Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-401

40 Az országgyűlés képviselőházának U01. ülése 1930 június 3-án, kedden. nek, túl fosia -szárnyalni a többi egyetem nimbuszát. Hónapról-hónapra megjelentek az újságban cikkek, hogy fölösleges a közgazdasági egyetem, hogy a közgazdasági egyetemet be kell olvasztani, hogy a közgazdasági egyetem ezt és ezt a földet akarja magának megvétetni. Elég az hozzá, ez az aknamunka tart a mai napig és ez az oka annak, hogy én ma huzamosabb ideig, addig beszélek erről a tárgyról, ameddig csak lehetséges beszélnem. Pozitív tudomásom van róla, mint már t. 'képviselőtársam mondotta, hogy a műegyetembe akarták ezt beolvasztani, és hogy tárgyalások voltak ebben a tekintetben. Azt hiszem, hogy a kultuszminiszter úr, mivel már tudomásomra jutott, nem fogja ezt tagadni. A műegyetemibe való beolvasztás nonszensz, mert bár a műegyetemen is kell a közgazdasági kérdéseiket tanulmányozni, de csak annyiban, amennyiben szüksége van erre az illető gépészeknek és mérnököknek, tehát csak. egy részletkérdés, hogy fogalmuk legyen arról is, hogy mi az a közgazdaság. A műegyetembe tehát abszurdum lett volna, nézetem szerint, a közgazdasági egyetemet beolvasztani. Ez annyit jelentett volna, hogy mi mellőzni akarjuk a közgazdasági tudást. De ez a bizalmatlanság, amelyet Turi t. képviselőtársam szintén említett, úgy a tanárakban, niint a tanulókban, rendkívüli bizalaniatlansági érzést váltott ki. A tanulókban azért, mert nem tudják, hogy voltaképpen befejezhetiik-e az egyetemet, hogy nem zárják-e be azt máról-holnapra. Képzelhető az, hogy ha valakit évekre be akarnak adni a közgazdasági egyetemre, borzasztó gátló dolog, hogy egy szép napon a miniszter úr nem teszi-e át ezt az egyetemet egy másik egyetemre

; ahol nem részesülnek ilyen tanításban. A tanárokra még sokkal végzetesebb lehet a dolog. Személyesen beszéltem velük az évek során és azt mondották, hogy mi készek volnánk Magyarországnak közvetíteni a tudományt, amely a külföldön már megvan, készek vagyunk könyveket írni, megvetni Magyarországon a közgazdasági tudás alapját, de nem tudjuk, hogy a következő évben nem szűnik-e meg ez a közgazdasági egyetem, és akkor itt állunk a mi munkánkkal, könyvünkkel és nincsen semmiféle értelme, hogy azokat megírtuk. (Erdélyi Aladár: A tudomány tudomány marad! Ezt nem tudom megérteni!) Ez a bizonytalanság nincsen jó hatással. A műegyetemmel való kapcsolat, a beolvasztás miért nem sikerült? Igen érdekes momentuma van ennek. (Halljuk! Halljuk!) Azt (mondották: Mezőgazdasági doktorokat szívesen kiképzünk, de kereskedői doktorokat? Arra nincsen szükség, annak elég a főiskola. Itt ismét kibukkan az a régi magyar, nem mondom, hogy érzés, hanem felfogás, hogy a kereskedelem negligálható elementum, a kereskedelem mint mellékes momentum szerepel, nem egyenlő az iparral, nem egyenlő a mezőgazdasággal, hanem pgy esész külön corpus separatum, egészen különös valami, ami itt az országban méltányolni még sohasem tudtak. Ez volt az igazi oka annak, hogy a műegyetemmel nem jött létre ez a fúzió, mert a műegyetem nem akceptálta azt, hogy ő kereskedőket avat majd doktorrá. (Jánossy Gábor: Derogált neki?) Igen derogált. Hogy milyen elavult felfogás ez, (Jánossy Gábor: Talán nem úgy volt!) azt látjuk, ha megnézzük mindazokat az országokat, amelyekben virágzás van, ahol haladás van, ott a kereskedelem mindenütt első helyen van