Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-413

486 Az országgyűlés képviselőházának ki 11,741.579 pengőt fizetet ki. Az ország többi in­tézete is idejében és híven eleget tett fizetési kötelezettségének és a magyar nemzeti vagyon megmentése terén elévülhetetlen érdemeket szerzett. Ha a tűzkárok okai iránt érdeklődünk, úgy rájövünk arra, illetve megállapították azt, hogy a tűzkárak 50%-a ismeretlen okokból ke­letkezett, skéményégésből 20%, gondatlanságból, vigyázatlanságból 16%, gyermekjátékból ugyan­csak 16%, villanygyujtásból 6%, egyéb ok­ból pedig 8%. Egyéb okok is szoktak előfor­dulni az ilyen tűzeseteknél. Így sikerült meg­állapítani, hogy hisztériások, elmebetegek kö­vetnek el gyujtogatást, elégedetlenségből, hiú­ságból követtek el gyujtogatást. Az egyik köz­ségben, amikor megállapították, hogy a másik községben >a leégett rozoga iskola helyett újat kaptak, felgyújtották az iskolát. Egy másik esetben szerelem miatt történt gyújtogatás. Előfordult, hogy egy leány a bíróságnál azt vallotta, hogy azért gyújtogatott, mert a sze­retője tűzoltó, és mivel azt rég nem látta, és így akart vele találkozni. Megcsonkított hazáinkban a gondatlanság­ból, bűnös szándékból keletkezett gyújtogatá­sok, tűzesetek száma oly nagymértékben ter­jed, hogy minden lehetőt el kell követni, hogy ezeknek a bűncselekményeknek elejét vegyük. A nemzeti vagyonnak vétkes gondatlanságból, gonosz szándékkal való pusztítását a legszigo­rúbb büntetés kell, hogy kövesse. Nem rég Budapesten volt dr. Franczke, a Schleswig— holsteini biztosítási intézet vezérigazgatója és egy előadás keretében rámutatott arra, hogy Németországban milyen nagy elővigyázatos­sággal, lelki ismére tes s éggel és gondossággal járnak el tűzkár esetében. A bizottság kiszáll a tűz .színhelyére, de maga a királyi ügyész haladéktalanul kiszáll, hogy megállapítsa a tűzikár. tulajdonképpeni okát. Amikor a la­kosság: latja, hogy a helyszínén maga az ügyész is megjelenik, sokkalta komolyabban, sokkalta lelkiismeretesebben igyekszik az el­járó bizottsággal megállapítani a tűzkár igazi okát. Amikor a tűzkárok okait kutatjulk,. nem térhetünk azok felett egyszerűen napirendre, hanem az iránt is kell érdeklődnünk, vájjon népünk biztosítja-e vagyonát, vájjon megteszi-e népünk e tekintetben kötelességét, és ha nem teszi meg kötelességét, úgy mi ennek az oka. A legtöbb esetben a rossz gazdasági helyzet miatt nem tudja a nép vagyonát biztosítani. A magas adóterhek, a mezőgazdasági termékek értékének csökkenése, a szegényebb néposztály fizetésképtelensége. Alacsonyabb biztosítás ese­tén azt mondják, hogy nem kapják meg a kárt. A biztosító társaságok kikapcsolásának idejé­ből származó bizalmatlanság. Főleg az asszo­nyok viseltetnek általános bizalmatlansággal a biztosításssal szemben. A vasúti állomások­tól távolabb eső községek egyáltalán nem szokták va^vonukat biztosítani. Igen sokszor azért nem biztosítanak, mert arra a tudatra ébredtek, hogyha nem is biztosítanak, az ál­lamsegély, a társadalom gondos támogatása folytán amúgyis megtérül a kár. A tűzkáro­sultslk tényleg állami, megyei és községi tá­mogatást élveznek és ilvenkor adományok gyűjtésére is adnak engedélyt. A tűzkársegélyt a7, adójövedelem terhére adják ki és így a se­gélyt bizony azok fizetik, akik adófizetési kö­telezettségűiknek eleget tesznek és vagyonukat biztosi tjálk. Nem biztosít népünk, főleg az