Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

424 Az országgyűlés képviselőházának UH. ülése 1930 június 20-án, pénteken. De ő mondott egy-két részletet is és ezért ezekre vonatkozólag konkrété is kívánok nyi­latkozni. Kértem, hogy mutassa be, magya­rázza meg nekem, ihol jelentkezik az ügyvédi sérelem? Az utolsó falatra vonatkozó kérdé­semre azt a választ adta, hogy a 200 pengős ér­tékhatár miatt vész el az ügyvédek utolsó fa­latja. Sajnálom, de ebben a javaslatban sehol­sem találom a 200 pengős értékhatárt. Erről ; ebben a javaslatban nincsen szó. Lehet, hogy j arra gondolt, hogy ha majd az értékhatárokat az igazságügyminiszter felemeli, lesz talán szó a 200 pengőről. (Pakots József: 400 pengőről volt szó!) Nem, 200 pengőt mondott a képviselő úr. Nem ok nélkül mondom ezt, mert ez volt az egyik támadási felület, egy olyan támadási felület, amelyről sohasem volt szó ebben a ja­vaslatban, csak mindig azokban a kritikákban, amelyek nem voltak alaposak. Nos kérem, ilyen 200 pengőről nincsen szó. Ha azonban úgy érti^ezt a t. képviselőtársam, hogy ez a 200 pengő lesz majd a községi bíróság hatáskö­rének esetleg egyszer majd maximális érték­határa és azért veszem ki az ügyvédek szájá­ból a falatot, mert ha felemelem az értékhatárt 200 pengőre, akkor a községi bírói eljárás sza­bályai szerint a községi bíróságnál az ügyvé­dek részére költséget nem lehet megállapítani, akkor megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy amennyiben az értékhatárt felemelem, az a felemelés párhuzamos lesz a községi bíróság reformjával, a községi bíróság új kódexe pe­dig már mai tervezetében kezdettől fogva tar­talmazza azt a rendelkezést, hogy bizonyos kö­rülmények között igenis járni fog ügyvédi költség; mert a régi szabály' szerint ugyan 40—50 pengő után ügyvédi költséget nem lehe­tett megállapítani, de 50 100 pengő után tel­jesen indokolt lesz, hogy ügyvédi költségeket állapítson meg a (bíróság. Ezt a lényegtelennek látszó kis részletet csak azért hoztam fel. hogy rámutassak, hogy a támadás kiinduló pontjában milyen elemi tévedésben van t. kép­viselőtársam. En elismerem azt is, amit itt többen emlí­tettek, hogy például az írásbeliségnek bizonyos jelentékeny szerepe lehet nehéz időkben a jog­gyakorlat kifejlődésében, de állítom, hogy ez a jövőben is' lehetséges. Hiszen való, helyes do­log az, ha az ügyvéd előkészítő iratában hi­vatkozik arra, hogy milyen jogszabályokat kíván alkalmaztatni. Helyes, ha ezekre utal vagy utal a joggyakorlatra. De bocsánatot ké­rek, talán mégis méltóztatnának észlelni azt a nagy különbséget, amit mutat az, hogy például Ausztriában egy előkészítő irat a legnagyobb ritkaság, hogy a második oldalra is átterjed­jen, pedig ott is igen szép munkát végeznek az ügyvédek, ott is tevékeny részt vesznek a jog­gyakorlat kifejlesztésében és mégis eljutottak addig, hogy egyíves előkészítő iratot talán tíz évben egyszer kap a bíróság részükről, még­pedig a legbonyolultabb perekben. Ha ez a helyzet, akkor talán mégis méltóztatnak elis­merni azt, hogy én nem korlátozni akarom a judikatúra fejlesztésében, kiképzésében az ügy­védek közreműködését, hanem helyes mederbe akarom terelni és meg vagyok róla győződve, hogy ez az intézkedés nem sérti az alaposan fel­készült ügyvédeket, csupán azt sértheti, aki a maga részéről felesleges munkával terheli a bírót és felesleges költséggel terheli a felet. Ennek védelme pedig nem lehet ügyvédi érdek és nem lehet közérdek. Azt mondotta a t. képviselő