Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-413

Az országgyűlés képviselőházának 4,13. ülése 1930 június 25-én, szerdán. 473 nem bírt azzal a jelentőséggel és fontossággal, miiit amiilyen jelentőséggel és fontossággal bír a mai viszonyok között. Ma önálló ország lévén, csonka határokkal, ezt a kérdést csak egykózben tartva lehet helyesen kezelni, csak egy módusszal lehet az egész kérdést áttekintően kezelni és csiak egykédben lehet ezt a kérdést teljesen kielégítő módon úgy külföldi, mint belföldi vonatkozásban megoldani. Amint bölcsen méltóztatnak tudni: kiutasítási kérdésekben eddig a belügyminiszternek ingerenciájla alig volt, mert két egybehangzó véghatározat ellen a belügyminiszternek csak törvénysértés esetében, vagy hatáskör hiányálban volt joga intézkedni, ott is csiak hatálytalanítani a hozott intézkedést, nem pedig in concreto elbírálni az esetet. Ezért vált szükségessé, hogy ez a külföldi vonatkozásban ma igen nagy jelentőségű és fontos kérdés, végső eldöntésében a belügyminiszter hatáskörébe tartozzék. Azért vált szükségessé ennek a törvén y javaslatnak benyújtása, hogy az eddig fennállott törvényes rendelkezésektől eltérően a törvényben lefektetett módon és alapon intéztessék el ez a kérdés. Ez nemcsak takarékossági szempontból történik, hanem történik lényegbeli szempontból is, mert, amint említettem ivolt, az ország érdekei szempontjából szükséges, hogy ez a kérdés a maga egész komplexusában egy szem által, a belügyminiszter szeme által legyen áttekinthető, ö tudja az összes külföldi vonatkozásokat és relációkat, a fennálló nemzetközi megállapodásokat és ezek: finnyás természetű kérdések, amelyek végleges eldöntését nem lehet elsőfokú hatóságra bízná. Eddig is igyekeztem a magam ingerenciáját a törvények keretei és berkei között a magam részére lehetőleg biztosítani, de ez nem adta meg azt a tényleges törvényes hatáskört, amelyre feltétlenül szükségem volt a múltban is, és éppen ez oknál fogva feltétlenül biztosítani kívánom ezt a hatáskört a jövőben a belügyminiszter részére. Teljesen igazuk van mélyen t. képviselőtársaimnak, akik kifogás tárgyává tettek — nem itt a mai napon először, hanem már több ízben — a beköltözködési engedélyek kérdését. A beköltözés! engedélyek kérdése ma biburkálva van a népjóléti és munkaügyi miniszter és a belügyminiszter között. Ennek a bifurkálásnak az volt az indoka, hogy a lakásihiány idején természetesen biztosítani kellett egy fórumnak ebből a szempontból is az "ilyen kérdések elbírálását, természetesen fenntartva a rendészeti és egyéb állami érdekék szempontjait a belügyminiszter hatáskörében. Most azonban, amikor ez a kérdés 10 év után már nem Mr azzal a jelentőséggel, hiszen ina nem lakáshiányról, hanem üres lakásokról van szó, íbiszen tudtommal a légii jaibib statisztikai adatok szerint 1400 üres lakás van Budapesten, (Farkas István: De csak nagy lakások, hatszobások!) bár nagyobb lakásokban ugyan, de mégis jelentkezik bizonyos lakásf elesileg ezen a téren, úgyhogy megfontolás tárgyává tettem és megindítottam <az eljárást abban az irányiban, hogy elérkezett-e az alkalmas idő arra, hogy ennek a kérdésnek megoldása ezentúl kizárólag csak a belügyminiszter hatáskörébe tartozzék és a népjóléti miniszter úrnak ez a hatásköre a jövőre beszüntettessék. (Helyeslés jobbfelől.) Erre vonatkozólag .a magam részéről az első lépést megtettem, természetesen az ügy a két minisztérium között tárgyalásra ikerül és a döntést valószínűleg majd a minisztertanács