Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-413

Az országgyűlés képviselőházának hl 3. ülése 1930 június 25-én, szerdán. 487 támogatást, mert azok a nemzeti vagyon őrzői, azok minden anyagi kárpótlás nélkül, emberbaráti szeretetből és hazafias kötelességből végzik köteleségüket. Megérdemlik a kormány támogatását, a vármegye és község támogatását. Ezért minden oldalról azt is kérik, hogy a tűzoltói versenyeknél is kapjanak megfelelő támogatást. Legyen szabad a miniszter úr figyelmét az úgynevezett szérűskertekre is felhívnom. A nyári hónapokban, amint tudjuk, falusi lakosságunk gabonáját és szálastakarmányát behordja a község belterületére a szérűskertekbe és más alkalmas helyekre. Gazdasági indokok szólnak e mellett, de a gazdasági érdekek mellett tűzrendészeti érdekek is vannak. A rendeletek előírják, hogy milyen távolságban hordhatják össze a gabonát és szálastakarmányokat, s ha ezeket az előírt távolságokat be nem tartják, helyrehozhatatlan károkat okoznak. Nem az a célom, hogy falusi lakosságunkat zaklatásnak tegyük ki, hanem jóakarattal, tapintattal és szeretettel oktassák ki a falusi lakosságot, hogy az előírt távolságba rakja le a gabonát és az előírt tűzrendészeti szabályzatnak megfeleljen. A tűz terjedését különösen meg kell akadályozni közhelyeken és középületeknél. Tiszaeszlár községben megtörténd, hogy magában a községháza udvarán olyan sűrűn, olyan közel rakták össze a gabonát és a takarmányt, hogy a szabálytalan rakodás miatt leégett a községháza, s a községházából a tűz átterjedt a református lelkészi épületre. A református lelkész feleségével együtt bennégett a házban. A szérűsr en deletek alapján kiadott engedélyeknél nagyon • célszerű volna, hogy amikor a főszolgabíró kiadja az engedélyt, kimondaná azt is, hogy az összehordott gabona, valamiint a közeli épületek is, tűzkár ellen biztosítandók. Gondoskodni kell a szükséges vízmennyiségről is. Már a népjóléti- és munkaügyi tárca tárgyalásánál rámutattam arra, hogy a községeket ivóvízzel el kellene látni. A községek megfelelő vízzel való ellátása nemcsak egészségügyi, hanem tűzrendészeti szempontból is indokolt. A legtöbb helyen, amikor azután kutatnak, vajjo,n mi az oka a tűznek, azt mondották, hogy nem voltak kutak, nem voltak vízmedencék s így nem állott a szükséges vízmennyiség rendelkezésre. Legbiztosabb óvszer a tűzkárok ellen a szilárd építkezés

v A vármegyéket felszólították, hogy alkossák meg az építési szabályrendeleteket, különösen az építési anyagokra, tüzelőhelyekre és kéményekre való tekintettel. Ebben a tekintetben azonban — sajnos — igen nagy mulasztások vannak, amennyiben igen sok községben vannak házak, amelyeken nincs kémény, vagy ha van. fából van készítve s ezáltal keletkeznek a legtöbb esetben a tűzkárok. A tűzveszedelem meggátlásának előmozdítása érdekében megalakult Budapesten a Biztosító Intézetek Országos- Szövetsége kebelében a tűzveszélyeUiárítási bizottság. Ez a bizottság a közigazgatási hatóságokkal, érdekeltségekkel és a tűzoltókkal teljes egyetértésben fel akarja venni a harcot abban az irányban, hogy a tűzkár okai redukáltassanak. Különösen az ellen küzd a tűz veszély elhárítási bizottság, hogy ne elégedjünk meg azzal, hogy a kár biztosítás útján megtérül, hanem vigyük át igenis a biztosítás eszméjének szükségességét és ' fontosságát a köztudatba. Erre