Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-411
406 Az országgyűlés képviselőházának UH. ülése 1ÜS0 június 20-án, pénteken. az elnök úr figyelmeztetését, de már végére is jutottam beszédemnek. (Derültség ) En azzal fejezem be a beszédemet, hogy az előadó úr azt mondotta, hogy ez a reform hosszú időn keresztül nyugalmat fog teremteni. Rosszul jósolt az igen t. előadó úr, nem fog ez nyugalmat teremteni. Mihelyt a gazdasági életnek ez a hullámzása megszűnik és a gazdasági élet idétlen termeivényeként jelentkező pertömegek megszűnnek, akkor jönnie' kell egy egészséges nagy reformnak, amely mind a két oldalon, úgy a büntető, mint a polgári oldalon, új reformokkal, új elvekkel és új alapon fog egy új építményt 'felépíteni, amely építménynél azután azok felett a nagy elvek felett, amelyeket most akartak behozni igen t. 'barátaim, majd vitatkozhatunk, most azonban az a toldozás, amelyet most végezünk, engemet teljesen kielégít, teljesen megnyugtat, éppen azért általánosságban készséggel elfogadom ezt a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra jelentkeziki Perlaki György jegyző: Gvörki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Káinoki Bedő t. képviselőtársam befejező mondatában szembeszállt az előadó úr állásfoglalásával, és azt a kijelentést tette, hogy ezt a javaslatot csak toldozásnak, foldozásnak tekinti, a törvényjavaslatot átmenetinek tekinti és az ő hite és meggyőződése szerint követni fogja ezt a törvényjavaslatot a gazdasági élet megjavítása és rendbehozatala után a nagy reform; amelynek alapvető kérdései felett ez a Ház újból vitatkozhatik. Ha tényleg ez a helyzet, ha tényleg Káinoki BedŐ t. képviselőtársamnak van igaza, és nem az előadó úrnak, ha tehát ő van jobban informálva az igazságügyi kormányzat intenciói felől, hogy ezt tényleg csak átmeneti intézkedésnek tekinti, fel kell vetnem azt a kérdést, hogy célszerű volt-e ezt a törvényjavaslatot idehozni, vagy pedig bevárhattuk volna azoknak a bizonyos átmeneti időknek lezajlását, hogy nagy korszakalkotó reformmal jöjjön ide az igazságügyminiszter és annak tárgyalását kezdjük megl Mert ha ezt a törvényjavaslatot tüzetesen átnézem és megvizsgálom ebből a szempontból, az vezette — úgylátszik — az igazságügyminiszter urat, amikor beterjesztette, (hogy magát a bírói eljárást, az igazságszolgáltatást olcsóbbá és gyorsabbá tegye. Azt hiszem, ez a két szempont volt az, amely vezette az igazságügy miniszter urat. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Es jobbá!) Tehát, hogy olcsóbbá, jobbá és gyorsabbá tegye. Akkor mind a három feltevés tekintetében azt kell mondanom, hogy az eredmény bizonyára negatív lesz, mert sem olcsóbb, sem jobb, sem gyorsabb nem lesz ezzel a törvényjavaslattal a-magyar bírói igazságszolgáltatás. Ha az olcsóság szempontja vezette a t. igazságügy miniszter urat, akkor megint felvetődik az a kérdés, kire nézve gondolta a miniszter úr, hogy olcsóbb lesz a bírói igazságszolgáltatás 1 ? Olcsóbbá tenni az állam szempontjából, vagy lehet beállítani a kérdést így is, hogy olcsóbb a jogot vagy igazságot keresők szempontjából"? A jogot és igazságot keresők szempontjából egyáltalában nem lesz olcsóbb, mert hiszen semmiféle rendelkezés nincs a törvényjavaslatban abban a tekintetben, hogy ezeket a magas^ bírói illetékeket, ezeket a magas skálákat bármi tekintetben is csökkenteni óhajtaná a miniszter úr. Ha ez így