Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

Az országgyűlés képviselőházának UH* járásbíróságnál 6—8 ember felszabadulását jelenti, de országos átlagban sokkal nagyobb számban jelentkeznek majd 'a megtakarítások s azok mind a jegyzőkönyvvezetők számának szaporítására fordíthatók. Nem kívánom hangsúlyozni külön, hogy a telekkönyvi ügyforgalom csökkentése például mit jelent a megtakarítás szempontjából. Bizonyos az, hogy mindezek az intézkedések a bírónak, a segédhivatali személyzetnek, a telekkönyvnek a munkaidejében megtakarításokat jelentenek, és ez jelent egyszersmind annyit is, hogy az így megtakarított munkaidő helyesebben, jobban csoportosítva használható fel. Itt most csak egyes eseteket hoztam fel, de merem állítani, hogy alig van olyan intézkedése a törvényjavaslatnak, amely az állam részére megtakarítást és hasznot nem jelentene. De számtalan .megtakarítást jelent a közönség részére is, mert gyorsabb a per, hamarabb jut pénzéhez a fél (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közéven); mindenesetre nagy előny, mert a felesleges írásbeli beadványok költsége nem terheli a felet. A halasztás költségét is elkerüli a fél, mert le lehet majd tárgyalni az ügyet egy tárgyaláson az eddigi 3—4 helyett. A mulasztási tárgyalással és ítélettel felmerült felesleges költségek is elmaradnak, ha a fizetési meghagyások rendszerére térünk át, mert hiszen teljesen indokolatlan és értéktelen munka volt az, amiért indokolatlan volt jelentékeny költséget megállapítani. Azért mert valaki elismeri a követelést, azért mert valaki meg sem jelenik a tárgyaláson, a felperesnek külön meg kellett jelennie, és az illető épp olyan díjat kapott, mintha érdemleges tárgyalást végzett volna, és a tetejébe még nagyobb illetéket kellett a kincstárnak fizetni. A tanuk hiábavaló beidézése és várakoztatása ellen is kívánunk védekezni, ami eminenter érdeke a nagyközönségnek. A szegényjognak, mint zsaroló eszköznek megszüntetése egyike azoknak az intézkedéseknek, amelyekkel igen sokat fog nyerni a közönség. A szegényjogos és ezer pengőn aluli ügyekben a költségek csökkentése, amire nézve intézményesen rendelkezik több paragrafusban ez a törvényjavaslat, nyilvánvalóan a kisemberek, a szegény emberek érdeke, és nyilvánvalóan helyes irányzat, mert hiszen arra kell törekednünk, hogy azok a kisebb perek, amelyek nem bírják el az aránylag magas költségeket, ezek nélkül az aránylag magas költségek nélkül reálisabb megterhelés mellett legyenek a jövőben keresztülvihetők. A törvénynapok tartása, a helyszíni tárgyalások mind a fél érdekét szolgálja, mert t velejár rendkívül sok munkaidő megtakarítása, és azt jelenti, hogy a tárgyalás előreláthatólag egy nap alatt befejezhető. Jelenthet mindez sok megtakarítást, de szociális szempontot is, mert hiszen a félnek óriási előnve, ha a bíróságért és az igazságszolgáltatásért nem kell 50—60 kilométerre mennie, amint azt egyik-másik t. képviselőtársam — nem tudom már hogy melyik — felemlítette, hanem magához odajön az igazságszolgáltatás, nem kell nagy költséggel előállítani a tanukat, hanem egy-kettőre kiviláglik az igazság, miknek nagy megkönnyítésére szolgál az, hogy a tanuk .abban a miliőben vannak, ahol annak a miliőnek az ellenőrző hatását érzik, nem úgy, mint amikor a tanút beviszik a városiba az egyik fél kocsiján — nem általánosítok — és amire odaérkezik a városba, a szerepét igen jól betanulta és mint színész lép fel a bíróság előtt. A saját falujaülése 1930 június 20-án, pénteken. 