Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-412
Az országgyűlés képviselőházának 412, Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: T. Képviselőiház! Örömmel látom, hogy t. képviselőtársam ennél a szakasznál pápáhb akar lenni a pápánál is. Itt arra, ami módosítást és újítást hoztam be, ő még rá akar licitálni. Ennek következtéiben azt hihetné talán t. képviselőtársam, ho^y következetlen vagyok, ha nem fogadom el készséggel az ő javaslatát, azonban méltóztassék tudomásul venni: ha én valóban helyesnek tartom azt, hogy pótmagánvád esetén ügyvéd képviselje a pótmagánvádlót, nem helyeslem azt, hogy ez az intézkedés egyúttal a tárgyalás elhalasztására és a vádlottnak arra a sérelmére vezethessen, hogy további bizonytalanságban legyen egy ügyben, továbbra se kaphasson útlevelet, ne mozdulhasson el, ne tevékenykedhessék és egy ismeretlen súlyos vád bizonytalan fenyegetése alatt maradjon továbbra is tisztán . azért, mert a pótmagánvádló a maga részéről azzal a jogával kíván élni, hogy egy későbbi időpontban talán ügyvéd által képviselve fogja újból képviselni a vádat. Ez lehetetlen helyzet. Ez túl megy azon a célon, amelyet a javaslatba foglalt módosítással elérni akartam, itt teljesen indokolatlan és sérelmet hárít a vádlottra. Ez a személyes ' szabadság sérelme is volna, ennek következtében ezen veszélyek miatt néni járulhatok hozzá, hogy a jó javaslatba ilyen káros következményeket iktassunk be. Az előterjesztettek alapján kérem, méltóztassanak tehát a módosító indítványt elvetni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. A 101. § eredeti szövegével szemben áll Gál Jenő képviselő úr módosító indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 101. §-t eredeti szövegezésében elfogadni, szemben Gál Jenő képviselő úr módosító indítványával, igen vagy nemt (Igen!) A Ház a szakaszt az eredeti szövegezésben fogadta el, így a módosító indítvány elesik. Következik a 102. %. Kérem (amraajk felolvasását. Perlaki György jegyző (olvassa a 102—103. §-okat. amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad. Olvassa a 104. §-t): Az előadó úr! Elnök: Az előadó urat illeti a szó. Krüger Aladár előadó: T. Képviselőház! A 104. § második bekezdésének ntolsó mondata azt mondja, hogy a vádlott részére szóló idézésben röviden meg kell jelölni a vád tárgyává tett bűncselekményt. Nem elég szabatos ez : a rendelkezés, mert minős benne az, hogy ki jelölje meg a bűncselekményt, elleniben az előtte lévő mondatban szó van arról az indítványról, amelyet a tir. ügyész formaszerinti vádindítvány nélkül terjeszt a bíróság elé és tárgyalás kitűzését indítványozna. Ehhez kapcsolódnék tehát az a módosításom, amely azt javasolja, hogy méltóztassék az utolsó mondatot, amelyet felolvastam, .törölni, és e helyett a következő mondatot bevenni (olvassa): «Ebben az indítványban, valamint a vádlott részére szóló idézésben röviden meg 'kell jelölni a vád tárgyává tett bűncselekményt.» Tehát egészen nyilvánvaló, hogy a kir. ügyész megjelölése szerint történik a vádlott részére kézbesítendő idézésben való megjelölés. Szabatosság szempontjából ajánlom eat a módosí/tásomiat elfogtadásra. Elnök: Minthogy az előadó úr indítványát most, a tárgyalás folyamán terjeszti be, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e animaik azonnali érdemi tárgyalásához hozzájárulni, igen Vagy ülése 1930 június 24-én, kedden. 