áll, akkor máris meg kell állapítanunk, hogy a jogkereső közönség szempontjából az , igazságszolgáltatás olcsóbb egyáltalán nem lesz. Most felmerül az a kérdés, hogy az állam szempontjából olcsóbb lesz-e az igazságszolgáltatás és etekintetben azt kell mondanom, hogy igen, az állam szempontjából valamivel olcsóbb lesz az igazságszolgáltatás, azonban nem iesz jobb, mintahogy a miniszter úr várja, hanem sokkal rosszabb lesz a mai állapottal szemben, minthogy az olcsó igazságszolgáltatás éppen úgy, mint az olcsó áru, mindig csak rossz szokott lenni, nem; pedig jó. Nem tudom megérteni, miért kell olcsóbbá tenni az állam szempontjából — hangoztatom ezt — az igazságszolgáltatást akikor, amikor két évvel ezelőtt hoztunk egy törvényt, amelynek alkalmazása valósággal lehetővé teszi, hogy maga az igazságszolgáltatás, a bíróság az államnak egy jó és hasznot hajtó vállalkozása legyen? Ha figyelembe vesszük az 1927 :X. te. rendelkezését, amely lehetővé teszi, különösen^ a büntető igazságszolgáltatás terén, a pénzbüntetés alkalmazását, ahol a pénzbüntetés lehetőségének miértekét meglehetős magas összegiben állapították meg, akkor azt kell kérdeznem az igazságügyminiszter úrtól, hogy legyen szíves és tájékoztassa a Házat a legutóbbi év tapasztalatairól. Ez talán egészen nem, de körülbelül kialakult most már, mert hiszen a felsőbb bíróságokat az ügyek még nem járták meg, azok az ügyek, amelyek a törvény életbelépése óta keletkeztek, de mégis bizonyos tekintetben tájékozást nyújtanának abban a tekintetben, hogy milyen Összegű büntetési tételeket róttak ki a különféle igazságszolgáltatási szervek, különösen a büntetőeljárás soránl Látnunk kell azt, hogy a magyar állam abból, hogy igazságot szolgáltat, hogy jogot íalkalmaz, mennyit profitál tulajdonképpen, mert hogy rá nem fizet — figyelembevéve az igazságügyi költségvetést és a központi költségvetést is — azt nyilvánvalóvá teszi, ha ezeket a büntetési tételeket figyelembe vesszük, valamint figyelembe vesszük azokat az illetékeket is, amelyeket a bírság alkalmazásánál figyelembe kell venni. De még egy mlás szempontra is vagyok bátor utalni akkor, amikor az olcsóság kérdését a miniszter úr annyira hangoztatja. A tervezet elgondolása szerint az ügynek egy bizonyos részét, amelyet a következő törvényjavaslatban kíván a miniszter úr (megvalósítani, a községi bíráskodásra fogja hárítani a kis ügyeknek tömegét ez a törvényjavaslat, illetőleg a később megalkotandó törvényjavaslat alapján a bíróság kezéből és a bíróság hatásköréből át kívánja, tétetni a közigazgatás hatáskörébe. Ha most az igazságügyminiszter úr számítást vitetne keresztül abban a tekintetben, hogy mennyit takarít itt meg, de viszont mennyivel duzzasztja fel a belügyi tárca költségvetését vagy a községek háztartását — mert végeredményben mindegy, hogy akár a jobb-, akár a balkezem kisujját harapom meg, mindegyik fáj, mert mindegyik esetben az állampolgároknak kell azokat a terheket kiizzadniok, amelyek feltétlenül szükségesek <az ügyek intézéséihez — azt hiszem, kiderül, hogy egyáltalában semmit sem takarított meg, illetőleg hogy eltolódás következik be abban a tekintetben, hogy a terhek egy része az igazságügyi költségvetésből átmegy a belügyi költségvetés terhére, esetleg átmegy a községek vagy városok háztartásaira. Ez azonban nem jelenti azt, hogy olcsóbbá tettük az igazságszolgáltatást. Megvallom őszintén, t. Képviselőház, ha
