Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

Az országgyűlés képviselőházának 4.11. lehetne érteni. Amikor azonban az egyik oldalon azt mondjuk, hogy a tanúskodás állampolgári kötelesség, nem tudom belátni, hogy akkor miért kell a kötelességvállalás költségeit áthárítani olyanokra, akiknek semmi közük nincs a per lefolytatásához. Bizonyos tekintetben^ lutri az, hogy kinek alkalmazottja van tanuként beidézve, és nem látom be józan észszel, hogy miért kell annak a munkaadónak vállalnia bizonyos tanuzási költséget, amikor neki semmi része nincs abban a perben, amelyben egyik alkalmazottját tanuként kihallgatják. De ez csak egyik része a dolognak, és nem fáj nekem különösebben a fejem a munkaadó érdekeltségért. Ha Ők vállalják és nem opponáltak ellene, akkor fizessék. Van azonban e paragrafusnak egy cifra rendelkezése, amely azt mondja, hogy a munkaadó a munkás munkabéréből semmit le nem vonhat, a helyettesítés költségeit terhére nem írhatja, ha pedig a végzett munka arányában fizeti a munkást, a lehetőség szerint alkalmat kell adnia arra, hogy a munkás elmulasztott keresetét pótolhassa. T. miniszter úr, mi ez? Törvényben akarja kodifikálni a t. miniszter úr a túlmunka végzésének lehetőségét? Hozzá akar járulni ehhez ezzel a törvényes intézkedéssel akkor, amikor még nincs törvényesen szabályozva a nyolcórai munkaidő sem, hanem egyes ipari üzemekben 9, 10, 11, 12, sőt ennél • hosszabb ideig is dolgoznak. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Hát a tanuzási idő beleszámít a rendes munkaidőbe?) Igenis, beleszámít. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Akkor is munkát végzett? Nem lehet ezt így felfogni, hogy ez túlmunkáitatás!) T. miniszter úr, méltóztassék eltekinteni az osztályszempontoktól. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Ebben nagyon is erős szociális szempontok vannak!) Kérdem a t. igazságügyminiszter urat, ha a vezetése alatt álló minisztériumban akármelyik miniszteriális tisztviselő elmegy a bírósághoz tanúskodni, avagy tanuzás céljából elmegy vidékre, akkor ön le vonat ja-e ennek a tisztviselőnek egy napra vagy két napra eső járandóságát? (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Hiszen éppen ezt visszük keresztül a munkásokra vonatkozólag!) Vagy kötelezi azt a miniszteriális tisztviselőt arra, hogyha délelőtt elmentél tanúskodni a bírósághoz, délután gyere be és dolgozd fel azt, amit elmulasztottál? (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Dolgát mindenkinek el kell végeznie!) Dolgát mindenkinek el kell végeznie, de ott, ahol akkordmunkát végeznek ez teljesen lehetetlen. A törvénynek ez a rendelkezése azt jelentig hogy az urak nem ismerik a való életet. Tessék elképzelni egy hatalmas, nagy gyárát, melyből egy ember kimegy. A többi munkások délután 6 órakor vagy 7 órakor abbahagyják a munkát. Vagv például képzeljen el egy bányát, egymagában fog leszállani a bánya mélyébe az a munkás, vagy pedig annak a munkásnak a kedvéért üzemben tartják a gyárat? A Ganz Danuibkis-gyárban befűtik a kazánokat, mert az az egy-két ember tanúképpen be van citálva, hogy egy-két óráig tovább tudjanak dolgozni? (Várnai Dániel: Levonják a munkabéréből!) De viszont a javaslat azt mondja, hogy hátránnyal nem sújthatja. Ez a gyakorlati életben egyáltalában nem vihető keresztül. Ha ezt a szociális szempontból súlyos kritika alá eső rendelkezést a törvénybe felvette a miniszter úr, akkor ne méltóztassék azt mondani, hogy azt a törvényjavaslatot igazi szociális szellem hatja át. