Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-401

50 Az országgyűlés képviselőházának . 1914/15. évi költségvetésében beruházásokra eioirányoztatott 10,971.000 aranykorona. De ha megméÜtóztatnaik nézni ezt az 1914/15. évi költségvetést» van^ ott még egy cim, a költségvetés legvégén, az úgynevezett «tárcát terhelő kölcsönök» címe. Ez semmi más, mint szintén beruházás, mert ebben az időben, amikor még megvoltak a lehetőségek, a minisztérium nagyobb építkezéseket különböző alapokból vett kolosönök útján bonyolított le. Felvette ezektől az alapoktól egy összegben az építkezéshez szükséges kölcsönöket és évről-évre beállította a szükséges tőketörlesztési részletet és kamatot a költségvetésbe. A tárcát terhelő kölcsönök címén az 1914/15. évi költségvetésben 2,673.640 aranykorona van előirányozva, ha tehát ezt is hozzáadom az előbb említett Összeghez, a kultusztárcának 1914/15. ^évi összberuházási hitele kitesz 'aranykoronában 13,644.640 aranykoronát, pengőre átszámítva 15,807.813 pengőt. Ez az összkiadásoknak 8'5%-ia. Mondhatná valaki erre, hogy amikor a békeidők Magyarországában az 1914/15-ös költségvetésben a beruházások arányszáma 8*5 volt az összr kiadásokhoz arányítva, akkor tényleg bizonyos túlzott dotálása történt a kultusztárca beruházásainak a Iháború után, mert hiszen 1928/29-ben 12*7 isiaázaliékot értek el ezek a beruházások. Azonban arról se méltóztassék megfeledkezni, hogy amikor ez az előnyöeebb dotálás törtónt, azokban az években a gazdasági válság még nem volt itt és arra senki sem számított, talán még a legpesszimistábbak sem. A kultusztárca dotálása akkor általános követelés volt, — visszaejnlékszem erre, bár akkor méer nem is voltam a Képviselőháznak szerény tagja — hogy itt minden felszólaló, minden oárt követelte ezeknek a beruházásoknak foganatosítását. Ez össze volt kapcsolva akkor a munkaalkalmak teremtésével is, aminek az állami beruházásokkal kapcsolatos hangoztatása ma is állandóan vissza-visszatér. Es ugyanakkor, amikor mindenki egyrészről a takarékosságot prédikálja, a saját maga részére, a saját községé részére ezt nem akarja alkalmazni. Ezt ne méltóztassanak a képviselő urak magukra vonatkoztatni. Ha az ember járja az országot, tapasztalhatja azt, hogy a helyi képviselőtestületek, törvényhatóságok, sőt magánosok is -mindig másnak, a kormánynak prédikálják, hogy legyen takarékos, de ugyanakkor a másik oldalon rögtön azzal állnak elő, hogy: «de én kérek iskolát, én kérek kórházat, én kérek nem tudom, micsodát.» Amint voltam bátor mondani, a kultusztárca 1914/15. évi beruházásainak arányszáma 8-5% volt. s ez az arányszám a szanálás utáni költségvetésekben elérte a 12-.7%-ot. Azonban akkor, amikor az 1928/29. év folyamán megkezdődött a mai gazdasági krízis, akkor — amint a számok mutatják — a kormányzat a további beruházások tekintetében egészen más politikát kezdett folytatni. '••. Ennek következménye áz, hogy, sajnos, azután éppen a kultusztárca — amelynél ma is hallottuk itt a Házban a felszólalóktól, hogy még mindenki további létesítményeket óhajt, és például Sándor Pál t. képviselőtársunk az ötödik egyetemnek megalkotását is quasi követelte a miniszter úrtól — erről a 12'7%-os beruházási arányszámról lezökkent az 1929/30. évben 5%-ra, amennyiben az 1929/30évi költségvetésben már •• csak 7,930.000 pengő irányoztatott elő beruházásokra, a most tárgyalás alatt álló 