Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-401

52 Az országgyűlés képviselőházának U01. ülése 1930 június 3-án, kedden. — én .azonban feltétlenül hiszem, hogy az ő zsenialitása ezt elő fogja teremteni — akkor talán a délelőtt kifogásolt túlköltekezéssel kapcsolatban is meg lehetne oldani ezt a kérdéstDe volt egy megoldási mód, az úgynevezett lineáris megoldás, vagyis az államsegélyeket az összes polgári iskoláknál bizonyos arányban csökkenteni lehetne, azaz egyenlő miértekben f osztódnék meg mindegyik iskola ettől az államsegélytől, és nem volna szükség arra, hogy iskola csukassak be. A számítások szerint körülbelül 18%-öt csökkentésről- lenne ázó. Ezt ki fogja bírni mindegyik polgári iskola, ha 18%-kal kevesebb állami segélyben fog részesülni. Ennyit óhajtottam a polgári iskolákról mondani. Most még nagyon röviden csak egypár szóval akarom megemlíteni a nyári szünidő kérdését, és pedig azért, mert teljes 'egészében osztozom abban a felfogásban, amelyet Tóth Pál t. képviselőtársajpi és még más valaki is hangoztatott, hogy tudniillik meg kell hosszabbítani a nyári szünetet, és pedig június 15-étől szeptember 10-éig azért, hogy az iskolába járó gyermekek többet pihenjenek. Én nem ezzel érvelek, hanem azzal, hogy a mostani, testileg, lelkileg, szellemileg leromlott viszonyok között nem luxus az a nyaralás, hanem szükséges valami, és á legszegényebb család is igyekszik arra, hogy gyermekét valahova nyaralni vigye, hogy az a gyermek összeszedje magát, felüdüljön, megerősödjék és úgy mehessen tovább az iskoláiba. De hiszen annyiszor halljuk a Balaton-kultuszt is emlegetni, azt, hogy a Balaton milyen drága kincsünk és hogy kell azt felemelni. Soha nem fogjuk felemelni, (ha ott csak 6 hétig tartó szezon lesz, amely 6 hotter tartó szezon csak arra jó, hogy az ottani vendéglősök, panziósok és más ilyen hasonló egyéniségek a 6 hót alatt akarják kivasalni a publikumból azt, ami nekik jövedelmükre és kiadásukra szükséges.Ha azt vesszük, hogy még az előszezon és utószezon is hozzájönne a főszezonhoz, akkor ezek a költségek az egyénekre nézve is kedvezőbbek lennének. De különösen szükségesnek tartanaim ezt azért, mert azoknak a jóléti intézményeknek, amelyek ma turnusokban viszik le a gyermekeket a Balatonra nyaralni, több alkalom adódnék arra, hogy ilyen turnusokbn levigyék odla a gyermekeket. Ezek voltak azok, amiket röviden elő akartam adni és nagyon kérem a kultuszminiszter urat, hogy jóakaratált a polgári iskolák iránt a jövőben is fenntartani méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 Fitz Arthur jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Ebben a rendelkezésemre álló minimális időben csak néhány gondolatot vetek fél és beszédem többi részét más alkalomra tartom fenn. Én a kultuszminiszter úr működésének legsikerültebb részét a tanyai iskolahálózatban látom. Őszintén megvallom, hogy ez az a működése, amely mindenkiben a legnagyobb szimpátiát váltja ki. (Honioimay Tivadar: A sport mellett!) Kinek a nap. kinek a papné. Én az elemi iskolai hálózatnak csak további fejlesztését szeretném a kultuszminiszter úr figyelmébe ajánlani, mégpedig nem mint közoktaításügyi miniszternek, hanem mint vallásügyi miniszternek. A tanyai iskolákkal kapcsolatosan szeretném, há a miniszter úr kivétel nélkül mindegyiknél egy-egy imaJházfülkét létesítene, hogy ott istentiszteletet is lehessen tartani, és nagyon szeretném, ha a