Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-413
468 Az országgyűlés képviselőházának mert azok az esetek, amelyekről tudok, azok az esetek, amelyekben eljártam, igazolják és bizonyítják azt, hogy elképzelhetetlen sok esetben az az elbánás, amelyben egyeseket a hivatalos kezelés részesít. A trianoni intézkedés az országot feldarabolja. Vannak sokan, akik a régi NagyMagyarország területén születtek, akik a régi Nagy-Magyarország területéről származnak, akiket nagyon sok esetben különösen akkor, ha nem az államvalláshoz tartoznak, idegeneknek minősítenek. Ezek azután a legszerencsétlenebb, Jeghallatlanabb, legkíméletlenebb vexaturáknak vannak kitéve. De nemcsak ilyenek fordulnak elő, hanem miután a vidéki hatóságok nagyon sok esetben elfogultak, olyan égbekiáltó igazságtalanságok történnek, amelyeknek lehetetlenné tételére a belügyminiszer úrnak már intézkedéseket kellett volna tennie. Többek között, hogy a sok közül egyet el mondjak, államvallásáról van szó ebben a pillanatban. A Pécs melletti bányatelepen a Dunagőzhajózási r.-t. vállalatánál történt a dolog. Hosszú évtizedekkel ezelőtt, talán több mint száz esztendővel ezelőtt, a bányához idegenből, külföldről hoztak embereket. Az ősök itt letelepedtek, ivadékok származtak, az- ivadékok megnősültek, itt voltak katonák, itt szolgáltak a magyar ezredekben, harctéren voltak, a harctéren kötelességüknek minden tekintetben eleget tettek. De hogy-Jiogy nem, valamiképpen az ottani hatóságoknak, az ottani rendőrfőtanácsosnak az illető íbányar munlkás nem tetszik. Akadékoskodik vele, mert szókimondó, az ottani rendőrfőtanácsos kisüti, hogy nem magyar állampolgár, miután nagyapja valamikor 70—80 esztendővel ezelőtt valahonnét Felső-Sziléziából jött Magyarországra. Ezen az alapon kiutasítási eljárás alá veszik, kiutasítják. Az illető megfellebbezi, de másodfokon is helybenhagyják a kiutasítást. Az ügy felkerül a magas belügyminisztériumba. A magas belügyminisztériumban a két egybehangzó alsóbbfokú hatóság intézkedése folytán helybenhagyják ezt a kiutasítási intézkedést. Kérdezem az igen t. belügyminiszter urat, helyesnek, jogosnak, emberiesnek tartja-e ezt az eljárást? Nem olyan eljárás-e ez, amelyet a legkeményebb szavakkal meg kellene itt bélyegezni? (F. Szabó Géza előadó: Most már módja lesz rá ezen törvény alapján, de eddig nem volt mód két egyhangú határozatot megváltoztatni!) Mélyen t. előadó úr, eddig is volt mód rá, (F. Szabó Géza előadó: Nem volt mód!) mert legfelsőbb fokon a belügyminiszter úr döntött. (F. Szabó Géza előadó: Nem volt mód!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Esztergályos János: Akkor elvárom joggal, sőt kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék Albrecht Ferenc péosb anya telepi lakos, (bányamunkás kiutasítási ügyének végrehajtását haladéktalanul felfüggeszteni, mert ez a szerencsétlen nős ember, aki itt él szüleivel és családjával, ki van téve annak, hogy a közeli órákban ki fogják utasítani. De hogy mennyire igazságtalanul és menynyire minden érzés és szí/v nélkül kezelték és kezelik ezt az ügyet a belügyminisztériumban, számtalan eset bizonyítja, erre száz és száz esetet tudnék felhozni. De legyen szabad a sok közül még csak egyet felemlítenem. Egy 76—77 esztendős öreg pár — zsidó család — (Farkas István: Ez a baja neki!) itt a régi NagyMagyarországon született. Minden őse NagyMagyarországon élt, itt fizettek adót, amikor 13. ülése 1930 június 25-én, szerdán. jómódúak voltak. Minden őse^ kereskedő volt. A háború tönkretette a családot. Most ez a 70-en fölüli Öreg úr kénytelen állást keresni. • Egy helybeli nagy vasútépítési vállalatnál alkalmaztatást talál mint raktárnok. Más egyébre úgy sem tudják használni. Becsületes, lelkiismeretes ember, rábízzák tehát a vasútépítkezéseknél a szerszámraktárnak felügyeletét, ö tehát magyar ember, magyar földön született. Ez az építési vállalat Jugoszlávia területén vasutakat épít. Amikor a vasútépítést elvégzik, hosszú hónapok után, ez az öregúr hazajön Budapestre. Alighogy beteszi lábát Budapest területére, megjelenik a ihatóság, megjelennek a detektívek és elkezdenek nyomozni, hogy milyen címen, kinek az engedélyével jött ide Bu• dapestre; nem. hagyják nyugton, éjjel-nappal gyötrik és kínozzák ezt a szerencsétlen öreg párt. Végre minden interveniálás dacára, — mert magas interveniálások történtek érdekében — a belügyminisztérium helyben hagyja az alsófökú hatóság intézkedését és ezt a szerencsétlen öreg párt kiűzi az ország területéről. Most, amiként a hozzátartozóktól értesülve vagyok, valahol a Felvidéken valami istállóban telepedtek le, mert sem kenyerük, sem pénzük nines. Lerongyosodtak, ott végzik be szerencsétlen életüket. Kérdezem, igen t. belügyminiszter úr es igen t. Képviselőház, szüksége van-e ennek a szerencsétlen országnak arra, hogy a hivatalos elfogultság ilyen reklámot csináljon neki? Mit gondolnak az urak, hogy ott, ahová ezek a szerencsétlenek elkerültek s ahol most közkegyelemből tengetik nyomorult életüket, szeretettel fognak majd a lakosok visszavágyódni a magyar impérium alá, jól fogják majd minősíteni a hatóságnak és a minisztériumnak ezt az eljárását? Nem hiszem. De gyerünk tovább. Adva van egy másik eset; nagyon színes és nagyon érdekes eset. (Meskó Zoltán: Színezze!) Nem lesz kiszínezve, : igen t. képviselő úr, maga az eset elég színes. Orosz hadifoglyok kerülnek az ország területére. Ilyenek kerülnek a háború alatt Pécsre is. Egy csomó, felekezet szerint zsidó vallású hadifogoly Ikerül oda. Amikor a háború megszűnt és amikor a megszállás megszüntetése is bekövetkezett, ezek az orosz hadifoglyok el voltak helyezkedve ott, szorgalommal, becsülettel végeztek a vállalt munkájukat. A vállalatok, amelyeknél dolgoztak, mindenütt szerették és megbecsülték őket. De jön a nagy változás és elkezdenek hivatalból érdeklődni, hogy vájjon • ezek az orosz zsidó hadifoglyok miért nem men, nek haza. (Meskó Zoltán: Természetesen! Csak •• menjenek is haza! Magyar emberek nem bírnak itt megélni, tehát ne jöjjenek oroszok ide! Magyar testvéreink rem bírnak megélni, ne jöjjenek oroszok ide! — Elnök csenget.) Tessék nyugodtan maradni, tisztelt képviselő úr, (Meskó Zoltán: A magyar munkás nem bír megélni!) elvégre van valami magasabb is, mint amilyen magaslaton ön áll, van valami, ami az • emberi méltóságot illeti. (Meskó Zoltán: Az első a fajtám, a magyar testvérem, a magyar munkás, nem az orosz! — Viczián István: Ügy van, a magyar és nem az orosz! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán: Mellékes, hogy milyen vallású! Nem magyar!) Osztozom az ön felfogásában, de tessék csak engem bevárni. ... (Zaj. — Elnök csenget.) Mi történt itt? Mert én a hivatalos ténykedést ostorozom. Miről van itt iszó? Amikor Pécsen az új idők bekövetkeztek, elkezdtek nyomozni és felszólították ezekéit a hadifoglyokat, hogy térjenek át a katholikus vallásra, s akkor maradhatnak:. (Me*kó Zoltán:
