Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-401
Az országgyűlés képviselőházának U01. ülése 1930 június 3-án, kedden, 41 és a közgazdasági tudományi karnak 1376 tanulója van. Most én feltételezem, hogy ha a közgazdasági tudományi kart beleolvasztották volna a műegyetembe, ez sokkal több pénzébe került volna az országnak, — ez ki van mutatva, maga a műegyetem mutatta ki egyik elaboratumában — mintha ez az egyetem (megmarad külön közgazdasági egyetemnek. Hát tényleg nem éri meg az országnak, hogy 500.000 pengőt adjon ki erre a közgazdasági tudományi karra? Vagy ha felteszem azt, — amit szeretnék, de nem fogok rá propoziciót tenni — hogy közgazdasági egyetemmé változtatnák át, akkor még mindig nem fog annyiba kerülni a közgazdasági egyetem, mintha a (műegyetembe beleolvasztották volna. Valamit talán kell adnom arra is, amit a kormányzó úr őfőméltósága mondott az 1928. évi május hó 23-án tartott sub auspiciis gubernatoris avatáson (Olvassa): «Nem azért jöttem ide, mert ez az első doktorrá avatás sub auspiciis gubernatoris ezen az egyetemen, hanem azért jöttem, mert alá akartam ihúzni azt, hogy különös fontosságot tulajdonítok a közgazdasági egyetem tevékenységének.» Meggyőződésem, hogy ezt a kormányzó úr őfőméltósága ezt a kormánynyal egyetemben mondotta. (Jánossy Gábor: • Ez természetes!) Ha tehát a kormánnyal egyetemben mondotta, azt hiszem, igazam van, ha igenis felemelem szavamat abban a tekintetben, hogy változtassuk át ezt a közgazdasági kart egyetemmé; még pedig egy olyan ember nevének emlékére, aki Magyarországtól megérdemli azt, hogy az ő nevét ilyen formában megörökítsük: gróf Széchenyi Istvánéra. Gróf Széchenyi István volt az, aki a közgazdaságot a legrettenetesebb időben megkezdte Magyarországon; ő volt az. aki tanította, figyelmezette a nemzetet ezekre a kérdésekre, akitől mindnyájan, akik itt vagyunk, tanulhatunk. Az ő művei még ma sem avultak el, megérdemelné tehát, hogy megtegyük azt, ami a nemzetnek nem kerül semmijébe, ami csak tisztelet és kalaplevevés az ő emléke előtt hogy változtassuk át a ; közgazdasági kart Széchenyi Isván közgazdasági egyetemmé. Amidőn ezzel végeztem, csak azt akarom még mondani, hogy nekem semmi okom nem volna arra, hogy a közgazdasági egyetemet így uuszirozzam, ha nem volna az ország érdekében, mert még visszaemlékezem azokra az áldatlan időkre, amikor onnan az én hittestvéreimet kipofozták és kidobták. De ez háttérbe szorul nálam, ha arról van szó, hogy az ország egyetemes érdekeit akarjuk szolgálni és el kell felejteni azokat a rettentő csúnyaságokat, amelyek akkor történtek. Ismétlem tehát, nem proponálom, nem akarom a i miniszter urat arra kényszeríteni, hogy ma, amikor még nem beszélte ezt meg a miniszterelnök úrral és minisztertársaival, itt nyilatkozatott tegyen. De azt hiszem, mindenki csatlakozni fog hozzám, ha az kérem, hogy mivel az országnak lénye* P*PS nénzébe kerül- egyetemes érdek szempontjából-, úgy a kereskedelem- mint a mezőgazda- eág- az ipar. az egész ország és általában mindenkinek érdekében a közgazdasági tudást vigyük úgy előbbre, hogy ezt % kart közgazdasági egyetemmé fejlesztjük. Ma már ot* tartunk, miniszter úr, hogy külföldről jönnek ide tanulmányozni a. mi közgazdasági karunkat — azt hiszem, erről <a miniszter úrnak tudomása is van — és akik látták eddig-, azt mondták, hogy a kezdet- mintaszerű. Olyan emberek ke^éb pr > van az esrész kérdíés, hoiffy azt hiszem, a jövőben meg fogja hozni a maga eredményét. Minthogy az idő nagyon is sürget, még