423 ban, ahol a belsejébe látnak, ahol minden cselekedetét tudják az illetőnek, ez sokkal kevésbbé vihető keresztül, mert ott a lelkiismeret megszólal, és ha meg "nem szólal, elszólja magát. Az értékhatárok felemelése is olyan intézkedés lesz, amely ugyan nincsen ebben a törvényjavaslatban, de a lehetősége megvan adva a miniszter részére és valamennyi tisztelt felszólaló úr ezt már előlegezte és feltételezte. Láttam, hogy számolnak is azzal, hogy a felhatalmazás megadása az értékhatárok bizonyos felemelését jelenti. Ez sem jelent mást, mint közelebb vi telét a bíróságnak a most távollévő bíróság székhelyéhez. A falusi kisemberek védelmét szintén nagymértékben jelenti az az intézkedés, amely áz imgó és ingatlan árverés kérdésében jelentkezik; ibiirtokrészletek szabad kézből való eladása, értéken aluli eladások elleni védelme, 25 pengőn aluli értékekre vonatkozólag az ingatlanra való bekebelezés kizárása, ingóra való árverésnek és végrehajtásnak a közadók módjára való terelése, ez mind-mind a közönség érdekét szolgálja és a megtakarítás folytán könnyebbségre vezet. Külön vannak intézkedések az egyik paragrafusban a mezőgazdiaság és kisipar körében lefoglalható ingóságoknak értéken alul való értékesítése ellen, mert ezeknek értéken alul való értékesítése az exisztenciáját amúgyis nehezen fenntartó mezőgazdaságnak és kisiparnak végleges tönkretételét jelentené. Végül a közönség érdekét szolgálja mindaz, ami az államnak megtakarítást jelent, mert hiszen a közönség, az adófizető az, amely az esetleges hiányokat fedezni lenne kénytelen. Most ha nem is valamennyi tételében, de elég részletesen kifejhettem, hogy remélem és bízom benne, hogy lesznek az állam részére és lesznek a közönség részére is megtakarítások. Mielőtt kifejteném, hogy ezeket mire és hová akarom fordítani, legyen szabad felvetnem azt a kérdést, hogy jop"°ral eanel-e Fábián t. képviselőtársam az ügyvédség nevében panaszt a javaslat ellen. Én azt készséggel elismerem, hogy az ügyvédség talpraállítása kétségbeejtő. Nem kell ismétlésekbe bocsátkoznom, mert elég sokszor nyilatkoztam már ebben a kérdésben, hangsúlyozva, hogy nem osztály-, hanem nemzeti érdek az, hogy ezen a téren megtearvünk mófliden lehetőt. Az ügyvédség talpraállítása annyira összefügg a gazdasági helyzet kérdéseivel, hogy ezen a téren döntő jelentőségű intézkedést az igazságügyminisztertől nem lehet várni, de el lehet várni tőle azt, hogy ne történjék meg az, amitől Fábián t. képviselőtársam óvott engemet, hoe"

r az utolsó falatot ne vegyem ki az ügyvédség szájából. Azt hiszem, ezzel a túlzással szemben felesleges védekeznem akkor, amikor az ügyvédi kamara másodelnöke, Baracs Marcell t

% képviselőtársam egy szót sem mondott felszólalása során arról, hogy az ügyvédséget sértené ez a javaslat, sőt résztvett a bizottsági tárgyalásban is és ott megállapította azt, hogy nem igaz, hogy ügyvédellenes ez a javaslat, hanem lehető kíméletességgel bánik az ügyvédséggel. Es ha látom, hogy Dési Géza t. barátom, az ügyvédség másik vezére, vagy Káinoki Bedő Sándor t. barátom, aki az ügyvédség^ egyik másik testületének élén áll, mind ezt állapítják meg, akkor wem lehet ráfogni erre a javaslatra, hogy ügyvédellenes volna. Nem maradt tehát más hátra, minthogy megállapítsam azt, hogy Fábián t. barátom egészen egyoldalúan foglalkozott ezzel a kérdéssel anélkül, hogy az ügyvédség illetékes faktorait meghallgatta volna,