Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-413

Az országgyűlés képviselőházának 4-1 • A monokiak ügyének napokig kutatott, de máig pontosan meg nem állapítható, tehát állítólagos száma: 8563/1930. 3. Hajlandó-e az igazságügy miniszter úr intézkedni arról,, hogy ilyen és ehhez hasonló bürokratikus eljárások oktalanul és céltalanul ne fokozzák a falusi lakosság közelégületlenségét, amelynek enyhítése és csillapítása mindnyájunk becsületbeli kötelessége. — Lázár Miklós s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Lázár Miklós: T. Képviselőház! Az elmúlt évben a Felsőházban is és ebben a teremben is, alig hangzott el felszólalás, amelyen.át ne rezdült volna az aggodalom és a fájdalom a vidék balsorsa, a falu kétségbeesett helyzete és a földmívelő társadalom tragikus válsága miatt. Ilyen rendikívül súlyos helyzetben azt hiszem ja t. Ház bölesesége egy véleményen lesz velem abban a tekintetben, hogy minden közhatóságnak fokozott gonddal, fokozott emberséggel, fokozott munkateljesítménnyel kell szolgálnia azt a közérdeket, hogy ok nélkül és jog nélkül a közelégületlenség ne fokoztassék, ellenikezőleg, mindnyájunknak abban kell közremunkálni, hogy ez az országos elkeseredés enyhí'ttessék. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Egy olyan esetet kívánok elmondani, amely ezekkel a gondolatokkal és ezekkel az elvekkel teljesen ellentétben van. (Halljuk! half elöl.) Nagyon sajnálom, hogy az igazságügyiminiiszter urat, — akihez interpellációmat bátor vagyok intézni — kötelessége elszólítja ma a t. Házból, az ő felügyeleti hatósága alá tartozik ugyanis az a közhatóság, amelynek ténykedéséről röviden, tömören tájékoztatni kívánom a t. Házat. Monok községében, t. Képviselőház, még 1920-ban gróf Széchenyi Aladár nemes gesztussal, amely méltó az ősi tradíciókhoz, 1988 katasztrális hold és 209 négyszögöl földet ajánlott fel a község kisbirtokosainak, kisgazdáinak. Ezt a földet, 1921 szeptember 7-én elparoellázita a Földhitelintézet és Monok lakosság a földeket 99 százalékban igénybe is vette. Kilenc év múlt el azóta és a kilenc év alatt az Országos Földbirtokrendező Bíróság ezt a jogügyletet máig sem fejezte be, mert egyetlen egy vevő sem jutott még ahhoz a természetes, törvényes jogához, hogy a megvett és 8 év előtt kifizetett földeik a telekkönyvben átírassanak. (Strausz István: Kifizették?). Kifizették, még 1922 szeptember 7-ig mindenki kifizette a parcella árát. (Felkiáltások: Hallatlan!) Ebben az ügyben már ismételten volt szerencsém a Házban felszólalni és Monok község kisbirtokosságának felkérésére el is jártam az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál. Kétnapi munkámba tartott, amíg a bürokráciának ebben a labirintusában ki tudtam nyomozni azokat az aktaszámokat, amelyek talán felvilágosíthatnak a felől, hogy a MonokSzécheiíyi Aladár-féle tízesztendős ügy aktáit hol, melyik tanácsnál találhatom meg. 1928. január 23-án 65.929. szám alatt hozta az Ofb. elnöki tanácsa azt a végzést, amely a felajánlott földeket a földbirtokreformhoz tartozó földeseknek ítéli és kimondja azt, hogy a telekkönyvi elkülönítés sürgősen végrehajtassák. Azóta két teljes esztendő telt el s a telekkönyvi átírás a mai napig végre nem hajtatott. Tessék tudomásul venni, hogy a falusi nép semmiféle földdel kapcsolatos jogügyletet nem tart befejezettnek addig, amíg az ülése 1930 június 25-en, szerdán. 489 telekkönyvileg átírva nincs. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Most kérdem az igen t. igazságügyminiszter urat, hogy a mai különben is nagyon áldatlan és fölötte aggodalmas helyzetben, amikor az irgalmatlan gazdasági viszonyok amúgy is túlontúl elég okot és gyúanyagot adnak a nyugtalanságra, elégületlenségre és az elkeseredésre, minek fokozzák a bürokráciának ilyen eljárásával a népnek gondját, baját, izgalmát? (Helyeslés a középen.) Hogyan történhetik meg az, hogy amikor a monokiak 1921. szeptember 7-én kifizették a földnek az árát, a pénzt az ügyletet lebonyolító Földhitelintézetnek annak rendje és módja szerint befizették, (Strausz István: A parcellázás megtörtént?) a parcellázás megtörtént és hosszú év előtt bejegyeztetett, mégis nyolc éve nem találnak időt, alkalmat, módot és felelősségérzetet arra, hogy ez az ügylet telekkönyvileg átirassék. (Helyeslés bal felől és a középen.) Elnök: Az igazságügy miniszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T» Képviselőház! Igyekszem azonnal válaszolni t. képviselőtársam elmondott interpellációjára. A magam részéről az információkat beszereztem és megvallom, nem esett olyan nehezemre az iratok feltalálása, amint azt igen t képviselőtársamnak jelezni méltóztatott. (Lázár Miklós: Azt elhiszem! En már előbb kinyomoztam!) Egy hozzávetőleges számot méltóztatott mondani. Megvallom őszintén, hogy az ügy a nem mindennapi ügyek közé tartozik és pedig azért, mert abban az időben, amikor ez a földrendezés megindult, akadtak egyes nagybirtokosok,. akik a maguk részéről elébe akartak sietni az intézménynek és ebből a célból Önként, a maguk falusi népével teljesen egyetértve, az' évszázados szokásoknak megfelelően igyekeztek a földéhségen enyhíteni. Tiszta jószándékból így cselekedett gróf Széchenyi Aladár ottani földbirtokos is, aki az Andrássy-féle hitbizomány haszonélvezője s ebből származtak végeredményében azok a komplikációk, amelyek miatt t. képviselőtársam most interpellál. Valóban a hitbizomány már 1922-ben megegyezett az ottani lakossággal egy igen jelentékeny területnek, egy ezer holdon felüli ibirtokrésznek felparcellázásában, s ennek következtében ott az Ofb. közvetlen közbejötte nélkül is befejezettnek látszott az egész földbirtokrefonn-kérdés. Közbejött azonban az, hogy az Ofb.-nél jelentkeztek más igénylők is, tisztázni kellett tehát a vagyonváltság kérdését is, úgy, hogy az Ofb. kénytelen volt még nyitva maradt kérdésekkel foglalkozni, amiből szükségszerűen folyt az, hogy mindazok a kérdések, amelyek a község határában felmerülhetnek, végleges elintézést kellett hogy nyerjenek. Ebből származott azután az, hogy a már 1922-ben voltaképpen elintézettnek látszott részt is újabb revíziós tárgyalás alá kellett venni. Birtokba kerültek az illetők, de a telekkönyvi átírás a dolog természete szerint addig húzódott, míg az egész határra nézve a végleges elosztás létrejött. T. képviselőtársam beszédéifek elején nem voltam jelen, mert a Felsőházban voltam hivatalosan elfoglalva s ezért nem tudom, nem mondok-e fölöslegeset? Csak azt akarom hangsúlyozni, hogy t. képviselőtársam is azt hiszem, érthetőnek vagy legalább is igazoltnak látja a telekkönyvi átírásnak 1928-ig tartó elhúzódását. 1928-tól kezdve kell tehát csak felülvizsgálnom a történteket, vagy meg nem