Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-413
Az országgyűlés képviselőházának 4-1 Ki mondta azt 1 ?) Egy részük áttért a katholi'kus vallásra, ezek ott maradtaik, és nem bántották őket. (Meskó Zoltán: Bolond volt, aki ezt mondta!) Egyetlen ember tartotta meg vallását, nem tért át a zsidó vallásról. Ez a» ember négy esztendei ottartózkodás után magyar lányt vett feleségül, magyar családba nősült be; közben itt becsületes orásmesterséget űzött, becsülettel fizette adóját. Kiüldözték ebből az országból a magyar nővel együtt. (Meskó Zoltán: Ki követelte, hogy fcatholikusok legyenek? Ez a leglényegesebb ! — Elnök csenget.) Kérem, képviselő úr méltóztassék kissé nyugodtan ... Elnök: Én is kérem a képviselő urat, méltóztassék kissé nyugodtan maradni és ne feledkezzék meg a képviselő úr arról, hogy nem a képviselő úr a szónok, hanem Esztergályos képviselő úr. (PeidI Gyula: És nem: is vizsgálóbíró!) Esztergályos János: Méltóztassék egy kissé nyugodtan gondolkodni, és azt hiszem- az igen t. képviselő úrnak, aki a pécsi viszonyokat nagyon kedves oldalról ismeri, (Meskó Zoltán: A legkedvesebbről!) nem kerül nagy megerőltetésébe kitalálni, hogy va.ijon kik mondhatták ezeknek az emberekenek, hogy térjenek át, és akkor maradhatnak, mint ahogyan maradtak is, amikor áttértek, csupán — ismétlem — egy nem tért át, hű maradt a vallásához, és annak ki kellett mennie. De felsorakoztathatnék a hivatalos működés területéről egy hatalmas, nagy csoportot ebből a fajtából, amelyre mindent rá lehet mondani, csak azt nem, hogy emberies, és ennek a hazának érdekeit szolgálja. (Meskó Zoltán: Magyar testvéreink érdekét szolgálja!) Nagyon kérem tehát a belügyminiszter urat, miután meg vagyok, róla győződve, hogy maga a belügyminiszter úr is belül a lelkiismeretében igazat fog nekem, adni, mert igazat kell adnia ezekben a kérdésekben, legven olyan szives és hasson oda a maga hatáskörében, hogy ez az állapot megszűnjék. Az igen t. belügyminiszter úr valószínűleg azt fogja mondani felszólalásában, hogy a maga részéről ebben a kérdésben már régebben intézkedést tett és nincsenek is olyan esetek, amelyek kirivóak volnának. Ha az igen t. belügyminiszter úr ezt szándékozik mondani, nagyon kérem, ne mondja ezt, mert akkor kénytelen volnék ismét felállani és közölni itt a nagy nyilvánosság előtt, hogy a belügyminisztériumban van egy zsidó dosszié azoknak az állampolgároknak, illetve azoknak a külföldieknek minősített állampolgároknak ügyeiről, akik — ismétlem — nem az államvalláshoz tartoznak, hanem zsidó vallásúak. (Jánossy Gábor: De nincs államvallás! Az Istenért, hogy lehet ilyet mondani?!) Ezeknek az ügyeit külön dossziéban tartják és az igen t. belügyminiszter úr intézkedése folytán 'havonta 8—10 esetet vihetnek le a belügyminiszter úrnak aláírás végett. Mert ezeket az eseteket az igen t. belügyminiszter úr teljes egészében magának tartotta fenn. Tisztelettel kérem tehát az igen t. belügyminiszter urat, hogy szüntesse meg a belügyminisztériumban a zsidó dossziét, szüntesse meg azt a helyzetet, hogy becsületes magyar állampolgárokat exiisztenci'ájukíban tesznek tönkre azért, mert az alsófokú hatóságok elfogulatlan külföldieknek minősítik őket. Akik Magyarország területén születtek, akiknek ősei itt éltek, akik itt dolgoztak, adót fizettek, azokat ne zaklassák, ne bántsák, hadd éljenek hivatásuknak. Miután ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, a legkevésbbé sem szolgálja ezt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ, XXIX, ülése 1930 június 25-én, szerdán. 