nagyobb tanyai központoknál magáévá tette azt a gondolatot, hogy a tanyai templomhá] ózat létesítése is a vallásügyi tárca egyik feladata kell, hogy legyen. Azelőtt a határőrvidékeken a magyar kormány bőségesen élt ezzel az eszközzel, a határőrvidékeken egész sor templomot építtetett a kultuszkormány, mégpedig olyan helyeken is, ahol magyarosítási szempontokból telepeket létesítettek. Ha tehát ez akkor lehetséges volt, szerintem lehetséges a tanyai templomhálózat létesítése a mai körülmények között is. A székesfőváros a maga költségvetésébe minden esztendőben 600.000 pengőt vesz fel templomépítés céljaira, és ebből évenként átlag két templomot építenek a fővárosban. Nem ilyen típusú templomokra gondolok, hanem 5—800 lelket befogadó egyszerű kis tanyai templomokra, amely tanyai templomtípus létesítése legfeljebb 50—100.000 pengő költségösszeg keretén belül létesíthető volna. Ha a kultuszminiszter úr is fel tudna venni tárcájának költségvetésébe erre a célra egy 600.000 pengős tételt, akkor évenként 6--8 ilyen templommal. tudná gazdagítani azokat a tanyai központokat, amelyek ma minden lelki kultúrától távolállanak. A kultuszminiszter úr, éppúgy, mint mi valamennyien, azon az elvi állásponton van, hogy a lélek nevelésénél nemcsak az ismeretek fontosak, hanem sokszor sokkal fontosabbak azok az erkölcsi értékek, amelyeket éppen a vallásos nevelés nyújt neki. Ezt a gondolatot szeretném telegrammstílusban az igen t. miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani és azt hiszem, hogy nagy lépést halad előre annak az intelligens magyarságnak, annak a jólelkű magyarságnak gazdasági megerősítésében, ha annak lelkét is meg tudja erősíteni. Itt kapcsolódom mindjárt a lélekerŐsítés gondolatában egy másik problémához, amelyet szintén a miniszter úr figyelmébe akarok ajánlani. Az erkölcsi erő hiánya bizonyos foglalkozási ágakban rettentő visszaélésekhez vezethet. Tiszazugra gondolok, mélyen t. Képviselőház, és a bábaképzésre. Erkölcsileg felvértezett, erkölcsileg nevelt^ lelkű bába sohasem lett volna emberpusztító, és Magyarországnak ez a nagy kultúrszégyene — mert ez kultúrszégyen — az a tiszazugi egész katasztrófa, amelyet a sajtó bőségesen tárgyalt és amelyet a külföldi sajtó is igyekezett Magyarország kulturális teherlapjára írni, az a tiszazugi drámasorozat nem következhetett volna be, ha erkölcsi nevelés tekintetében a bábaképzésnek előfeltételeket adnánk. Nem habozom kijelenteni, hogy a bábaképzést bizonyos átlagos intelligenciához, legalább négy polgári osztályos előképzettséghez kötném. Szükségesnek tartanám, hogy bábaképzésben ne részesülhessenek olyanok, akiknek bizonyos erkölcsi alapjuk és bizonyos iskolai alapjuk nincs. (Erdélyi Aladár: Nem a képzésben, hanem a fizetésben van a hiba!) Szeretném, ha a leromlott magyar középosztály, amely ma sehol sem tud 'elhelyezkedni, elhelyezkedhetnék mint anyavédő és csecsemővédő falun a bábaképzés révén. A bábaképzést magasabb nívóra akarnám emelni, mint amelyen ma van, hogy a jövőben ne fordulhassanak elő hasonló erkölcsi eltévelyedések. Es mikor itt vagyok, ismét ugrom egyet beszédem fonalán és a budapesti bábaképzőnél vagyok. A budapesti bábaképzőintézet egy ócska, rozoga énületben van, és à törvényhozás már 1912-ben elhatározta, hogy ezt az épületet újial pótolja. Erre a célra 3000 négyszögöles telket vettek a Ménesi-úton és ez a 3000 négyszögöles telek lett volna alkalmas arra. hogy