Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-401

42 Az országgyűlés képviselőházának nagy áldozatába, hogy ezeknek ingyen adjuk a rádiót, mert amúgy sem fizetnek semmit sem. En a^ magam szemléletéből vettem ezt az egész kérdést és azt hiszem, a kultuszminiszter úr missziót teljesít akkor, ha ezt a kérdést felkarolja és megoldja. Különben pedig a költségvetést, nem azért, mintha a miniszter úrban nem volna bizalmam, hanem mert az általános kormányzatban nincs bizalmam, nem fogadom el. Ami a kultusztárcát illeti, ha az csak annyira fog terjedni, hogy nem akar többet az országtól, mint amennyit jelenlegi állapotában elbír, akkor teljes bizalommal vagyok a magyar iskolaügy iránt a jövőben is. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik*? Fitz Arthur jegyző: Tóth Pál! Tóth Pál: Mélyen t. Képviselőház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam az' egyetemek ügyével foglalkozott. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy én viszont a legkisebb fokú tanító intézetekről, az elemi iskolákról, az elemi iskolák tanítóinak, növendékeinek sorsáról, (helyzetéről szóljak pár szót. Nem új dolog, amit most mondani akarok, először azért, mert azt hiszem, hogy a miniszter úr ma már hallotta pár képviselőtársamtól, akik pártkülönbség nélkül tették szóvá, a tanítók egyrészének — körülbelül mintegy 8000-re tehető azoknak 'a tanítóknak száma, akik ebben a kérdésben érdekelve vannak — a helyzetét. Az 1926. évi 25.000. számú rendelet — azt hiszem, abból az elvből kiindulva, hogy egyenlő teljesítésű munkáért egyenlő fizetés jár — azt rendelte el, hogy az állacmi segítségben részesülő elemi iskolai tanítók javadalma az 1925. év július 1-től államsegéllyel egészíttettek ki azon összeg erejéig, amely az ugyanolyan szolgálati idővel bíró állami tanerőket fizetés és családi pótlék címén megillet. Sajnos, ennek a rendeletnek végrehajtása ma már a tanítóság sorában izgalmat okoz. Az izgalom oka az, hogy nem egyenlő, nem hasonló mérvű egységben történik fizetésük, nem egynemű a fizetésük. Egyik részük teljes összegében pénzben kapja járandóságát Ezeknek nincs kifogásuk, ha keveslik is, de végeredményben belátják, hogy többet az ország mai helyzetében nekik nyújtani nem tud. Azonban a másik részt, akik részben földben, búzában, borban, szénában kapják fizetésüket, az a sérelem érte, amire ma már Farkas Géza és Turi Béla képviselőtársiaim is rámutattak, hogy azok az értékegységek, amelyeknél tulajdonképpen búzában vannak megállapítva, már körülbelül 10—20 százalékos csökkenést jelentenek a tanítók fizetésében. (Egy hang a jobboldalon: Harmincat!) Attól függ, hogy mennyi búzaegysége van az illető tanítónak. Sajnos, a miniszter úrnak a vita elején tett bejelentése sok reményt ad arra, hogy az idei költségvetésben a tanítóknak ez a sérelme orvosoltassék. Pedig ők április 15-iki nagy gyűlésükön már , igen erélyesen kérték és küldöttségileg is jártak a kultuszminisztériumban, hogy legalább azt a részt, amivel most hátralékban vannak, kapják meg a minisztériumtól, de elmaradt sérelmeik orvoslását is kérték. Köztudomású dolog, hogy akik búzában kapják tanítói fizetésüket, nem is az elsőrendű minőségű búzát kapják, úgyhogy végeredményben igazat kell adnunk közbeszóló t. képviselőtársamnak, hogy egészen 30 százalékra megy fel a differencia. Azt hiszem, nem kell külön felhívnom a mliniszter úr figyelmét arra, hogy a néptanító 1*01. ülése 1930 