Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-412
Az-országgyűlés képviselőházának ki 2. ülése -Ï 930 június H-én 3 kedden. 453 meg,„ nem gondolhatott arra, hogy például a bíró csak annyit mondjon, bogy X Y tanúk vallomásai alapján tényként fogadom el azt vagy azt és ezt a jogi következtetést vonom le. Ha így van, akkor nincs mivel vitába szállni. Egy fellebbezésnek csak akkor van értéke, ha a bíróság okfejtésével .szemben a meg nem elégedett fél a maga okfejtését előadhatja. A polgári perben következetesebb volt a kormányjavaslat, mert ott például az előkészítő iratok tartalmánál súlyt helyezett arra, hogy a lényegre tartozó kérdésekkel foglalkozzék és módot adott arra, hogyha például valaki úgy foglalkozik vele, hogy ez hiábavaló, akkor nem kap érte költséget. Büntető ügyben, ahol emberek sorsáról van szó, nem szabad, hoey elég legyen azt mondani, hogy X Y szakértőnek elhiszem, amit mond. Hiszen a szakértői bizonyítás csak egy segéd eszköze a jog kialakításának, a szakértő nem ítélő fórum és — mintha megérezték volna a bíróságok, hogy ez így következik — igen gyakran találunk főbenjáró ügyekben hozott ítéleteket, ahol azt mondja a bíró, hogy életfogytig tartó fegyházat szab ki, mert a szakértő megállapításokiból kifolyólag bebizonyítottnak veszi ezt vagy azt, hogy azt követelem, hogy azt, amit a bíró elhisz, indokolja meg, mert egyszerűen azt mondani, hogy X tanúnak vagy Y szakértőnek igaza van; ez nem az a fejlett jogszolgáltatás, ahol az indokolási kötelezettségnek mgg kell lennie. Nem mondom, ihogy a tanúvallomásokat szó szerint idézze, nem mondom, hogy a szakértői véleményeket szó szerint idézze, de azt igenis követelem, hogy lássam meg az ítéletből, hogy foglalkozott velük, elemezte azokat, hogy azután tudjak azzal az indokolással szembeszállni. így, ahogy itt a 109. § tervezi ezt, azt hiszem, nem lesznek olyan szép és klasszikus ítéletek, mint amelyek a magyar bíró tevékenységét mostanában dicsérték. Nem lesznek olyan kitételeik és olyan jogi elemzések, amelyek többet jelentenek a büntetőjogban egy-egy stúdiumnál. A nagyméltóságú kir. kúriának egy-egy ítélete többet jelent; mint az egész kötet könyv, az szab irányt. A bíró tehát, amikor jogot és igazságot jelent ki, utaltassék arra, hogy abban az ítéletben foglalkozzék a bizonyítékokkal, elemezze, tanulmányozza, mérlegelje azokat, de annak kifejezést is adjon. Máskép a szakbírósági ítélet nem kielégítő. Egy esküdtszéknél ez egészen más. Ott az összes körlmények méltatása kialakítja a lelki dispozíciót. De a jogi bíróságot, a szakbíróságot, ahol az egyetlen ellenőrzés, az indokolás helytállósága vagy helyt nem állósága, ne szabadítsuk fel ez alól az indokolási kötelezettség alól. Mély tisztelettel indítványozom tebát, hogy az ítélet indokolásában legyenek meg a cselekmény tényálladék elemei éfe minden tény mellett, amelyet elfogadott a bíró, sorolja fel a bizonyítékokat és a bizonyítás eredményét úgy adijla elő 1 , bogy az szerves kapcsolatban legyen a bebizonyított ténnyel. A tények és a ténybeli bizonyítékok alapján való előadása a jogkérdésnek az egyetlen módi-arra, hogy megnyugtató ítéletek keletkezhessenek. Nem tudom, hogy a mélyen t. minis-zter úr ezzel a módosítáissal szemben is nem fog-e engem azzal vádolni, bogy az írásbeliséget szaporítani akarom, hogy bürokrata vagyok. Nem vagyok híve, mélyen t. miniszter úr semmiféle plyan írásbeliségnek, amely felesleges. Éú a bírót meg akarom kímélni még a statisztikai adatok gyűjtésétől is, én a bírót ítélkező fórumnak teszem meg, de az érdemleges bírói munkának tökéletességi garanciáit nem akarom elengedni, Higyje meg nekem a miniszter úr, hogy amit írásban ítéletbén rögzít le a bíró, az nem bürokrácia. Minden más lehet az, de, ami maradandóságot biztosít kijelentéseinek, abban a legnagyobb körültekintés és a legnagyobb .jogászi elmélyedés szükséges. Ezért óhajtanám én, hogy ezek a garianciálas elemek felvétessenek a szakaszba. Elnök: Kíván-e valiaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügymiin'iszter úr óhajt nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: T. Képviselőház! Sajnálatomra nem járulhatok hozzá előttem szóló t. képviselőtársam indokolásához és javaslatához. Ügy látom, hogy alánvető tévedésben van. Ez <& szakasz egyáltalában nem érinti a bíró mérlegelésire és indokolásra vonatkozó kötelezettségét. Ellenkezőleg azt akarja előtérbe hozni, azt akarja kidomborítani, hogy semmi mástól nem szabadítja fel, mint a recitálástól, attól a másolási munkától, amely eddig ránehezedett, hogy tudniillik hiába volt meg a jegyzőkönyvben egy tanú vallomása, nem volt elegendő azt mondani, hogy Nagy János vallomása alapján állapítottam meg ezt a 'tényállást, hanem azt kellett mondania, hogy; Nagy János vallotta ezt és ezt, és amit máir egyszer a jegyzőkönyvbe írt, azt szórói-szóra újból le kellett írni és be kellett írni az ítéletbe is (Gál Jenő: Soha sem írta bele!) és azután kellett megállapítani az ebből levont konzekvenciákat. A bírót tehját felmentjük az alól, hogy hasztalanul recitáljon, másoljon és ismételjen, ellenben továbbra is kötelezzük arra, hogy minden állásfoglalásnál mérlegeljen és indokoljon. Azt teblát, hogy annaik a tanunak vallomását miért fogadta el, vagy miért nem fogadja el. miért fogadja el részben vagy egészben, neki ezentúl is indokolnia kell. Ezek az ítéletek sokkal áttekinthetőbbek lesznek, ezek az ítéletek sokkal világosabbak lesznek, mert nem lesznek teletűzdelve ilyen ismétlésekkel, amelyek egy elavult rendszerben meggyökeresedett copfnak maradványai. Selhol a világon "ma ehhez n em ragaszk odn afc. Ha t. képviselőtársam azt mondotta, hogy én őt most megint bürokráciával fogom yiáldolui, engedje meg. hogy rámutassak arra. hogy bizonyos régi bürokratikus szempont volt az, hogy amikor a főnöknek előterjesztették az ügyet, akkor a nagy aktából csináltak egy kivonatot és ott mindent el kellett mondani, hogy a főnöknek ne kelljen átnéznie az összes iratokat. Bürokratikus eredmények voltak az úgynevezett előterjesztések az aktából. Mindenütt a világon igyekeznek ezt kiküszöbölni, mert hiszen nem az a jó főnök, aki ilyen előterjesztésből meríti az adatokat, hanem aki az, egész aktát maga is átnézi. Minthogy a felsőbíróságaink amúgyis átnézik az esrész aktát, ma kell. hogy az aktát egyes részeiben kétszer olvassák el. mert az ítéletben is sokszor ugyanazt találják, amit találnak a jegyzőkönyvekben. Ez teljesen felesleges ismétlés, ez idő- és költségoazarlás és a bírói munkának helytelen irányban való kimerítése. A magam részéről ragaszkodóim az eredeti szövegben foglalt módosításhoz. (Östör József: Meg kevés is!) Ügy van. még kevés is. Ez a módosítás méltóan társul hasonló külföldi módosításokhoz, (Gál Jenő: legjobb lesz azt mondani, hogy nem kell indo64' *
