Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-412

452 Az országgyűlés képviselőházának k szükségét látta, bizony védőt rendelt és azt is nagyon jól tudtuk, hogy amely pillanatban nincs védő, a bíró a maga részéről erősen, messzemenőleg védőimébe részesíti a vádlottat. Ezek az esetek nem olyan esetek lesznek elsősorban, amelyekben rendkívül komplikált kérdésekről lesz szó. Azt méltóztatott mondani, ki fogja megállapítani, hogy egyszerű az ügy. Amelyik kiabál, hogy egyszerű, az lesz az egy szerű eset. Amelyikről kiderül, hogy nem egyszerű, azt már az ügyész észleli, az ügyész visszadobja, mondván, hogy nekem nem elég egy felületes tényváziat, nekem részletes adatok kellenek. Azok az ügyek, amelyek ilyen retortán átmenve a bíró elé érkeznek, olyanok, hogy azt hiszem, igen kevés eset lesz, amikor védő kell, mert ott csak egyetlen ténykérdésiről lesz szó, hogy azt az egyszerű cselekményt valaki elkövette-e. Annak minősítése kérdésében már igen kevés munkára van szükség. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ez a szakasz az életben semmiféle veszélyt nem fog jelenteni, de jelenteni fog egy sereg eddig megvolt télésièges írásbeliségtől, formalitástól, halasztástól, késedelemtől, huzavonától való szabadulásit és éppen azért, mert nem akaróm, hogy ezekben az ügyekben, bár egy kis módosítással is, a halogatásokra újból lehetőséget adjunk, nem járulok hozzá, hogy a védő kirendelése minden esetben kötelező legyen. Megnyugtathatom azonban t. képviselőtársamat, hogy ennek az intézménynek a bevezetését úgy képzelem, hogy az a királyi ügyész nagyon ki fogja válogatni azokat az eseteket, amikor a 104. és a 105. § alapján jön a bíróság elé. És ha ezeket az eseteket kiválogatta, akkor ki fogjuk keresni azt a fórumot, azt a valóban tapasztalt, bölcs egyes bírót, aki példaadóan tudja majd a szakaszt alkalmazni és ki fogjuk keresni az ügy védd kariból azokat a kiválóságokat, aíkik sorra vállalni fogják példaadás okaiból ezekben az ügyekben a védelmet és meg vagyok róla győződve, a nélkül, hogy jogi szemináriumokat rendeznénk, hogy ezeken a példaadásokon, mint egy nagy jogi szemináriumban ott lesz minden érdeklődő jogász* ott lesz t. képviselőtársam is, mint érdeklődő. Meg vagyak róla győződve,, hogy jól be fog válni az első napon ilyen előzetes jogi szeminárium nélkül a védői polcon is, amint meg vagyok róla győződve, hogy a vádhatóság helyén is igen szépen helyt állana a t. képviselő úr. Ne méltóztassék tehát ennek a lehetőségnek elébe vágni, ne méltóztassék azt kívánni, hogy amikor világszerte vannak elgondolások új perrendtartások felé, akkor minden veszély nélkül ne tegyünk meg egy iránykereső, iránykutató lépést, amely azt jelenti, hogy igenis, a bíróról az írásbeliségnek azt a mérhetetlen terhét, amely a lélek elfásítására vezet, ezt a nagy ólo'msúllyal nehezedő terhet levegyük és az élet szolgálatába úgy állítjuk be azt a bírótjhogy semmi más ne legyen, mint bíró és ne legyen bürokrata. T. képviselőtársam mondotta, hogy ez a javaslat bürokratizmust hoz. Ez a szakasz valóban az ellenkezőjét hozza és t. képviselőtársam módosítása ragaszkodik a bürokratizmushoz. Kérem a szakasznak az előadó úr módosító indítványával való elfogadását. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 104. §-iSztal szemben két módosító indít vám y terjesztetett be. Az egyiket az előadó úr, a másikat Gál Jenő képviselő úr terjesztette be. Első*12. ülése 1930 június 2U-én, kedden. I sorban szembeállítom az eredeti szöveget I mindkét ellenindítvánnyal és amennyiben áz I eredeti szöveg elfogadtatik, természetesen I mindkét indítvány elesik. Ha az eredeti szöveg nem fogadtatik el, akkor az előadó úr inI dítványát fogom szembeállítani Gál Jenő képviselő úr módosító indítványával. (Helyeslés.) Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e a 104. §-t eredeti szövegében fogadni el, szemben az ismertetett ellenindítványokkal? (Nem!) Kérdem most már, méltóztatik-e az előadó úr indítványát fogadni el szemben Gál Jenő képviselő úr módosító indítványával? (Igen!) A Ház az előadó úr módosításával fogadta el a szakaszt. Következik a 105. §. Kérem annaik felolvasását. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 105. §-t.): Gál Jenő! Gál Jenő: Nem kívánom külön indokolná. Elnök: Kíván valaki szólni? (Senki sem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A 105. § meg nem támadtatván, azt elfogadottjaik jelenteim ki. Következik a 106. §. Kérem annak felolvasását. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 106. $-t, amelyet a Ház észrevétel nélkül elfogad. Olvassa a 107. §-t.) Gál Jenő! Gál Jenő: Nem kívánom indokolni! Elnök: Kíván valalkii szólni? (Senki sem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A 107. § meg nem támiadtatván, azt elfogadottmaik jelentem ki. Következik a 108. §. Kérem annak felolvasását. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 108. §-t): Gál Jenő! Gál Jenő: Nem kívánom indokolni. Elnök: Kíván valak iszólni? (Senki r sem!) Hia senki sem kíván szólni, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnök nyilvánítom. A szakasz meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 109. §. Kérem annak felolvasását. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 109. §-t): Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Az ítélet indokolása az igazság kijelentésének érvényre juttatásla. Az indokolásnak a rendelkező résszel való harmonikus együttessége hiányzik s ez azok közé a semmisségi okok közé tartozik, amelyeket hivatalból is figyelembe kell venni. Amikor az lalaki törvény 384. Vának tizedik pontja megmondja, hogy ha a rendelkező^ rész ellentétbe jut az indokolásisial, akkor az ítélet semmis, akkor ezzel a törvényhozás az alaptörvény megalkotásakor kifejeaést adott annaik a lényeges meghatározásának, amely súlyt helyez arra, hogy az indokolásban -mi legyen. Most ez a törvényiavasiai ebben a szövegezésében, lamelyet az egyszerűsítés egyik kellékeként sorol fel a mélyen t. miniszter úr, azt mondja, hoogy az ítélet indokolásában a tényállást ugyan elő kell adni, de nem kell ismertetni á tanuk vallomását, a szakértők véleményét és a bizonyítékul használt okiratok: tartalmát. Ez a meghatározás igénytelen nézetem szerint túlságosan felszabadítja az indokolási kötelezettség alól a bírót. A törvény ott, ahol a folyamodást, a fellebbezést és a semmiségi panaszt, a jogorvoslatot tárgyalja, különösen mikor az általános ! részben áz indokolási kötelezettséget állapítja