Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-411
408 Az országgyűlés képviselőházának Ii.ll . ülése 1930 június 20-án, pénteken. minisztérium hivatalos lapját nem tudnak magkapni, mert a bíróságoknál általában, — aktár ,a budapesti bíróságot is figyelembe véve — az a helyzet, hogy a bíróság tagjainak nem áll rendelkezésükre megfelelő könyvtár. Saját maguknak kell a törvénykönyvekeit megvenniük. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Egy év alatt pótoltam az egész, 10 évi mulasztást. Megkapták az összes törvénykönyveket. Ezt már megmondtam, a klölltségvetési vita alkalmával!) Elhiszem, hogy 'a miniszter úr pótolta. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Tudom, hogy jogos panaszok voltak három hónappal ezelőtt isi) Ez maga is azt bizonyítja, hogy 10 évig mulasztás történt. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Mert nem volt rá fedezet!) Az én felfogásom szerint azonban nem elég; az, ha a puszta törvénykönyvet 'megkapják a bíróság gok és a bírósági testületek és ha lehetővé teszik a bírónak, hogy magát a puszta törvénykönyvet elolvassa, hanem a külföldi judikatúra termékeit, a külföldi jogi könyveket is még kell vásárolni ée lehetővé kell tenni a bírónak azt, hogy ezeket elolvassa. Azonkívül nemcsak arra kell gondolnia és nemcsak azt kell feladatának tekintenie at. igazságügyminiszter úrnak, hogy a bíróság részére szereztessenek meg a könyvek, hanem arra is kell gondolni, hog*y az a könyv munkaeszköze, szerszajna az egyesbírónak is, akit nem lehet arra kényszeríteni, hogy azt a saját fizetéséből vásárolja meg. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A törvénykönyveket minden egyesbíró megkapta!) Ha tehát a miniszter úr azt kívánja, hogy az a bíró elmélyedni tudjon, ezeket a szempontokat is feltétlenül érvényesíteni kell. De felszólalok azért is, mert amikor arra az, álláspontra helyezkedem, hogy semmi szükség nem volt erre a toldozásra-foldozásra, és ezzel nem érjük el azt a célt, amelyet a miniszter úr maga elé tűzött, — és ezt Bedő Sándor t. képviselőtársam nyilatkozata szerint a közeljövőben egy nagy reform fogja követni — akkor én kénytelen vagyok rámutatni azokra az igátzs'ágügyi feladatokra, amelyeket már meg kellett volna oldania a t. kormányzatnak, amelyek időszerűek lettek yolna már eddig is, és amelyek letárgyalása és megvalósítása sokkal sürgősebb t lenne az ország és á jogkereső közönség érdekében, mint az, hogy ilyen apró-cseprő lényegtelen intézkedésekkel jiöijön a t. miniszter úr a törvényhozás elé. Bátor leszek majd beszédem során határozati javaslatokat terjeszteni a t. Ház elé, amelyekkel iazt a célt kívánom elősegíteni, hogy a miniszter úr necsak ilyen toldozó-foldozó : javaslattal jöjjön, amellyel, ismétlem, nem éri el azt a célt, amelyet maga elé tűzött, hanem olyan nagy komoly reformokkal jöjjön, amelyeknek a megvalósítása az ország érdekében feltétlenül szükséges. De nem hagyhatom szó nélkül úgy a törvényjavaslat indokolásának, mint az igazságügyi bizottság jelentésének azt a passzusát sem, amely azt mondja, hogy ezt a javaslatot általában a kisemberek érdekeinek lehető védelme, igazi szociális szellem hatja át. Nézzük, vájjon valóban érvényesülnek-e ebben az igazságügyminiszter úr által beterjesztett és az igazságügyi bizottság által elfogadott törvényjavaslatban azok a szociális szempontok, amelyeiket hangoztatott az előadói jelentés, de hangoztatott a. miniszteri indokolás is, és nézzük, hogy vájjon