket nevelő szülők, azt nem tudom, de ( hogv máris hallani felháborodást ezen szándék ellen, azt őszintén kénytelen vagyok megmondani, mert, mélyp.n t. kultuszminiszter úr, nem joggal há­borodik-e fel egy olyan nagv község közön­ségre- ~ hiszen a polgári iskolák elsősorban a vidék számára alkottattak —_ amely, mondjuk, huszonöt évvel ezelőtt önerejéből- önáldozatá­ból megcsinált egy Dolgá,ri iskolát, amelyet évek múlva átvett a község*, amelvet ismét évek múlva az állam is seaélvezett, és most ezeket az iskolákat megszüntetik, egvszerűen azzal az indokolással, 'hoerv kuHúrnolitikai tekintetek ezt szükségessé tették. ^ legalább is egy átirat. am elv ilven dologban jött. ezt tartalmazza, En knltúroolitikai «zemnontból iskolák beszünteté­sét «oha- de soha el nem ismerhetem. A másik indok volt ezeknek az i°koláknak elnéntelpnedé ö e. (Kiss István: Ilyenek is van­nak H XJsrv áll a dolop". hogv van iskola, abol a/előtt 110—120—130. «őt esetle-r 140 növendék volt és most a létszám lecsökkent 80-ra, 90-re. esetleg még alacsonyabb létszámra is. Ezt azonban nem lehet más rovására írni. mint a háború következményén eV. * Mert hiszen van­nak állami polgári iskolák, i^en népes polgári iskolák, ahol ez a létszámcsökkentés szintén bekövetkezett, de ez szerintem átmeneti dolog, és éppen most vagyunk abban az időszakban, amikor a mélpontról ismét felfelé fogunk ha­ladni. Máris haladunk és látjuk, hogy a követ­kező esztendőiben a polgári iskolákba beiratan­dók száma sokkal több lesz. Nekem tehát az volna a tiszteletteljes ké­résein az igen t. kultuszminiszter úrhoz, hogyha már nem fogja tudni megtalálni a módját annak, hogy ezek közül az iskolák kö­zül egyet sem szüntessen be, legalább is várja meg ezeknél a kisebb létszámú iskoláknál azt az egy-két esztendőt, amikor elválik, hogy a létszám ismét felemelkedik-e vagy stagnál és marad a régi állapotban. De aktkor is a ma­gam részéről nem szüntetnék meg egy iskolát sem, a jövő iskolákra vonatkoztatnám ezt a létszámmegállapítást. Az igen t. kultuszminiszter úr leiratában ezeket a községi polgári iskolákat egyszerűen átcedálta a községek terhére, mondván, hogy: «Község, viseld a kiadásokat, és a polgári is­kola a tied lesz». Egészen őszintén vagyok bá­tor megmondani, hogy a községek erre nem lesznek kaphatók, mert nem képesek arra, hogy ezt a tehertételt mJagukra vállalják. Es mi lesz ennek a következménye? Az, hogy ezek a polgári isikolák bezárulnak, a tanerők szélnek lesznek eresztve, és nemcsak a szülők fognak elégedetlenkedni azért, hogy gyerme­keiket nem neveltethetik, hanem még egy csomó elbocsátott, vagyis hivatal nélkül ma­radt tanár és tanárnő is elégedetlenkedni fog, és mindez 227.140 pengő megtakarítása miatt történik (Ügy van! jobbfelől.) Mély tisztelettel arra kérem az igen t. kul­tuszminiszter urat, tegye újból megfontolás tárgyává a polgári iskolákat beszüntető 650—1/23—1930. számú rendeletét, — nagyon furcsa szám — hiszen tárcájának bizottsági tárgyalása alkalmával, ami azt hiszem április hónapban volt, azt méltóztatott mondani, hogy (olvassa): «Nagy súlyt akar vetni a meglevő polgári iskolák fenntartására. Ahol nincs 8 osztályos népiskola, lehetőséget kell adni a polgári iskola elvégzésére. A tanulólétszámban tekintetbe kell venni a várható emelkedést». (Erdélyi Aladár: Már meg is van!) Itt mél­tóztatik hallani az igen t. kultuszminiszter úr­nak, hogy maga is a mellett volt, hogy ezek az isikolák továbbra is fennmaradjanak. En le­hetetlennek tartom, hogy április óta ebben fel­fogása megváltozott volna, és bizonyos, hogy csakis a kényszernek kellett, hogy engedel­meskedjék a miniszter úr akkor, amikor ezt a megtakarítást itt keresztül akarta vinni. - T. Ház! A falu népének nagyon ritkán jut valami. Mi, képviselők, tudjuk legjobban, hogy a kerületünkben lévő falvaknak csak néha, el­vétve tudunk valamit adni. Ha már adlni nem tudunk valamit, vinni nem tudunk valamit, legalább el ne vegyünk tőlük semmit és külö­nösen ne vegyük gl tőlük az iskolát. (Ügy van! Ügy van! a balközéven.) A kultuszminiszter úr­nak sem fog, azt hiszem, dicsőséget hozni, de amint isimerem. az ő lelkét, még jólesni sem az, ha nagy, kolosszális alkotásai, befektetései, iskolaépítései és nagyon nagy kulturális ered­ményei után kénytelen lesz elkönyvelni egy ilyen esetet is, hogy a kormányzata alatt iskola szűnik meg Magyarországon pénzkérdés miatt. Ezeket voltam bátor ezzel kapcsolatosan előadni. Még ezt a tárgyat illetőleg arra aka­rom kérni az igen t. miniszter urat, hogyha már nem tudja a maga tárcája körében ezt a * 227.140 pengőt előteremteni és megtakarítani, V

Next

/
Oldalképek
Tartalom