Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-413

472 Az országgyűlés képviselőházának UÍ3. ülése 1930 június 25-én, szerdán. a szélsőbaloldalon.) mert azokban az esetek­ben, amikor külföldi munkás hajlandó olyan munkahelyen munkát vállalni, ahol szervezett munkást neon vesznek fel, az illetőknek a bel­ügyminisztérium már ismételten adott letele­pedési engedélyt. (Peidl Gyula: Keblére öleli a külföldi sztrájktörőt! — Malasits Géza: A bér­szorítókat és sztrájktörőket öleli a keblére. — Zaj. Elnök csenget.) Amikor az a külföldi mun­kás hajlandó a magyar munkást hátbatámadni, akkor igenis ő megkapja a belügyminisztérium részéről a támogatást. (Jánossy Gábor: Ezt nem hiszem el, barátom!-- Peidl Gyula: Ez így van, akár hiszi a képviselő úr, akár nem!) Ami a törvényjavaslatot illeti, az semmi­képpen sem felelhet meg annak a célnak, ame­lyet állítólag szolgálni akar, mert nemcsak a lakhatása engedélyt kellene egyszerűsíteni, szabályozná és az igazságnak megfelelően megalkotni, hanem egyúttal a bek-öltözési en­gedélyt is. Hiába kap valaki lakhatási enge­délyt, ahogy azt már Malasits Géza t. kép­viselőtársam is mondotta, ha a beköltözési engedélyt a népjóléti minisztériumitól nem tudja megkapni az engedélyt, másszor pedig amikor a népjóléti minisztérium megadja, a belügyminisztérium tagadja meg az engedélyt. Ha ilyen a helyzet, ha ezek tények, ha szol­gálni akarják a külföldiek lakhatási engedé­lyéről szóló intézkedések tekintetében a célt, ha egyszerűsíteni és szabályozni akarják a kérdést, akkor ezt a népjóléti miniszter luminal együttesen kellene megtenni, mert e nélkül ezeknek az ügyeknek lényegében semmi válto­zás nem történik. Esztergályos János t. képviselőtársam már említette és tényleg úgyis van, hogy a belügy­minisztériumban egy zsidódossziének kell len­nie. (Jánossy Gábor: De nem tudja, honnan tudná? Ezt sem hiszem el!) Nekem már szám­talan esetben volt szerencsém ilyen szegény emberek érdekében felszólalni és közbenjárni és ilyen esetben mindig csak zsidóról volt szó, másról nem. Még nem is hallottam arról, hogy egyszer egy más felekezetű egyén is ilyen sorsra jutott volna. (Berki Gyula: De igen, én szolgálhatok ilyennel!) Abban az esetben, ha nem zsidó volt az, akitől megtagadták a letelepedési engedélyt, akkor legalább is szo­ciáldemokrata volt, ez lehetséges, de olyan esetről, amikor sem szociáldemokrata, se zsidó nem volt az illető, nem tudok. Éppen ezért el kell hinni, hogy a bélügyminisztériumban igenis felekezeti alapon kezelik a kérdést. Hiába lakik vagy születik valaki itt, hiába nem tud más nyelven beszélni, csak magyarul, kiutasít­ják és nem adják meg neki a magyar állam­polgárságot és az illetőséget, mert vagy zsidó vagy szociáldemokrata az illető. Ha ezt a kér­dést a belügyminisztériumban így kezelik a ha­bom óta, akkor természetes, hogy az ilyen ja­vaslat, amely nem mond egyebet, mint csak azt. hogy ne es:y rendőrkapitányság, hanem több rendőrkapitányság foglalkozzék ezzel a kérdéssel, a helyzeten nem segít. Változás csak akkor következik be, ha a kérdést decentrali­zálnák, mert akkor az érdekelt feleknek nem kell majd annyit szaladgálniuk, nem vexálják és zaklatják őket annyira. A magam részéről egészen röviden azt mondom, szemben a t. előadó úrral, hogy ez nem jelent egyszerűsítést és olcsóbbodást, sőt ez a javaslat abszolúte nem. alkalmas arra, hogy