és dominál. Mindenütt a kereskedelem az, amely az iparnak és a mezőgazdaságnak megadja azt az erőt, amelyre neki feltétlenül szüksége van. Itt pedig a műegyetem arra az állásoontra helyezkedik, arra az ortodox álláspontra helyezkedik, hogy a gépész megérdemli a doktori diplomát, a mérnök szintén megérdemli a doktori diplomát, sőt a mezőgazda is megérdemli, 'még az ipariak is meg^ érdemlik, a kereskedő azonban nem. (Erdélyi Aladár: Pedig Friedmann Ernő volt ott tanár, maga is kereskedő!) Friedmann Ernő? Annak kereskedő«égéért én nem tehetek semmit. (Zaj.) En nem látom, hogy Friedman^ Ernő kereskedő volna, azt hiszem, hogy egészen más kifejezés volna rá alkalmazható. (Derültség. — Jánossy Gábor: Tudós neológ!) Megíegyzem, — őszinte leszek — tíz év előtt én magam is furcsa szemmel néztexn ezt a közgazdasági kart. Furcsa szemmel néztem és ellene voltam, ezt megvallom teljes őszinteséggel. De ha látom most tíz év után az eredményeket, ha becsületes akarok lenni, be kell vallanom, hogy ez a közgazdasági kar, amint a német mondja: hat etwas geleistet, produkált valamit, produkált olyan fiatalembereket, (Jánossy Gábor: Ujabb generációt!) akik azon az úton haladnak, hogy a közgazdasági tudománynak aoostolai legvenek, amellett, hogy a közgazdaság praktikus oldalát nézve, az országnak is hasznot hoznak.^ (Jánossy Gábor: Ügy van!) Tisztán a juristák hoznak hasznot ennek az országnak? Vagy tisztán a teológusok azok, akik hasznot hoznak ennek az országnak, akik az ország gazdaságát előre viszik? Ha látjuk, hogy az egész világ azon lovagol, hogy a közgazdasági tudást elősegítse és közgazdasági téren előremenjen, akkor éppen mi maradjunk vissza? Annál furcsább, hogy ez egyáltalában szóbakerül, mert én — ne vegye rossz néven a miniszter úr, nem rá gondolok — azt, hogy a közgazdasági kart meg akarják szüntetni, frivolitásnak tartom az egész vonalon. Meg fogom magyarázni, hogy miért. Panaszok vannak, hoe"v sok az egyetem. Tényleg sok az egyetem, a t. miniszter úr maga bevallotta, hogy nem Ő hozta ide ezeket az egyetemeket. Abban, hogy bevallotta, hogy nem ő hozta és létesítette ezeket, egyszersmind benne van a kritika, hogy ha ő lett volna akkor a miniszter, valószínűleg nem hozta volna azokat ide és nem alapított volna annyi egyetemet. Meg lehet azonban, hogy ^ a politikai egzigenciák megkövetelték volna tőle, de hogy józan felfogásával ennek a kis Magyarországnak nem hozott volna ennyi egyetemet, ezt feltételezem róla; ha tévednék, előre bocsánatot kérek. (Jánossy Gábor: Nem lesz mindig ilyen kicsi az ország! Megint a régi lesz!) De nézzük meg, mennyibe kerülnek Magyarországnak ezek az egyetemek? En a budgetben ennek utána néztem és látom,^ hogy^ ha levonom a bevételeket, akkor a Pázmány Péter tudományegyetem tisztán belekerül 5 millió pengőbe (Erdélyi Aladár: A klinikák!), a szegedi egyetem 2'7 millió pengőbe (Erdélyi Aladár: Klinikák!), a debreceni egyetem 2 millió pengőbe (Erdélyi Aladár: Klinikák!), a pécsi egyetem 2*2 millió pengőbe (Erdélyi Aladár: Klinikák!), — igen, a klinikákkal együtt —, a műegyetem belekerül 1*9 millió pengőbe, a közgazdasági tudományi fear nedig 500.000 pengőbe. Ez a közgazdasági tudományi kar tehát 500.000 pengőjébe kerül az országnak. Ha a tanulók számát veszem, látom, hogy a Pázmány Péter egyetemnek 5751, a szegedi egyetemnek 1700, a debreceni egyetemnek 974, a pécsi egyetemnek 1377, a műegyetemnek 1499