Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-412

438 Az országgyűlés képviselőházának , ját is kifejezésre juttatja, kérem, méltóztassék azt elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 79. § meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem M'. A Csák Károly képviselő úr által benyújtott módosítást, amely egy másik bekezdést kíván a szakaszba beiktatni, szavazásra bocsátom. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a Csák Károly képviselő úr által indítványozott második bekezdést elfogadni, igen vagy nemi (Igén!) A Ház a második bekezdést elfogadta. Következik a régi 80. §. Kérem annak felolvasását. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 80. § szövegét.) — Neubauer Ferenc! Neubauer Ferenc: Tisztelt Képviselőházi Bátor voltam a 80. §-hoz külön szöveget benyújtani. Ez a szöveg első bekezdésében megfelel a bizottság által már elfogadott szövegnek. Kiegészítésül azonban második szövieget, második bekezdést foglal magában, amely azt a kedvezményt, amit az 1. § a jelzálogjogi terhekkel kapcsolatban akkor biztosít az árverési vevőnek, ha az a jelzálogi adóssal azonos személy, biztosítja más árverési vevőnek is azért, hogy a mostani bírói letéti rendszerrel kapcsolatos óriási kamatveszteségtől szabadítsa meg. Ez ia szöveg az illetékes szaktekintélyekkel meg van tárgyalva és így azt hiszem, semmi akadálya nincsen, hogy az igazságügy miniszter úr ehhez hozzájárulván, a t. Képviselőház ezt a szöveget fogadja el. Elnök: Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Az indítványhoz hozzájárulok és kérem a t. Házat is, méltóztassék a törvényjavaslatba ezt a módosítást felvenni. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. A 80. § meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatik-e a Neubauer képviselő úr által javasolt új második bekezdést elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) A Képviselőház a Neubauer képviselő úr által javasolt új második oekezdést elfogadta. m Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 81—87. §-okat, amelyet a Ház észrevétel nélkül elfogad. Olvassa a 88. §-t); Pozsogár Rezső! Pozsogár Rezső: T. Képviselőház! Nincsen ennek a törvényjavaslatnak még egy olyan szakasza, amely annyi módosításon ment volna keresztül, mint ez az úgynevezett jelzálogi bejegyzést korlátozó szakasz, amiből legalább okszerűen arra lehet következtetni, hogy a mé lyen t. igazságügyminiszter úrnak is aggályai és kételyei voltak, ha talán nem is a korlátozás megengedhető sége tekintetében, de minden esetre a bejegyzési tilalom mértékére vonatkozólag. A törvényjavaslat tervezetében először 100 pengőben volt megállapítva az az öszszeg, amelynek erejéig jelzálogot a telekkönyvbe bekebelezni nem lehet. A törvényjavaslat ezt 50 pengőire korlátozta, majd az igazságügyi bizottságnál 25 pengőre mérsékeltetett ez a bejegyzési tilalom. Ez a mérséklés mindenesetre csökkentette a jogsérelmet, de meg nem szüntette azt, mert ez a szakasz ezen 25 pengős értékhatár mellett is antiszociális, a kisexisztenciákat joghátránnyal sújtja, amellett, hogy a gazdasági ; és a hiteléletre nézve veszélyeket rejt magában. Az a gyakorlati jogász, aki a kisemberek és kisexisztenciák között él és aki ismeri azoknak életviszonyait, nagyon jól 2. ülése 1930 június 24.-én, kedden. tudja, hogy annak a kisembernek, annak a kisgazdának, falusi szatócsnak, kisiparosnak nincsenek nagy kintlévőségei,. hanem azok mind az üzletének, üzemének, gazdaságának, helyesebben szegénységének szintjén mozognak. Amint annak a kisembernek kis baja, nagy baj — ahogyan Gál Jenő igen t. képviselőtársam éppen a bizottsági ülésen megállapította — éppen úgy annak a kisembernek pár pengős követelése ránézve nagy érték, sőt némelykor sokkal értékesebb, mint annak a jól szituált egyénnek a többszáz pengős követelése. Ezeket a kisembereket akarja megfosztani ez a javaslat a jelzálogjogi biztosítás lehetőségétől és

t rákényszeríti őket arra, hogy a sokkal drágább, sokkal költségesebb és a legtöbbször sokkal bizonytalanabb ingóvégrehajtást vegyék igénybe és nagyon sokszor ez azt az eredményt fogja szülni, hogy azok a kisemberek legfeljebb azt az erkölcsi elégtételt könyvelhetik el a maguk számára, hogy perüket megnyerjék, azonban követelésüket nem tudják behajtani annak ellenére, hogy az adósnak háza vagy egyéb ingatlana van. Egy ingóvégrehajtás foganatosításánál nem szabad figyelmen kívül hagyni és nem szabad elfelejteni azt, hogy ma a végrehajtási törvény korlátozó rendelkezései szerint nagyon szűk térre korlátozódott a lefoglalható ingófedezet és az a falusi ügyvéd tudja a legjobban, hogy a követelések behajtásánál, illetve a végrehajtások mily nagy százalékánál eredménytelen ez az ingóvégrehajtás, lefoglalható ingó hiányában. Amellett ezek a végrehajtások drágák is, mert hiszen a falunak a bírósági székhelytől 25—30 kilométerre, sőt nagyobb távolságra is f eküsznek és a végrehajtónak nemcsak az eljárási költség jár, hanem ugyancsak: meg kell neki fizetni a kilométerpénzt; vagy az utalványt is, ami aztán óriási módon felszökkenti a végrehajtási eljárási költségeket. Már az igazságügyi bizottsági tárgyalás során bemutattam, azonban a Ház színe előtt is produkálni akarom azt a végzést, amelyben egy 92 pengős, tehát nagyon kis szubsztrátumú ügyben 77 pengő végrehajtási költség van megállapítva, tehát majdnem a tőkével egyenlő nagyságú összeg. Az igazságügyi bizottságban ezeknek az anomáliáknak kiküszöbölése és különösen annak megakadályozása végett, hogy ezek a kisemberek, ezek a kis adósok ilyen nagy végrehajtási költséggel legyenek terhelve, amelyek rendesen arányban nincsenek a követelésekkel, beiktattatott korrekt Ívűmként az a bizonyos 65. §, amely azt mondja, hogy a 25 pengőt meg nem haladó követelések tekintetében az ingókra a végrehajtást a községi elöljáróság a közadó behajtásának szabályai szerint foganatosítja, de a végrehajtónak jogában áll, hogy bírói kiküldöttet rendeltessen ki, a végrehajtás foganatosítása körül felmerült költségekiből azonban a végrehajtást szenvedőt csak a bélyegköltség terheli. Nézzük, mit jelent ez a korrektívumnak szánt szaíkasz a gyakorlatban? Azt, hogy ha az a hitelező a községi elöljáróság útján foganatosíttatja a végrehajtást, a legtöbbször sohasem fog hozzájutni ahhoz a követeléshez, vagy^ nagyon hosszú ideig kell várnia, iámig hozzájut. Ha bírói kiküldöttet rendeltet, ebben az esetben hátrányosabb helyzetbe jut, mint a 65. § beiktatása előtt, mert ezen szakasz nélkül >a végrehajtási költségek a késedelmes adós terhére lettek volna átháríthatok. De ez a korrektívumnak számt szakasz egy másilk veszélyt is rejt magában, nevezetesen azt, hogy azok a községi