Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-412

Az országgyűlés képviselőházának hl 2. ülése 1930 június 2U-én

3 kedden. 437 elesének megfelelő alkalmazásával közölni kell azokkal is, akiknek ig-ényét senki sem jelentette ugyan be, de igényük a körülményekből valószínű». Indokolásul előadom, hogy ez az indítványom folytatása előbb elfogadott indítványomnak, amennyiben a végrehajtási törvény 89. §-ána,k 4. bekezdése elrendeli, hogy a kiküldött az igénybejelentés i felhívást mindazoknak küldje meg, akik a végrehajtási eljárásban igénylőként jelentkeztek, vagy akiknek igényét bejelentették. Bejelentés és igénylés nélkül is azonban indokolt lehet ez bizonyos esetekben, amikor különösen a végrehajtás foganatosítása alkalmával a kiküldött ott a helyszínéin meggyőződik valakinek vélt igényéről, hogy ezeknek az igénye a körülményekből valószínű lévén, bejelentés éis jelentkezés nélkül is értesíttessenek. Kérem indítványom elfogadását. Elnök: " Kíván-e valaki szólni? Ha nem, a vitát bezárom. Az igazságügyminiiszter úr óhajt nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Az előadott indokokhoz magam is csatlakozom és készséggel hozzájiárulok ennek az új szakasznak beiktatásához. Kérem a Házat, méltóztassék így határozni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e Vary Albert képviselő úr szövegezésében elfogadni az új 67. §-t, igen vagy nemi (Igen!) A Ház az új ü7. %-ï elfogadta. Következik a régi 67. §. Kérem annak felolvasását. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 68—70. §-okat, melyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad. Olvassa a 71. §-t): Váry Albert! Váry Albert: T. Ház! Indítványozom, hogy a 70. ^ után új szakaszként a következő szakasz iktatattassék be (olvassa): «Az 1881. évi LX. te. 110. §-ának harmadik bekezdése a következő rendelkezésekkel hővül: Közkönyvtárhoz, vagy más közgyűjteményhez tartozó és a könyvtár, (gyűjtemény) tulajdonát feltüntető bélyegzőkkel, vagy más jellel ellátott könyvekre, képekre, füzetekre, fényképekre, folyóiratokra, okmányokra az árverési vevő jóhiszeműsége esetéiben sem szerez tulajdont». Rövid indokolásul előadom, hogy ezt a rendelkezést azért tartom indokoltnak, mert a közkönyvtári könyvről és a gyűjteményi tárgyról, ha azon ez a jelleg fel van tüntetve, kellő gondosság mellett, az árverésen is fel lehet ismerni, hogy nem a végrehajtást szenvedő tulajdona. Ha tehát ennek ellenére az árverési vevő mégis megveszi, javaslatom szerint nem szerezhet tulajdont ezekre a tárgyakra. Kérem javaslatom elfogadását. Elnök: Kíván valaki szólni? Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Káz! A javaslathoz hozzájárulok és kérem a t. Házat, méltóztassék azt, a törvényjavaslatba beiktatni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérem a t. Házat, méltóztatnak-e a Váry Albert képviselő úr által előterjesztett új 71. %-t elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az új 71. §-t eflogadta. Következik a régi 71. §. Ké rem annak felolvasását. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 71—78. §-okat, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad. Olvassa a 79. §~t): Lakatos Gyula! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Csák Károly! Csák Károly: T- Ház! A régrebibi végrehajtási törvények, nemcsak a mieink, hanem a nyugatiak is nagyon drákói rendszabályokat tartalmaztak az adósra vonatkozólag, hogy a követelés belhajtható legyen, ezek a drákói, szigorú rendszabályok későibflb a szociális felfogás elterjedésével megenyhültek és novelláris úton módosították ezeket a törvényeket. Ekkor az a kérdés állt elő, hogy nagyon nehezen lettek behajthatókká a követelések. Azt hiszem, a középutat kell megkeresni, különösen külföldi hitelre vagyunk utalva. Természetesen gondoskodnunk kell arról, hogy olyan jogszabályok iktattassanak törvénykönyveinkbe, amelyek az adós védelme mellett is lehetővé teszik, a követelések minél gyorsabb behajtását. Nem szabad olyan jogszabályokat kodifikálni, amelyek a hitelezők jogát esetleg kétségessé és kijátszhatóvá tehetik. A 79. § úgy rendelkezik, hogy az árverés határnapját megelőző 30. napon a végrehajtást szenvedő, valamint azok a hitelezők is kérhetik az ingatlannak birtokrészletenként való elárverezését, akiknek kérelme nélkül bocsáttatik ki az árverési hirdetmény. Ez rendiben van és nagyon helyénvaló intézkedés, hogy a kijelölés jogát az árverés alkalmával, árverés esetén azok a hitelezők is kérhessék, akik az árverést nem kérték, hogy jogaikat biztosíthassák. Most azonban a törvényjavaslat megengedni kívánja azt, hogy a. birtokrészletek egyes részei is elárverezhetők legyenek, bizonyos előfeltételek mellett, amelyek a telekkönyvi rendtartással állanak összefüggésben. Ez a rendelkezés adott esetben módot és alkalmat nyújthat egyeseknek, úgy az adósnak, mint más hitelezőnek arra, hogy egyes hitelezők jogát problematikussá tegyék a kijelölési jog gyakorlásával. Ennélfogva szükségesnek látom, hogy legalább bírói kognició tárgyává tétessék az, hogy ennek a kérelemnek a bíró az összes érdekeltek meghallgatása után és az összes érdekek figyelembevételével helyet adjon-e, vagyis, hogy a kjielölési jog gyakorolható legyen-e, vagy sem. Ezért tisztelettel indítványozom, méltóztassék a 79. ^-hoz pótlólag -beiktatni a következő szöveget (olvassa): «A bíróság az 1881 : LX. te. 155. §-a, valamint a jelen szakasz alapján előterjesztett kérelmek felett az összes telekkönyvi érdekeltek figyelembevételével dönt.» Ez annyit jelent, hogy a bíró először mérlegelés tárgyává tegye, hogy a kijelölés jogának gyakorlása nem veszélyezteti-e egyik vagy másik adós vagy hitelező érdekeit és akkor dönt a felett, hogy a kijelölési kérelemnek helyt ad-e. Kérem módosításom elfogadását. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Ennek az eredeti szakasznak célja az, hogy a kisemberek ingatlanait indokolatlanul kis követelések fejében en block ne lehessen elárverezni és lehetővé akarja tenni azt, hogy, ha annak az ingatlannak egy kis része, ha az nem is telekkönyvi önálló jószágtest, fedezetül és kielégítésül kihasítható legyen. Ezzel szemben természetesen világért sem célozta 'a törvényjavaslat, hogy a hitelezők érdekeit veszélyeztesse. mert hiszen a kisembernek sem érdeke, ha hitelképességét veszélyeztetjük. Ennek következtében szerencsésnek találom, ha ezt, az egyébként nem kérdéses jogát a bíróságnak törvénybe is iktatjuk, s mivel ez a módosítás világosabbá teszi a javaslatot és a törvény valódi intenci fl