Al­földön, különösen a Jászságon és Kunságon, s a Hajdúságban, Baranya, 55ala> Tolna, Koma­3. ülése 1930 június 25-én, szerdán. rom, Fehér, Heves és egyéb megyékben. Gya­kori tűzesetek szoktak előfordulni Somogy megyében, Karádon, Lábadon. Gamáson, Nagy­lócon, Dejitáron, Nógrádpatakon, nagyobb ká­rok voltak a felsorolt községeken kívül Fertő­endréd, Bükk, Nyarad, Pápateszér községek­ben. Amikor mindezeket leszegezem, nagyon figyelmébe ajánlom a kormánynak, hogy a tűzrendészeti szabályok végrehajtásánál min­den lehetőt kövessen el. A tűzrendészeti sza­bályban ki van mondva, hogy a vármegyék vezetői, az alispánok, saját felelősségének terhe mellett kötelesek a rendeleteket végrehajtani és minden intézkedést megtenni. Mindazokban a községekben, ahol önkéntes tűzoltóság, ön­kéntes tűzoltó egylet nincsen, vagy akár a létszám, akár a kiképzés tekintetében nem felel meg a kívánalmaknak, ott a tűzrendészeti ér­dekeknek megfelelően a tűzoltóságot meg kell alkotni. A köteles fűzoltóság alakítása, a tűzrendé­szeti rendelet értelmében alakítandó meg, hogy minden 50 lakosra egy tűzoltót kell kiképezni. À tűzoltók kiképzését nemcsak tűzrendészeti szempontból tartom kívánatosnak, hanem egy­úttal nemzetvédelmi szempontból is. Mint tud­juk, a jövő háborúja a gáz és tűz háborúja lesz. Ha falusi lakosságunkat ki nem képezik idejé­ben, újabb háború, egy tüzháború esetében nemzeti vagyonunkat az ellenség teljesen tönkre fogja tenni és a falusi lakosság nem fog tudni védekezni. A tűzoltásra lakosságunkat bármily áldozat árán is ki kell oktatni, a tűz­oltó ismereteket terjeszteni kell^ mindenütt, ahol fegyelem van: a katonaságnál, csendőr­ségnél, a levente-intézményeknél, iskolákban, tanítóképzőintézetekben, amire a jövő hábo­rúja szempontjából is igenis szükség van. A honvédelmi érdekeken kívül, gazdasági és nemzeti érdekekből a tűzrendészet ellenőr­zésére nagy gondot kell fordítani. A tűzrendé­szet nagymérvű fejlesztése érdekében a tűz­rendészeti rendelet előírja, hogv a jövőben rendszeres vármegyei tűzrendészeti állások szerveztessenek. Minden vármegyében és tör­vényhatósági joggal felruházott város élén egy szakképzett tűzrendészeti felügyelőnek kel­lene lennie. Ehelyett azonban ez idő szerint csak négy helyen van öt tűzrendészeti szak­felügyelő: Pest vármegyében kettő, Bihar megyében egy, Békés megyében egy és Nóg­rád megyében egy. A községek tűzoltói felszerelése is nagyon hiányos. Kérném beszédidőm meghosszabbítását. Elnök: Mennyi idővel? Steuer György: 15 perccel. Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e hozzájá­rulni, hogy a képviselő úr 15 perccel meghosz­szabbítja beszédidejét? (Igen.) A Ház az en­gedélyt megadta. Steuer György: A tűzoltószerek mennyisé­gének és minőségének biztosítása érdekében kiadott rendeleteket a községek nem tudják végrehajtani, amennyiben háztartási költség­vetésük redukálva van, úgyhogy egyéb kötele­zettségeiken kívül a tűzrendészet kívánalmai­nak sem tudnak kellően eleget tenni. A minisz­terközi ellenőrzőbizottság magának a minisz­ter úrnak intézkedéseit kontrakarirozza, ameny­nyiben nem egy község megrendeli a Tűzoltói Közlönyt a belügyminiszter úr rendeletére és erre azután az ellenőrzőbizottság törli ezt az összeget, amelynek felvételéhez a belügymi­niszter úr már hozzájárult. A tűzoltók megér­demlik a legmesszebbmenő anyagi és erkölcsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom