Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-413
464 Az országgyűlés képviselőházának u — és most be kell neki szereznie a beköltözési engedélyt akkor, amikor már harmadik esztendeje megint Budapesten lakik. Ez tarthatatlan állapot. Ez nem egy kirívó, nem egyedülálló eset, az eseteknek egész tömege tapasztalható s éppen ezért teljes joggal követelhetem, hogy ha már a külföldiek ügyéről van szó... (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, a tárgyalás rendje érdekében! (Esztergályos János: Talán előkészítik az egységespárti forradalmat? — Györki Imre: Bolettáznak! — Meskó Zoltán: Látott már bolettát?* — Esztergályos János: Látott, én is ott voltaim! — Györki Imre: Ki van már nyomtatva!) A képviselő urakat újból figyelmeztetem, hogy maradjanak csendben és a szóváltásokat szüntessék be. (Berki Gyula: Maga is kap belőle!) Ka bók Lajos: Nem elégedhetünk meg a törvényjavaslat intézkedéseivel, hanem szükség (van arra, hogy ezt a nagyon visszás állapotot generális törvényjavaslattal rendezzük, hogy az állampolgárság kérdése végre már nyugvópontra kerüljön. Letagadhatatlan tény ugyanis az, hogy a belügyminisztériumban még mindig tízezrével hevernek aa elintézetlen állampolgársági ügyek, amelyek elintézése pusztán azért késedelmeskedik, mert az állampolgárságot kérelmezők nem tudják beszerezni a szükséges iratokat, édesapjuk és nagyapjuk születési vagy házassági levelét, nem tudják beszerezni azokon a helyeken, ahonnan be kell szerezni. Abban az időben anyakönyv vezetőségek még nem voltak ott és így nem is tudnak ilyen iratokat ' kiállítani, ennek ellenére mégis kényszerítik őket ilyen iratok beszerzésére. Lehetne ezen könnyíteni és egyszerűsíteni s a magyar államnak a vérbeli magyarokkal szemben ilyen kíméletlen eljárást nem volna szabad tanúsítania. Egészen más, ha Románia, Jugoszlávia, vagy Csehszlovákia vexálja így az általa külföldieknek minősíttetteket, mert azok valóban külföldiek, ezek azonban magyarok és magyarokkal szemben a magyar államnak ilyen kíméletlen eljárást nem volna szabad tanúsítani. Tarthatatlan az is, hogy azt, aki nem tudja beszerezni a megkívánt okmányokat, külföldinek minősítik, az idegenek ellenőrzőhivatalában nyilvántartják. Évről-évre meg kell szereznie a lakhatási engedélyt, esztendőről-esztendőre le kell fizetnie a személyenkénti 23 pengő 80 fillért. Tessék elképzelni, mit jelent ez arra, akinek családja, néhánv gyermeke van 1 ? Ez még egy külön adót jelent, holott nem szolgáltatott rá okot, hogy ezzel megróják, hiszen magyar, Nagy-Magyarországon született. Ez például egy hattagú családnál olyan terhet jelent, amelyet képtelen megfizetni a családfő, és ha a lakhatási bizonylatot esztendőről-esztendőre nem tudja megszerezni, ki van téve a kiutasítás veszélyének is. Nem szabad engedni, hogy emberek, magyarok továbbra is ilyen bizonytalanságban legyenek, hogy kénytelenek legyenek esztendőről-esztendőre különböző befolyásos személyekhez futkosni és könyörögni, hogy járják ki valahogyan számukra, hogy a lakhatási bizonylat engedélyének díját engedjék el, vagy pedig járják ki azt, hogy apró részletekben fizethessék meg, mert a mai súlyos gazdasági viszonyok között azt egy Öszszegben kifizetni nem tudják. Szerintem egyszerűbb módon is elintézhetné ezt a kérdést a belügyminisztérium; ebbe nem szól bele a külpolitika, hiszen szerintem