lesz Mvatvia meghozni. Ezeket a felvilágosításokat kívántam ebiben a részben a kérdésekre nézve megadni. A díjakra nézve is méltóztattak kifogást emelni. A kiadandó rendelet ezzel is foglalkozik. Azok terhére, akik ezeket a megállapított díjakat megfizetni nem tudják, bizonyos skála van megállapítva, úgyhogy a hatóságoknak módjukban lesz a maximálisan megállapított skálát mérsékelni, sőt talán egészen el is engedni ia díjakat. Ez humánus intézkedés, amely természetesen magától értetődő is, mért ezek a díjak arra szolgálnak, hogy akik tehetősebbek, azoktól a kedvezményekért bizonyos díj szedessék, mint ahogy eddig is szedetett. De kijelentem, ihogy eddig is ' történtek mérséklések és csalk elvétve ímerülnek fel panaszok, amennyiben pedig ezek a panaszok a ihatóságok elé kerültek, megfelelő intézkedések is történték. Mármost az igen t. képviselőtársaim nem tudom milyen időkből, de régi időkből — még talán miniszterségemet megelőző időkből is — hivatkoztak egyes ilyen kiáltó esetekre, (Jánossy Gábor: Zavaros időkből!) amely ékre magam sem szívesen gondolok vissza. Nem vonom kétségbe, hogy a magam idejében is előfordulhattak ilyen esetek, de ezek csak szórványos esetek és megnyugtathatom a t. Házat, nem egy esetnek, nem is ezernek, hanem tízezreknek elbírálásáról volt szó és ha ott, sajnos, elvétve ilyen rikító eset előfordult, azt nagyon sajnálom. Ha van panaszuk mélyen t. képviselőtársaimnak, méltóztassanak ezekkel bátram hozzám fordulni. Sok esetben méltóztattak is hozzám fordulni és elmondhatom, hogy majdnem minden esetben, amelyben igazságuk volt a képviselőltársaiuinak, hogy felhívták rá a figyelmemet: a magam részéről az összes kérdéseket behatóan, a leghumánusabb érzéssel és a legméltányosabban bíráltam el és ítéltem meg. (Ügy van! jobbfelől.) Mármost megengedem, hogy vannak és lehetnek ilyen esetek, de ezeknek az eseteknek elbírálásánál az összes ténykörülményeket ismerni kell- Ezek között az esetek között is lehetséges, haibár ilyen rikítóknak látszanak, hogy a törvény szellemének megfelelően intéztetnek el. Lehet ezeket melegebb szívvel, nem ilyen rigorozitással is elintézni, aminthogy adtam is olyan utasítást, hogy a toloncházba csak olyanokat utasítsanak, akik egyébként a közre veszélyesek, akik egyébként békességesek s akik kenyeret tudnak maguknak keresni az átmeneti időben, azoknál már ebből a szempontból sem indokolt, hogy a toloncházban helyeztessenek el, mert hiszen tartásdíjat kell értük üzeni az államnak. (Helyeslés jobbfelől.) Ha tehát vannak is még olyan esetek, amelyek kifogásolhatók, kétségtelen, hogy nagyon javult a helyzet már az én belügyminiszterségem alatt is. Amint méltóztatnak tudni, havonként van revízió a toloncházban és mindenkit, aki nem odavaló, vagy akinél méltányos eset forog fenn, a toloncházból ki is bocsátanak. A mai napon negyvenkét külföldi van a toloncházban elhelyezve, ebben a számban' két család szerepel hét taggal. Mondom, a revizió során azoknak a magasabbrangú belügyminiszteri tisztviselőknek, kik ezeket a revíziókat végzik, meg van adva az utasítás, hogy tekintettel legyenek mindezekre a szociális és humanitá rius kérdésekre és csak akkor tartsák az Ületőket vissza a toloncházban, ha ezt a rendészeti szempontok feltétlenül szükségessé teszik. Mármost azokra a kérdésekre, amelyek a törvényjavaslattal szorosabb kapcsolatban nincsenek, nem kívánok kiterjeszkedni és reflektálni, különösen nem az állampolgárság kérdésére. Méltóztatnak tudni, hogy az állam-