Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-413
470- Az országgyűlés képviselőházának toliikius vallásra, akkor benn maradhatnak. (Esztergályos János: Ügy van, ott is maradtak!) En akkor egy kérdést intéztem a képviselő úrhoz, megkérdeztem, ki volt az, aki őket felszólította, hogy térjenek át, ki volt az a magáról megfeledkezett bolond ember, aki azt mondotta nekik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon, — Zaj. — Farkas István: Az Ön pártjához tartozó lehetett csak!) Elnök: Kérem iá képviselő urat, hogy mintán a Ház amúgyis izgalmas hangulatban van, szíveskedjék kifejezéseiben a parlamenti illem keretén belül miairadni. Meskó Zoltán: Meghajlok az elnöki intelem előtt, elragaditatitam magam, de érthető, azt mindenki megértheti. Igenis, elité lem, ha tényleg megtörtént, amurt nem akarok elhinni. Azt hiszem, ihogy a képviselő urat valaki félrevezette, mert nem hiszem, hogy akadna ebiben az országban olyan józan gondolkodású einher, aki az oroszokat felszólítaná, hogy a kitiltolikus hitre térjenek át és akikor itt maradhatnak. (Esztergályos János: Megtörtént!) T. képviselőtársam, én a* magam részéről nemcsak ezeket az orosz állampolgárokat utasítanám ki és nem adnék kenyeret nekik, hanem velük együtt azt is, aki nekik a tanácsot adja. (Ügy van! jobbfelöl. Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő úr kétségbe vonta Esztergályos képviselőtársain állításának igazát, mondván azt, hogy csak bolond ember tanácsolhatja ezeknek az orosz foglyoknak azt, hogy ha kikeresztelkednek, akkor Magyarországon maradhatnak. Akkor igen sok ilyen bolond ember van ebben az országban, mert a prozelitafogdosás, különösen az oroszok között, erősen megy; tudom gyakorlatból, hogy mit jelent az^ egyház protekciója, mit jelent az egyház támogatása. Elnök: Esztergályos képviselő úr beszédében kapcsolatba hozta mondanivalóját a törvényjavaslattal, de már a képviselő úr egészen v eltávolodott attól. Méltóztassék csak a törvényjavaslatnál maradni. (Farkas István: A honosságról van szó!) Malasits Géza: T. Képviselőház! A honosság megszerzésénél nagyon erős az egyházi férfiak protekciója, mint ahogyan nagyon erős a trafi'kengedélyek és az italmérési engedélyek megszerzésénél. Egy plébános protekciója mindenesetre igen sokat jelent, amikor a magyar állampolgárság megszerzéséről van szó. (Zaj. — Elnök csenget. — Meskó Zoltán: Helyesli vagy nem helyesli, hogy az oroszok itt vannakl) Rögtön rátérek. (F. Szabó Géza: Egy szóval sincs össze függésiben a tárggyal!) Aki ismeri a viszonyokat, • az nem vonhatja kétségbe azt, hogy Esztergályos képviselőtársam igazat mondott. (Zaj. — Elnök csenget.) Meskó t. képviselőtársam a túloldal tapsai között (Jánossy Gábor: Nem tapsolt senki!) vette védelmébe a magyar munkásokat, mondván, hogy ki az oroszokkal, 'mert hiszen még a magyaroknak sein tudunk kenyeret adni. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, hogy ne zajongjanak egyik oldalon sem. Nem engedik a képviselő urak a szónokot szóhoz jutni, folyton parallel beszédeket tartanak minden oldalon. Malasits Géza: T. Képviselőház! Minden nagy háborúnak, de különösen a világháborúnak velejárója volt az, hogy minden ország3. ülése 1930 június 25-én, szerdán. ban, ahol hadifoglyok voltak, egy-egy spriccer hadifogoly ott maradt. Szerbiában még ma is él egy egész sereg magyar ember, akiket mint hadifoglyokat annakidején munkára vezényeltek, majd a háború után is ott maradtak, benősültek egy-egy családba és most ott élnek. Nevekkel is szolgálhatnék. Ugyanez a helyzet Olaszországban, ahol ugyancsak van egy egész csomó magyar hadifogoly, akik ott maradtak, benősültek. Ha mindezeket azon a jogcímen, amelyet itt Meskó képviselő úr ennek az eljárásnak adott, kiutasítják, akkor biztosíthatom a képviselő urat, sokkal több magyar ember jön külföldről vissza, mint amennyi idegen itt van. (Meskó Zoltán: Csak jöjjenek! — Zaj. — Elnök csenget.) De tovább megyek. Éppen Meskó képviselő úrnak kellene tudnia azt, hogy a kormány a külföldiek itt-tarfózkodását illetőleg kétféle mértékkel mér, (Peidl Gyula: Ügy van! Ügy van!), mert míg a munkásoknak csak nagyon nehezen engedi meg az itt-tartózkodást. (Peidl Gyula: Kivéve a sztrájktörőket, azokat keblükre ölelik!), mégha akármilyen híres szakmunkások is, addig a textilgyárakiban, a vegyészeti üzemekben foglalkoztatott hajcsárokat, igazgatókat, művezetőket, egyebeket tárt karokkal fogadják, évekig itt tartózkodhatnak, senki őket nem bántja, segíthetnek a kapitalistáknak a magyar munkások kizsákmányolásában és imég állampolgárságot is szerezhetnek sokkal könnyebben, mint amilyen könnyen állampolgárságot szerezhetnek azok, akik Magyarországon születtek. (Meskó Zoltán: Ezt.is elítélem! Tessék magyar embereket odatenni! — Esztergályos János: Tessék szóvá tenni! — Zaj.) Elnök: Újból figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy nem szükséges mindig véleményt mondaniok közbeszólás formájában. A képviselő urak feliratkozhatnak és a házszabályok értelmében felszólalhatnak. Malasits Géza: Mindig egyenlő mértékkel kell mérni, sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy a gazdasági válság következtében, amelynek kiélesedésében a kormánynak igen nagy része és bűne van, rengeteg magyar munkás kényszerült arra, hogy kivándoroljon, ha másképpen nem, kiszökjön ebből az országból és elhelyezkedést találjon. A reciprocitás elve alapján tehát nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy most megfogok minden külföldi munkást s főképpen külföldi munkást s kidobom őket ebből az országból, mert tisztában kell lenni azzal, hogy igen sok magyar munkás lel a külföldön elhelyezést. Amit én kifogásolok, szimplán az, hogy míg a magyar kormány munkások beutazását és munkavállalását csak igen nehezen engedélyezi s majdnem a lehetetlenségek közé tartozik munkást itt tartani, addig a kapitalisták, a kizsákmányolók hajcsárait minden további nélkül itt hagyják még olyan esetekben is, amikor bizonyíthatólag magyar ember is tudná őket helyettesíteni. Főképpen áll ez a textilgyárakra. Rátérve a javaslat bírálatára, meg kell állapítanom, hogy én ugyan figyelmesen átolvastam a javaslatot, azonban az állampolgárságot illetőleg a mai állapottal szemben haladást nem tapasztalok. Három típust fogok itt elmondani annak bizonyítására, hogy ezeken a típusokon ez a törvény nem segít semmit. F. Szabó Géza: Nem az a célja!) Rögtön rátérek. Az egyik a következő: Mint méltóztatnak tudni, a soproni népszavazás döntötte el Sop-