1930/31. évi költségvetésben pedig még ez az erősen redukált összeg is további redukciót szenvedett, amennyiben ezen költségvetésben összesen 4,047.500 pengő irá01. ülése 1930 június 3-án, kedden. nyoztatott elő a kultusztárca beruházásaira, tehát a kultusztárca összkiadásainak immár csak 3%-a. Azt hiszem tehát, mélyen t. Képviselőház, hogy ezek után tárgyilagos kritika nem állíthatja továbbra is azt, hogy itt a kultusztárca javára a többi tárca rovására túlzott dotálás volna, vagy hogy ez volna oka annak, hogy az adófizetők helyzete nem könnyíthető. Legyen szabad még valamit megjegyeznem. Távol áll tőlem a szándék, hogy összehasonlításokat tegyek :az egyes tárcák mikénti dotálása között, és semmi ilyenféle oól engem felszólalásomban nem vezetett. De azt az egyet mindenestre kénytelen vagyok leszögezni, hogy az a 97'5 millió pengő, amelyet -a kultuszminiszter ur öt éven keresztül a most ismertetett részletezés szerint beruházásokra fordított, ta, tényleg nem is tekinthető olyan értelemben vett ihiasznos beruházásnak, amely eredményeiben a nagyobb jövedelmezőségiben mutatkozik, — .aminthogy a magángazda, aki helyes beruházási politikát követ, természetesen ezért csinálja azt .— neim ment veszendőbe, mert közvetve meg (fogja hozni a maga hasznát, és azonkívül a nemzeti vagyon gyarapodását is jelenti, mert hiszen ez az összeg be lett építve. Ha az országot járjuk, látjuk, hogy ez az összeg épületekbe, iskolákba és más olyan objektumokba van befektetve, amelyek tényleg a nemzet vagyoni gyarapodását minden tekintetben előmozdítják. (Ügy van! Ügy van! jobbfetől.) T. Ház! Minthogy a rendelkezésemre álló idő úgyis letelt, lel szólal ásómat befejezem. A magiam részéről^ azt a tiszteletteljes kérést vagyok bátor a mélyen t. kultuszminiszter úrhoz intézni, hogy ezen redukált hitelek mellett is méltóztassék nagykoncepciójú kultúrpolitikáját, ha talán lecsökkentett és lassúbb teimpóban is, de továbbra is azzal az energiával és céltudatossággal folytatni, amelyet eddig volt szerencsénk tapasztalni. A költségvetést azon nagyrabecsülésemnél és bizalmamnál fogva, mellyel a mélyen t. miniszter úr iránt viseltetem, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogladom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen. — Szónokát számosan üdvözlik.) Blnçk: Szólásra körvetkezik? Fitz Arthur jegyző: Krisztián Imre! Elnök: A képviselő úr nem lévén jelen, töröltetik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyz5: Êhn Kálmán! Éhn Kálmán: T. Képvselőház! A kultusztárca majdnem 137 millió pengős költségvetéséinek tárgyalása alkalmából már csak az idő előrehaladott voltára való tekintettel is csak egy-két kérdéssel óhajtok foglalkozni. Mielőtt ezekre rátérnék, máris annak a imteiggyőződésemnek adok kifejezést, íhiogy a renldes kiadásokból levont 1,635.350 pengőt én helytelennek tartom, mert ennek a következménye bizonyára az lesz, hogy egyes iskolák meg^ fognak szűnni, vagy egyes intézmények B-listára fognak kerülni. Ami mármost a beruházások összegét illeti, ez a múlt évihez viszonyítva 3,882.500 pengővel kevegebb. Ezt a csökkentést a mai nehéz viszonyoknak és a szemelőtt tartandó takarékosságnak tudom be, bár nem helyeslem, de a mostani viszonyok között mégis szükségesnek tartom. Ne vegye tőlem rossznéven az igen t. kultuszminiszter úr, de bármilyen iskola beszüntetését én szégyennek tartom, és ha előbbre--