449 nem? (Igen!) A Ház az indítvány érdemi tárgyalásához hozzájárul, ennek következtében az érdemi tárgyalást elrendelem. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Ez megint olyan szakasz, amelynek tárgyalásánál félek, hogy a t. igiazságügyaninisziter úrnak újból rosszalásáit fogom magáimra vonni. Nem tehetek azonban róla, elvi különbségek vannak köztünk s nem lehetek hűtlen elvi felfogásomhoz. (Meskó Zoltán: Legyen csak hű!) Ez a 104. § megint egy olyan kísérleti szakasz, amely a királyi törvényszéknek, mint egyesbír ós ágnak hatáskörébe nrbaít; oly bűncselekmények esetében, amelyeknek jogi és ténybeli megítélését egyszerűnek tartják, egész különleges eljárást léptet életbe. Álljunk meg egy pillanatra e gondolatnál: «jogi és ténybeli egyszerűség». Méltóztassék inekem elhinni, hogy a bűnügyben jogi és ténybeli egyszerűség nincs. Hiszen ha ezt így lehetne felfogni, akkor honan veszi a büntetőjog tudománya azt a tételt, amely úgy a kontinentális eljárásban,mint az angol eljárásiban mindenütt elfogadott axióma, hogy a beismerés nem bizonyíték. Mi a legegyszerűbb a laikus számára, ha nem az, hogy valaki beismeri a bűncselekményt. Ekkor úgy a tény-, mint a jogkérdést leegyszerűsítettük, és mégis a tudományos álláspont szerint egyedül azon az alapon, hogy a vádlott beismerte a bűncselekményt, nem lehet ítéletet hozni. Én nagyon kérem a mélyen t. igazságügyminiszter urat, tegye megfontolás tárgyává ezt a kitételt, hogy «oly bűncselekmény esetében, amelynek jogi' és ténybeli megítélése egyszerű, a nyomozás csak a vád tájékoztatására legszükségesebb adatok felderítésére szorítkozik». Hogy a jogi és ténybeli megítélés egyszerű, ezt ne tételezzük fel soha. különösen ne tételezzük fel ezt arról a rendőrfogalmazóról, vagy rendőrkapitányról aki imajd ezt a nyomozati cselekményt elvégezi, és aki a tényvázlatot niegszerkeszti. Hoínnan tudjuk, hogy a jogi és ténybeli megítélés olyan egyszerű, honnan lehet feltételezni, hogy nem lesznek-e bizonyos komplikációk egy ügyben? Miért kell a nyomozás egyszerűsítését annyira devalválni, hogy ezentúl még az a kautéla sem marad meg, ami eddig megvolt, hogy az ügyész elé kerülvén a dolog, az ügyész tartozik vádat emelni. Ez a vádemelés, amelyet vádiratnak nevezünk, i:em olyan boszorkányos mesterség, hogy az esetben, hogyha a jogi és ténykérdés egyszerű, ne tudná az illető megfogalmazni. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Honnan tudja, hogy egyszerű 1 ? Az előbb azt mondta, hogy nem lehet tudni!) Engedelmet kérek, én vallom, hogy nem tudhatja, de a tényvázlat alapján semmiesetre sem tudhatja s legalább is meg kell tanulnia az ügyet, ha pedig megtanulta, akkor neki, mint képzett jogásznak nem nehéz vádiratot adni. Mivel pedig kétségtelen, hogy bíró elé az ügy vád alapján kerül, ez a fogalmazás ellenkezésben van a perrendtartás 2. §-ával, amely azt mordja, hogy csak törvényszerű vád alapján lehet a törvényszerű vádat megfogalmazni és a törvényszerű vádemelésben mindazokat a posztul átumokat felhozni, amelyek már jogosítják. A nyomatékos gyanún kívül az illetékesség kérdését és mindazt, ami a vádemeléshez vezet, azt egyszerűen elhanyagolja, nem kell vele törődnie, mert ezt szuverén módon állapítja meg. Kapott egy tény vázlatot, amelyet felvett a rendőrség és azt mondja, ez jogi és ténybeli elemeit tekintve egyaránt egyszerű ügy.