úr, hogy a fize­tési meghagyásokkal megöljük az ügyvédet. Bo­csánatot kérek, hát érdemleges munkától fosz­tom meg az ügyvédet 1 ? Nem érdemleges mun­kától fosztom meg. Az a mulasztási tárgyalá­son való megjelenés nem ügyvédi munka, ha­nem ügyvédi irodai segédmunka. Ez a munka nem olyan, mely érdemleges munka lett volna, költségeinek elvesztése tehát az érdemleges munkának nem lebecsülését jelenti. Ugyanez van a büntetőparancsnál is, sőt ott még többet teszek, ott ügyvédi érdekeket szolgálok, mert azzal, hogy nem lesznek bün­tető tömegnapok, elejét vesszük egy abuzusnak, amely hála Istennek nem túlságosan harapód­zott el, de bizony adódott eset, amikor előfor­dult, hogy a büntetőbíróság folyosóján fogdos­ták össze az oda beidézetteket. Ügyvédi érdek, hogy ennek a tisztességtelen eljárásnak lehető­sége is megszűnjék, minek következtében nem áll az, hogy a büntetőparancá létesítése ügy­védellenes volna. Ellenkezőleg, ügyvédi érde­ket, ügyvédi etikát szolgál. A gyorsabb perbefejezésre vonatkozólag a t. előadó úr éppúgy azt mondotta, mint vala­mennyien mondjuk, akik az ügyvédi életet is­merjük, hogy az valóban ügyvédi érdek. Az ér­tékhatárok felemelése, a községi bíráskodás xíj­jászervezése egyszersmind ügyvédi érdeket is jelent, az ügyvédek egészségesebb elosztását jelenti ebben az országban. És ha még hozzá­veszem ehhez, hogy a törvényjavaslat bizonyos lehetőséget nyit munkaalkalmakra, új ügyvédi munkaalkalmakat nyit imeg, iáikkor én a magam részéről teljesen nyugodt vagyok atekintetben, hogy én nem vettem el az utolsó falatot az ügyvédségtől, éppen ellenkezőleg, a magam részéről igyekeztem 1 ezzel a javaslattal igen ne­héz körülmények között lehetőleg kímélni az ügyvédség érdekeit. De nem folytatom, mert azt hiszem, feles­leges azok után, hogy Baracs Marcell, Dési Géza és Kálnoki-Bedő Sándor képviselő urak levették ezt a vádat a vállamról. Ők sokkal illetékesebbek erre, mint t. képviselőtársam, aki maga ügyvédi egyesületek élén nem áll. Már most rátérek arra, hogy a megtakarí­tásoknak mi lehet a rendeltetése. Rövid leszek azért, mert nem mondok semmi újat. Ha méltóztatnak eddigi beszédeimet elol­vasni, akkor látni méltóztatnak, hogy azokban egészen világosan kifejtettem ezt, ha nem: is banketteken, mint Fábián t. barátom mondotta, hanem ankétek egész sorozatán. És az a meg­nyugvásoin is megvan, hogy ez a programonom mind az eddigi kritikák, mind ennek a vitának során elhangzott észrevételek szerint is, úgy látszik, észrevétel nélkül, közös megegyezéssel tárgyaltatik. A megtakarítás rendeltetése tehát a bírói státustörvény végrehajtása, annek első sorában és élén a képesítési pótléknak a tör­vényes összegre váló felemelése, azután az igazságszolgáltatás korszerű átszervezése és pedig kevesebb, de jobban dotált és alaposab­ban képzett bíró (Úgy van! a jobboldalon.), minden segéderővel, gyorsíróval, gépíróval, minden modern technikai felszereléssel és azután, ha ennek lehetősége megvan, amely le­hetőségihez még a bírói továbbképző tanfolya­mok újrta való felvételét is hozzákapcsolom, akkor be fog állni az alsó fok megerősítése és ha az alsó fok megfelelő megerősítése előáll, akkor a helyi előléptetés megvalósítása szük­ségkép be fog következni, tehát jó egyesbírák képzésére és megbecsülésére a mód és az alka­lom meglesz. És, ha ez mind megvan, akkor jövök abba a helyzetbe, hogy az egyesbírák helyes kiválasztására és az alsó fok megerősí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom