Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-413

Az országgyűlés képviselőházának U13 Szükséges azonban, hogy ezekben a kihágási ügyeikben a székesfőváros egész területére kiterjedő illetékességgel a kerületi rendőrkapitányságok jelöltessenek ki és járjanak el, s ezzel ezekben a speciális kihágási ügyekben a székesfőváros egész területén egységes gyakorlat érvényesüljön. Ezek azok az indokok, amelyek ezt a törvényjavaslatot életre hívták. Ezek alapján & közigazgatási bizottság nevében tisztelettel kérem a Házat, hogy azt úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Kabók Lajos. Kabók Lajos: T, Képviselőház! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatnál elsősorban kifogásolom azt, hogy a miniszter úr ismét csak egy részét oldja meg ennek a rendkívül nagy és évek óta vajúdó, húzódó problémának, másik, fontosabb részének, az állampolgárság kérdésénelk rendezését pedig ez alkalommal is elmulasztotta. Szerintem rendkívül nagy szükség volna egy új állampolgársági törvényjavaslatra, amelyet most nélkülözünk és amelynek hiánya miatt az állampolgárok tízezrei nem tudják állaimpolgársági ügyüket elintézni, mert olyan irományokat követelnek tőlük, amely irományok beszerzése vagy rendkívül költséges, vagy egy általam nem lehetséges. A tulajdonképpeni hiba onnan ered, hogy a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban — amidőn az ország kétharmadrésze elveszett — az alkkor leszakított területeken születetteket idegeneknek minősítették és ezek a tulajdonképpen vérbeli magyarok külföldiek gyanánt kezeltetnek ma is, ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint amilyen elbírálás alá vonják a tényleges külföldieket, a külállamokból idetelepedetteket. Ezt rendkívül hibásnak tartom; ezen mielőbb segíteni kell, ezt mielőbb rendezni kell, mert a magyar állam nem bánhat az ő magyarjaival úgy, mint ahogyan elbánt Románia, Jugoszlávia, vagy Csehszlovákia a magyarokkal. Mi nem követhetjük ezt az eljárást és én mégis sajnálattal állapítom meg már esztendők óta, hogy a magyar állam a magyarokkal szemben ugyanazt az eljárást tanúsítja az állampolgárság kérdésében, mint amilyen eljárást tanúsítanak az előbb említett utódállamok a Magyarországból odaszakadtakkal, tehát a reájuk nézve külföldi állampolgárokkal. Lehet, hogy azt mondja erre a miniszter úr : aninok idején, 1922-ben megvolt a mód és a lehetőség, hogy ki-ikii könnyen rendezhesse állampolgárságát, erre azonban ismét csak azt kell mondianom, ami már elhangzott itt a Képviselőházban, ho>gy annak idején még a hatóságok sem vették ezit komolyan, a vonatkozó hirdetmények, f felszólításiak tízezrek figyelmét elkerülték és én tudak hatósági felvilágosításokról is, amelyek azt foglalták magukban, hogy tulajdonképpen nem is fontos azoknak :i felhívásoknak eleget tenni, — mert hiszen annak idején senki sem hitt, vagy legalább kevesen hittek azokban komolyan. így azután tízezreket, aikik születési helyüktől saját hiibájlikon kívül elszakadtak^ akiknek születési helyét idegen államnak miinősítették, idegeneknek tekintettek és ugyanolyan . elbánás alá vonták őket, mint amilyen elbánás alá a tényleges kü!föildiieket vonják. Azt kívánom ez alkalommal szóvátenni, hogy szüntesse meg a belügyminisztérkim azokat a nehézségeket, amelyek még ma is fennállanak a Nagy-Magyarországon született állampolgárokra nézve* aMket idegen állampol'gároknok tekintenek, akikre nézve az itteni ülése 1930 június 25-én, szerdán. 463 állampolgárság megszerzése leküzdhetetlen akiadálydkibla ütközik. Csak egy példát említek; ezzel is igazolom azt, hogy tényleg fennáll ez az állapot és tényleg kirívó az eset. Nevet ez alkalommal nem említek, csak egy munkásemberről szólok, aki Kamocsán született, Komárom megyében. Nem tehet róla, hogy Komárom megye egyik részét elszakították és ez a község is a csehek kezébe került, mégis ezzel a ténnyel idegen állampolgárának minősítették. 1873nban született és 1895 óta itt lakilk Budapesten; mégis, mert a falu, ahol született, mosit idegen unalom alá került, már nem magyar áOamipolgár; ugyanaz az elbánás vonatkozák reá, amelyet az idegenakre, a tényleges külföldiekre alkalmaznak. Ez az ember esztendők óta lót-fut, iratokat szerez be és nem tudja állampolgárságát elintéztetni, pedig 1895 óta Budapesten lakik. Ez alatt az idő alatt egyetlenegyszer hagyta el Budapest területét, 1925—1928-ig Nagy-Magyarország egyik városában, Szatmárnémetiben tartózkodott, oda is azért ment, mert Budapesten nem tudott munkát találni és ott sikerült munkát vállalnia. 1928-ban visszajött és azóta sietteti állampolgárságának , elintézését Olyan bizonylatokat követelnek tőle, amelyeket megszerezni nem tud. Aki például 1873ban született, annak be kell szereznie édesapja születési bizonyítványát, háziassági levelét, (Esztergályos János: A nagyapjáét!) sőt még a nagyapja születési bizonyítványát is. Sok esetben 100 évre visszamenően követelnek tőle iratokat, amelyek megszerzése leküzdhetetlen akadályokba ütközik, de ha ezek az akadályok leküzdhetők, akkor az iratok megszerzése olyan költségbe kerül, amelyet a munkásember vagy az az egyszerű, kisfizetésű hivatalnok nem bír el; így kénytelen tűrni azt a megállapítást, hogy ő külföldi, holott a magyar nyelven kívül más nyelven nem is beszél, a neve magyar, születési helye Nagy-Magyarország, és mégis Mlf öldinek tekintik, nyilvántartják az idegenek ellenőrző hivatalában. (Zaj a jobboldalon. — Györki Imre: Nagy bolettázás folyik ott a túlsó oldalon!) Elnök: Csendet kérek! (Györki Imre: Boletta börze! — Br. Podmaniczky Endre: Most jön be és máris kiabál? Miért nyugtalankodik?) Kérem, a nyugtalankodás minden oldalon megvan, legyenek a képviselő urak csendben! Kabók Lajos: Ilyen zajban nem lehet beszélni, i Elnök: Ebíber: a képviselő úrnak igaza van és figyelmeztettem is a képviselő urakat, hogy méltóztassanak csendben maradni és megőrizni a tárgyalás nyugalmát. Kabók Lajos: Nem vagyok annyira kényes igényű, hogy a képviselő urak reám figyeljenek, de legalább méltóztassék lehetőivé tenni, hogy beszédemet elmondhassam. Egyebet nem kívánok. (Halljuk! Halljuk!) 1 T. Képviselőház! Mondom, az állampolgársági kérdésnél ilyen — nem is furcsaságok, nem is viszásságok — tarthatatlan állapotok vannak és tetejébe ettől a magyartól, ettől a vérbeli, fajmagyartól, aki már három esztendeje visszaérkezett és most már megint itt van Magyarországon, azt kívánják, hogy szerezzen bek öltözési engedélyt a népjóléti minisztériumtól, mert enélkül nem lehet elintézni állampolgársági ügyét. Ez az ember már leküzdött minden akadályt,, költséges módon már megszerezte a születési és házassági bizonylatokat — hiszen ezeket idegen nyelven adják most imár ki, ezeket le kell fordíttatni, hitelesíttetni, ezek mind-mii:d pénzbe kerülnek 66*