át van-e hatva az a törvényjavaslat attól a szociális szellemtől, amelyet a mélyen t. igazságügyminiszter úr hangoztat. Elsősorban utalni vagyok bátor magának a szegénységi jog megadásának a kérdésére. EteJkintetben elfogadom, aláírom és helyesnek tartom azt a rendelkezést,^ amely a törvényjavaslatban van, amely kizárja annak a lehetőségét, hogy szegényjogon való perlekedéssel, egy visszaélés lehetővé tételével magát a perlekedést zsarolásra lehessen felhasználni. Azt a rendelkezést tehát, amely ennek kiküszöbölését célozza; magam is elfogadhatónak látom. Ellenben ez a törvényjavaslat azt a _célt is kívánja szolgálni, hogy a szegénységi jogot megszorítsa ott, ahol eddig ilyen megszorítás tulajdonképpen egyáltalában nem volt. Nevezetesen a miniszter úr részbeni szegényjogot is kíván adni, ami eddig legalább a gyakorlati életben nem volt meg. Tudom, hogy eddig is visszaélés történt ezzel, azonban attól tartok, hogyha ezt a rendelkezést bevezetjük, a visszaéléseknek még nagyobb tere lesz, és hogy ennek a rendszernek bevezetésével, a részbem szegénységi jog megadásával elütnek e jog érvényesítésének lehetőségétől olyanokat, akiket pedig elütni egyáltalában nem volna szabad. De nem is érdemes, t. miniszter úr, mert meg vagyok róla győződve, hogy az a bevétel, amely a részbeni szegényjognak megadásából itt profitként jelentkezik... (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem ezt céloztuk! Nem bevételt kerestünk!) Akkor mi a cél, t. miniszter úr, ha nem financiális? (Zsitvay Tibor' igazságügyminiszter: A zsarolási lehetőség megszüntetése!) A zsarolási lehetőség megszüntetésére ismétlem, elfogadom azt a javaslatot, ami ebben a törvényjavaslatban van, de nem látom semmi értelmét annak, hogy a részbeni szegényjogot megadjuk, mert akkor ez megint részbeni zsarolásra ad lehetőséget. Minthogy meg van védve itt az alperes is a tekintetben, hogy nem lehet megzsarolni, ne méltóztassék ilyen részbeni szegényjog megadásával és engedélyezésével és a bélyeg- és illetékköltségek részbeni le rovásának előírásával egyes emberek részére lehetetlenné tenni azt ; hogy peres ügyeiket a bíróság előtt érvényesíthessék. Ugyancsak nem látom azt a nagy szociális szempontot, amely áthatotta volna a törvényjavaslatot, a 19. Vban, amely azt mondja, hogy olyan esetekben, ha valaki szegénységig jogon pereskedik, a bíróság csak egy szakértőnek ( a meghallgatását rendeli el. Itt megint egyenlőtlen harc van a vagyonos és a szegény jogon perlekedő emberek között. Hiszen a szegényjogon perlekedő embereknek lelhetnek olyan bírói megítélés tárgyát képező ügyeik, amelyekhez több szakértő kirendelésére van szükség. Ne méltóztassék elzárni ezeket az embereket az elől, hogy ez a lehetőség részükre megadassék, és az részükre^ lehetővé tétessék, hiszen a szakértő a bíróság segédeszköze, bizonyítási eszköze és nem szabad ettől az eszköztől megfosztani azt, aki szegényjogon perlekedik. Nem tudom megérteni azt a. rendelkezést sem, amely a törvényjavaslat 18. §-ában van. E szerint a szakasz szerint a munkaadó semmi hátránnyal nem sújthatja a munkást a miatt mert az tanuzási kötelezettségének teljesítése végett munkát mulasztott. E tekintetben megint bizonyos megtakarításokat akar elérni a t. miniszter úr a tanudíjak fizetése terén, és e tekintetben azt, amit az államnak kellene vállalnia, a tanuzás költségeit most áthárítja a munkaadóra. Ha nenti^ élnénk olyan gazdasági életet, mint amilyent élünk, ezt talán még meg