már az iskolákban neveljék a gyermekeket. A falu hivatott vezetőit: a papot és tanítót a lelkészképző- és tanítóképzőintézetben is képezzék ki a biztosítás és a tűzrendészet fontosságára. (Egy hang a jobboldalon: Kötelezővé kell tenni a tűzbiztosítást!) Kötelezővé kell tenni, de nem államosítani. Ha kötelezővé tesszük és népünk körébe bevisszük azt a tudatot, hogy milyen nagy^ károk származnak a biztosítás elmulasztásából, akkor falusi népünk fel fogja adni biztosítását. Falusi népünk tudatába át kell vinnünk, hogy a vagyont, a gazdasági épületeket, mindent, ami értéket képvisel, biztosítanunk kell, hogy az elemi károktól vagy pusztulásoktól megmentsük. Néhány 100 pengővel megmenthetjük az egész vagyont, ellenben biztosítás hiányában 1000 és 1000 pengő kárt szenvedünk. Magyarország nemzeti vagyonát nagymértékben apasztja kár is, amelyet a mezőgazdasági termelés terén a jégverések szoktak okozni. Ebben az éviben igen nagy jégverés vert végig az országiban. A katasztrofális jégverés eredményét a mai napig sem tudták elég pontosan megállapítani. A gabona még nincs learatva, a szőlő és dohány ils hátra van. Június közepéig az eredményről igen szomorú képet kaptunk. A központi jégkárf el vételi iroda összeírása szerint június közepéig az érdekelt biztosító társaságoknál 243 községből jelentettek be jégkárt. Eddig 6700 darab^ jégkárjelentés érkezett be és az eddigi jégkár eléri a 14 millió pengőt. 100 percentes jégkárokat jelentettek be azokról a vidékekről, ahol eddig egyáltalában nem volt jégkár. A biztosító intézetek megteszik ebbeli kötelezettségüket, idejében likvidálják a károkat és a megállapított károkat ki is fizetik. Az ország 'kiét első magyar biztosító intézete, az Első Magyar Általános Biztosító Intézet az utolsó évben kifizetett 3,242.156 pengőt, a Gazdák Biztosító Szövetkezete pedig 3,916.910 pengőt. Az ország két biztosító intézete tehát jégkár címen 7,159.066 pengőt fizetett ki. A két nagy biztosító intézeten kívül a többi biztosító intézet is gyorsan Mquidálja az idei károkat és azonnal intézkedik a kifizetés iránt. Az uradalmiak jégkárok ellen biztosítják a gabonájukat, a kisgazdák azonban igen sok helyen nem adták fel a biztosítást, pedig a jégverés okozta károk ellen egyedül a biztosítás útján lehet védekezni. A kisgazdának érdeke, hogv gabonáját biztosítsa, mert ez az egyedüli jövedelmi forrása, és ha ezt az egyedüli jövedelmi forrását elveszti, nem tua kárpótlásit kapni. A földművelésügyi miniszter úr évről-évre fehívja a gazdasági felügyelőket, a vármegyék alispánjait, a vármegyei, járási és községi mezőgazdasági bizottságokatt, hogy a jégkár elleni védekezésre hívják fel a gazdákat. A miniszter úr rámutat az ő rendeletében arra is, hogy minél többen biztosítsák gabonájukat, mert minél többen feladják biztosításukat, t annál inkább kevesíbedik a kockázat, s annál előnyösebben és olcsóbban lehet a biztosítást feladni. A fÖldmívelésügyi miniszter úr említett intézkedése azonban nézetem szerint nem elegendő, hanem a mezőgazdasági kamarák, .a gazdatársadalmi szervezetek, a Faluszövetség, a Magyar Gazdaszövetség és a vármegyei gazdasági egyesületek révén is országos propagandát kellene kifejteni e biztosítás eszméiének a legszélesebb néprétegek, a kisgazdáik körébe való átvitelére. (Helyeslés.) Magam 1927. évi október 15-én voltam bátor emlékira69*