csak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIX. két dologra szeretnék rátérni t. miniszter úr. Ne vegyék rossz néven, ha én a Collegium Hungaricum-ok kérdését ebben az értelemben vetem fel (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) és kérdést intézek a miniszter úrhoz: honnan van az, hogy a kollégiumokba eddig egyetlenegy zsidó vallású hallgatót sem vettek fel, hogy még egyetlenegyet sem küldtek kii Olyan rosszul tanulnak ezek a fiatalemberek? (Tabódy Tibor: Sok a pénzük!) De más vaHásúakat kiküldtek. (Tabódy Tibor: Azok szegények!) Bocsánatot kérek, ma szegényebb népség, mint a zsidó, nincs. (Mozgás és ellentmondások.) Tessék ezt tudomásul venni (Mozgás a középen), akár ohó-zik, t. képviselőtársam, akár nem. Van párszáz gazdag is" köztük, úgy mint más felekezeteknél. (Jánossy Gábor: Ez nem felekezeti dolog! Minden magyar ember szegény ember ma! Szegény magyar, nem szegény zsidó!) Csak arra kérem a miniszter urat, vegye figyelembe, hogy a mi vallásunk recipiálva ivan és a törvény szerint egészen egyenlő más vallásokkal. Ha mi elnyomottak vagyunk is (Jánossy Gábor: Miért volnának?), a t. miniszter úr európai nívójára vagyok bátor hivatkozni és kérdezem őt, mi az oka annak, hogy eddig a Collegium Hungaricum-okban egyetlenegy zsidó vallású hallgató sem kapott elhelyezést. En ezt nem tartom jónak, ha azt tartom szem előtt, hogy az országnak vallásra és osztályra való tekintet nélkül egységesnek kell lennie, különösen a szerencsétlenségben kell egységesnek lennie. (Jánossy Gábor: Mindig!) Ha a miniszter úr erre felelni akar, lekötelezne engem, ha a feleletet megadná. Még egy kérdés van, amelyre röviden ki akarok terjeszkedni. Ez a kérdés a következő. Csak fel akarom hívni a miniszter úr figyelmét arra, ami talán elkerülte eddig a Ház figyelmét. A villamosság elterjedésével kultuszpolitikánknak is bizonyos tekintetben haladnia kell. Míg az előbbi időkben az a béres a téli estéken, ha hazajött, négy órakor, fél ötkor vaçy öt órakor meggyújtotta a petróleumlámpáját, de hamar eloltotta, mert nem tudott mellette semmit sem kezdeni, ma a rádió korszakában vagyunk és egyszersmind a villamosság korszakában. Mindinkább terjed az, hogy a béreslakásokat is villamossággal világítják, úgyhogy a béreseknek és a hasonló apró egyedeknek is megvan az estéjük abban a tekintetben, hogy foglalkozhatnak olvasással és különösen foglalkozhatnak rádióval. (Br. Podmaniczky Endre: Rádiójuk nincs nekik!) A miniszter urat arra kérem, hogy miután a rádió által tudjuk lee^ lobban felvilágosítani különösen a szegényebb kategóriákat, a rádió által tudjuk legeredményesebben tanítani mindezeket, s miután mezőgazdasági érdek is, hogy a rádióból mindennap megtudják a mezőgazdasági termények árát. és este jobb dologgal nem foglalkozhatok az a kisebb egyed, tegye lehetővé a kultuszminiszter úr bizonyos szegényebb kategóriáknak, hogy a. rádiót ingyen vagy • feleáron. vagy harmadáron kapják. Ma már minden olyan gyermek ott a vidéken megcsinálja, a maga rádióiát;. igaz, hogy nem fizet érte. de megcsinálja. Magam^ láttam különböző helyeken, hogy megcsinálták egészen közönséges kis fiúk a rádiókat! Miért ne segítsük «lő ezen az úton is a műveltség terjesztését? (Ügy van! a jobboldalon.) Hiszen a rádiót kontrollálja az állam és az államnak legalább is befolyása van rá. hogy mit adjanak elő abban a rádióban. Miért ne hozzuk meg nekik azt az élvezetet, hogy ez így legyen és miért ne segítsük elő üven szegényes viszonyok között azt, ami az államnak nem is kerül 6