június 3-án, kedden. végzi odakint, különösen a kisközségekben, a tanyákon a legnehezebb munkát; neki nemcsak a kisgyermekek tanításával kell foglalkoznia, hanem^ szabad idejében az iskolánkívüli népoktatással is, és itt azután igen nagy súllyal esik latba az körülmény, hogy egy helyzetével megelégedett, vagy pedig egy helyzetével elégedetlen tanító dolgozik-e és tanít-e. Hiszen az elégedetlenséget a jelen esetben nem az okozza, hogy kevés a fizetése, hanem az igazságtalanság érzete, hogy megrövidítve érzi magát egy másik tanítóval szemben, akinek véletlenül pénzben van megállapítva az összes járandósága. Lehet, hogy voltak idők, amikor ezek jobbam jártak, amint a miniszter úr mondotta is, hogy a devalváció korszakában az ő fizetésük bizonyos fokban kedvezőbb volt, de ez ma már kevés vigasztalás, mert ma már annyira leromlott az általános gazdasági helyzet, hogy abból, amit akkor kaptak, semmit sem takarítottak meg. Nyomatékosan figyelmébe ajánlom a miniszter úrnak ennek a sérelemnek orvoslását. Hiszen tudom, hogy belekerül pár millió pengőbe országos vonatkozásban az egész kérdés rendezése, de ennél az egy kérdésnél, amint Farkas Géza barátom mondotta, nem szabad takarékoskodni, hanem mielőbb nyugvópontra kell hozni ezt a kérdést, hogy a tanítóság nyugodt lélekkel, becsületes magyar hazafisággal felelhessen meg nehéz feladatának. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ezek kezében van a jövő! — Gyömörey Sándor: Es áldozatot kell értük hozni! — Jánossy Gábor: Igazságot kell nekik szolgáltatni! Csak erről van szó!) T. Ház! Szóvá akarom tenni még az elemiiskolás gyermekek egy igen nagy sérelmét, az iskolai tanítási időt. (Jánossy Gábor: Az nagy sérelme % gyermeknek, ha iskolába kell járni?) Nem osztom teljes mértékben ^ Jánossy képviselőtársamnak ezt a kijelentését, mert az én tapasztalatom szerint a 6—7 esztendős gyermek az, aki legszívesebben jár az iskolába, szinte rosszul érzi magát, (Jánossy Gábor: Különösen amikor télen hajnalban felverik az ágyból!) ha szülője otthon tartjta s éppen ez az oka annak, hogy igen sokszor járványok terjesztői. Ma is a tiszántúli iskolákban a növendékek fele hiányzik, mert kanyaró- és sarlachjárvány van és az egyik iskolásgyerek elkapja a másiktól. Méltóztassék elhinni, hogy ez a sérelem, amit szóvá akarok tenni, az idővel kapcsolatban nagyon lényeges. Télen, tavasszal és nyáron mindig 8 órakor kezdődik az elemi iskolákban az oktatás. Méltóztassék elképzelni, hogy kisközségben és tanyán a gyermekeknek már 7 órakor fel kell kelniök; amikor sötét van, akkor indulnak el az iskolába, sokszor út sincs az iskolához és a szülő maga* viszi a gyermekét az iskolába. Kellemetlen érzés téli időben a gyermekeket reggel korán, már 7 órakor vagy félhétkor felkelteni. Nagyon szeretném, ha a miniszter úr magáévá tenné azt az indítványomiat, hogy a téli hónapokban az elemi iskolákban a tanítás 9 órakor kezdődjék. (Helyeslés a jobboldalon.) Nagyon szükségesnek tartanám, ha a miniszter úr egy rendelettel intézkednék eziránt. Tudok precedenst is. Amikor itt a Ház törvényhozásilag foglalkozott a pékek egészségi állapotával, eltiltotta a korai felkelést. Pedig elvégre a pékiparban mégis meglett emberek vannak, vagy pedig már erősebb fiatalok, és elvégre nem kell okvetlenül péknek mennie annak, aki reggel korán nem akar felkelni, de iskolába az iskolás gyermekeknek menni ök kell. Ha tehát a törvényhozás beavatkozott abba,