javítson valamit, épnen ezért ezt a törvény­javaslatot általánosságban sem fogadom el. (Hehteslés a sfélsőbaloldalon.) Elnök; Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Nincs senki fel­iratkozva. Elnök: Feliratkozva senki nincs. Kérdeni: kíván-e még valaki szólni! (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Az igen t. felszólalt képviselő urak az előttünk fekvő törvényjavaslattal alig foglalkoztak, in­kább csak olyan kérdésekkel foglalkoztak, ame­lyek ezzel a törvényjavaslattal csak a legtávo­labbi vonatkozásban vannak, vagy talán sem­miféle vonatkozásban sincsenek. Én azt hittem, hogy ezt a törvényjavaslatot a túloldal is el­fogadja és pedig azért hittem és gondoltam, mert tudom, hogy ismerik ennek a törvényja­vaslatnak históriáját, hogy ez tulajdonképpen egy lényegtelen része mindazon bekövetke­zendő intézkedéseknek, amelyeknek előfeltétele éopen ennek a törvényjavaslatnak megalkotása. Azelőtt a külföldiek ellenőrzése volt ebben a Ház'ban a legtöbb panasz tárgya; mindig azt állították, hogy itt óriási zaklatás, igazságta­lanság és méltánytalanság történik, hogy kül­földi ellenőrzési szisztémánk nem felel mes a mai kor igényeinek és hogy ezt az egész kér­déskomplexust sokkal egyszerűbben, sokkal kevesebb zaklatással és az államérdek teljesen megfelelő megóvása mellett is lehet intézni és rendezni. Magam behatóan foglalkoztam ennek a kérdésnek egész komplexusával, ki is jelent­hetem, hogy kiadandó rendeleteim készen is vannak, osak várják ennek a törvényjavas­latnak elfogadását, illetve a törvény kihirdeté­sét, mert enélkül nem tudom rendeleteimet kiadni. Én az egész külföldi ellenőrzést két ren­deletben, egy anyagi és egy alaki rendeletben foglaltam össze és ezt kívánom kibocsátani. Ebben a rendeletben felölelem a külföldi el­lenőrzés egész komplexusát, magát az egész kérdést. Eb'ben a rendeletben minden tapasz­talatunkat felhasználtuk, külföldi tanulmány­utakat végeztettem és az ott szerzett tapasz­talatokat is felhasználtuk ennek a rendeletnek megalkotásai:ál és megszerkesztésénél. Két szempont vezetett ennek a kérdésnek irányításában. Az első az, hogy az államérde­ket megóvjuk és biztosítsuk, ami magától ér­tetődő és ami ellen senkinek sem lehet kifo­gása. Az államérdek megóvásának keretén be­lül le kell dönteni azokat a korlátokat, ame­lyek eddig fennállottak és lehetőleg mini­mumra kell szorítani a zaklatási lehetősége­ket, gyorssá és olcsóbbá kell tenni ezt az egész külföldi ellenőrzési eljárást. Mar be is vezettem a kartJhoték-szisztémát és rendszert à külföldiek nyilvántartására vonatkozólag. Sok praktikus új gondolat van a rendeletben, amely azt hiszem, teljes megnyugvást fog ki­váltani az egész közvéleményből, ha nyilvá­nosságra kerül. Rendeződik ebben a munka­vállalás kérdése és rendeződik a lakhatási en­gedélyeik, a tartózkodási engedélyek kérdése. Általaiban sok könnyítést tettünk, meghosszab­bítottuk erre vonatkozóan az összes terminu­sokat, úgyhogy addig a határig, ameddig a főcél és az államérdek megvédése engedi, el­mentünk minden könnyítés megadását ille­tőlee". Egy kérdésnél kellett csak törvényes ren­delkezéseket igénybevenr ünk és ez a kiutasí­tásra vonatkozólag vált szükségessé. Amíg Magyarország részét alkotta a nag:y monar­chiának és amíg a külképviselet is közös volt, addig ez a kérdés magára Magyarországra

Next

/
Oldalképek
Tartalom