469 a célt, éppen azért ezt a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon) Elnök: Szólásra következik 1 ! Urbanics Kálmán jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Nem volt szándékomíbiam felszólalni, de az előttem szólott t. képviselőtársaim ki jelentése után kénytelen voltaim szót kérni. Nagyon csodálkoztam azon, — meglehetősen idegesen, aaniért a Ház elnézését kérem, közbe is szólottam — hogy amikor a magyiair munkásság, magyar testvéreink százezrei kenyér nélkül vannak, (Peidl Gyula: Az önök jóvoltából!) akkor ideáll... (Esztergályos János: Csiak egyforma elbánást kérünk! A zsidó is van olyian becsületes, mint a keresztény! Egyforma elbánást kérünk!) Elnök: Kérem, a képviselő úr az egyforma elbánást meg fogjia kapni. 'Éppen úgy ne tessék közbeszólni, mint ahogyan Meslkó képviselő úrnak nem volt joga közbeszólni. Méltóztassék csendben maradni.^ Meskó Zoltán: T. Ház! Akármit is beszél a t. képviselőtársam, nekem, mint miagyar embernek és m!int cmiagyair kép viselőnek, fáj ... (Esztergályos János: Nem arról van szó! Ön tudatostau ferdít, tudatosan rosszhiszeműen állít olyant, amiiről nincs szó!) Elnök: Csendet kérek! Esztergályos képviselő urat rendreutasítom. Kérem a képviselő urat, mariadj on nyugodtan és higgadtan, ne zavarja a tárgyalást és sértő kifejezéseket ne használjon. Ha a képviselő úr megkívánja, hogy ne zavarják beszédében, akkor legyen lojális a többi szónokokkal szemben. Meskó Zoltán: Ha a képviselő úr az én közbeszólásomra kijelentette volna, hogy a kijelentése elszólás volt, akkor nem álltam volna fel. De a képviselő úr még most m fenntartja azt, aimiit mondott Valamennyien jó fülű emberek vagyunk, megértettük, hogy mit mondott. A képviselő úr kifogásolta, hogy itt mairadt orosz hadifoglyokat kiutasítanak. (Esztergályos János: Mert nem térnék át! Azt mondom). Erre is rátérek. A lényesr az, hogy itt miana'dt orosz badifoglyokait kiutasítanak. A képviselő úr ezt kifogásolta, de amikor — úgy látszott — Peidl képviselő úr ee"v kis utasítást adott a képviselő jírnak, mert látta, hogy a képviselő úr túllőtt a célon, — és nagyon jól tette, Peidl kép viselő úr, hogy figyelmeztette — akkor a képviselő úr hozzátette a vallási kérdést is. (Peidl Gyula közbeszól.) Elnök: Méltóztassék csendben miaradni. Meskó Zoltán: Akkor én jogos feháborodásomiban szóltam közbe. S tiltakozóim az ellen, hogy ebben a Házban és ebben az országban bárki. — még hia iaz emberséges felfogásra 'hivatkozik is, amit egyébként magam is vallok — mindaddig, amíg Magyarországon becsületes m'aigyiar emberek, miagyar testvéreink kenyér nélkül, munka nélkül vannak. (Peidl Gyula: A kormány jóvoltából!), amíg a mi magyar testvéreinket ebben az országban nem tudjuk elhelyezni, orosz állampolgárok érdekében félszólallion. (Zai a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Meskó Zoltán: Beszéde első részében kifogásolta, hogy jóravaló, becsületes, tisztességes, munkás oroszok, akikkel a munkaadóik nagyon meg voltak elégedve, nem maradhatnak itt. Hallottuk, hogy azt mondotta, hogy ezeket kiutasították. (Esztergályos János: Mert nem hagyta èl a vallását, tessék tudomásul venni! — Zaj. — Elnök csenget.) Később oda módosította, hogy azt mondotta, hogy ha ezek a zsidók áttérnek a keresztény vallásra, a ka67