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ez pedig az! Különösen ez a ' ülése 1930 június 20-án, péntekén- 409 paragrafus. Legfeljebb a munkaadók panaszkodhatnak. Tetszett volna a bizottságban jobbat javasolni, én jó javaslatok elől nem zárkóztam el.) T. Ház! Itt van azután — ami szociális szempontból súlyos kriti'ka. alá esik — a fellebbezés és a felülvizsgálat kérdésének korlátozása. Ez megint csak azt jelenti, hogy a szegény emberek kis ügyeikben, amelyek az ő egyéni szempontjukból nagy ügyek, elüttetnek attól a lehetőségtől, hogy ezekben a felsőbb fórum dönthessen. Egy szempontot ajánlok a t. miniszter úr figyelmébe. Valósággal begyökerezett a bírói gyakorlatba az, hogy például pincérnek vagy főpincérnek felmondási ideié három nap. Egy konkrét esetet hozok fel a legutolsó napok bírói Judikatur áj ából és ajánlok a miniszter úr figyelmébe. Az volt a felfogás, — minthogy a gyakorlati életben kialakult az a szokás, hogy a pincér és a főpincér felmondási ideje három nap — hogy ennél további felmondási időtartaimra semmi összeget nem igényelhetnek. Evek hosszú során át (kísérletet tettünk ebben az irányban, jó magam is, aki munkaügyi perekkel is foglalkozom, mégpedig meglehetősen gyakran éppen kapcsolataimnál fogva, hogy megdöntsük a bíróságnak ezt a tarthatatlan ítélkezését, mert hiszen ez szembenáll az ipartörvény rendelkezéseivel. Az elmúlt napokban a Kúria helyezkedett arra az álláspontra, hogy a főpincért nem háromnapi felmondási idő illeti meg, mert törvénytrontó szokást e tekintetben, nem ismer el. Nem is a legutóbbi hetek, hanem a legutóbbi napok esetét ragadom ki és ajánlom a t. igazságügyminiszter úr figyelmébe. Méltóztassék elképzelni, hogy hány ezer emher exisztenciáját érinti ez a kérdés. Evek hosszú sorát át verekedés után végre akadt egy olvan eset, amelyet fel lehetett vinni a, királyi Kúriáig és a királyi Kúria ezt az ítéletet hozta. (Zsitvay Tibor igazságyügyminiszter : A jövőben sokkal többször és könnyebben lehet elvi kérdéseket felvinni a Kúriához.^ Majd megmondom bővebben.) Nasrvon örülnék, ha jövőben lehetne. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ugyanúgy lesz nálunk is, mint a művelt nyugaton van!) Ez azonban nem fog kihatni egyes szegény emberekre és elüti ezekben az esetekben a szegény jogkereső közönséget attól, hogy igazságukat érvényesítsék. Ennúgy nem hatja át szociális szellem a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését sem, amely 400 pengőié lehetővé teszi fizetési meghagyások kibocsátását. Itt t. miniszter úr. a törvényjavaslatból nem látom egészen tisztán, hogy mi volt a cél. Az a cél, hogy a munkaügyi perekben is a miniszter úr be akarja vezetni ezt a rendszert, azokban a munkaügyi perekben, amelyek ma a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartoznak... (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Arra külön eljárási reform jön! Dolgozunk rajta! A képviselő úr is sürgette!) Mégis felvetem ezt a kérdést, t. miniszter úr, hogy legyen szíves, tájékoztasson legalább intenciói tekintetében. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Azt hittem, hogy a munkásbiztosításról beszél!) Nem, a munkaügyi bíráskodásról. A munkaügyi bíráskodás hatáskörébe ezidőszerint beletartozó ügyeket szintén fizetési meghagyással kívánja-e a miniszter úr elintéztetni, vagy pedig fenntartja az eddigi rendszert? Ha ezt kívánja a t. miniszter úr, akkor azt kell mondanom, hogy a munkaügvi bíráskodás teljesen megszűnik ezen rendelkezés következtében, mert ha a fizetési meghagyási rendszert vezeti