magyarokkal szemben gyakorolja a magyar állam a kötelességét. Nem szabad kiül3. ülése 1930 június 25-én, szerdán. dözni az olyan magyart, aki nem tudja előteremteni a kívánt és nehezen megszerezhető okiratot. Nem szabad a kiutasítás veszélyének kitenni, mert az utódállamok sem fogadják be, és sok esetben előfordul, hogy a határon átdobják, a határon visszadobják, miáltal az egész család életét feldúlják. Ezt a magyar állam nem csinálhatja továbbra is így s éppen ezért nem tudom helyeselni, hogy amikor a külföldiek ügyének rendezéséről van szó, akkor csak félintézkedés történik, csak egy ilyen törvényjavaslatot nyuit be a miniszter úr és csak azokat a hatóságokat jelöli meg, amelyek ezeket az állampolgársági ügyeket intézik, illetőleg a külföldiek ellenőrzését végzik. Azoknál csinál egyszerűsítést, hivatalokat összevon, a hivatalból kivesz és áttesz ügyeket. Rendjén van ez az egyszerűsítés, azonban nemcsak ezt kellene csinálni, hanem az általam felsorakoztatott súlyos panaszokon feltétlenül segíteni kell, mert most már nyolc esztendővel utána vagyunk a trianoni békeszerződés megkötése után kibocsátott rendelkezésnek, amely az állampolgárság megszerzésére vonatkozik, hogy ez a rendelkezés még a tör vény ismerő emberek előtt is olyan, amelyet komolyan egyáltalán nem vettek. Annál inkább olyan volt ez a törvényt nem ismerő emberek, az egészen laikus emberek előtt, tehát nagyon sokan elmulasztották annak idején a jelentkezést, az állampolgárság rendezését és éppen ezért módot kell adni arra, hogy az állampolgárság ilyen nehezen megszerezhető okmányok nélkül is elintézhető legyen. Nem volna szabad a magyar állampolgárok tízezreit továbbra is vexálni, továbbra is abban a bizonytalanságban tartani, amelyben ezidőszerint vannak. Azt hiszem, hogy az általam említett indokok, érvek olyan súlyosak, hogy végre belátja a törvényhozás is, hogy ezt az állapotot tovább így hagyni nem lehet, és sürgősen intézkedni fog ennek a kérdésnek rendezése érdekében. Ami dőoi így a törvény javaslatra vonatkozó észrevételeimet röviden megtettem, nem tudok szó nélkül elsiklani egy rendkívül súlyos esemény fölött sem. Én egyszerű munkássorból kerültem ide a Képviselőiház padsoraiba, nem értek a magtas politikai etikához, annyit azonban érzek, hogy a belügyminisztériumban történt események után a politikai etika legelemibb követelménye a miniszter úr részére a konzekvenciák levonása. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő úrnak nincs joga erről beszélni. A képviselő úr szíveskedjék a napirenden lévő tárgyhoz szólni. (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Azt nem a képviselő urak állapítják meg. Az elnök feladata, hogy a házszabályok értelmében járjon el és ellenőrizze, hogy a szónok a napirenden lévő tárgytól ne térjen el. Ez nincs a napirenden, a képviselő úrnak nem engedem meg, hogy erről beszéljen. (Esztergályos János: Gondolja az elnök úr, hogy úgyis elmegy a belügyminiszter úr?) A képviselő úr maradjon csendben. En azt gondolom, hogy a képviselő úr ismeri a házszabályokat és megtartja. (Rothenstein Mór: Akinek vaj van a fején, ne legyen itt! — Zaj jobbfelőh) Csendet kérek! Kabók Lajos: • A miniszter úr vezetése alatt álló minisztériumban az egyik főtisztviselő, a miniszter úr legfőbb helytartója, kebelibeli barátja súlyos ' visszaélést követett el... (Nagy zaj jubbfelől.)
