Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

396 Az országgyűlés képviselőházának lf.ll . ülése 1930 június 20-án, pénteken. vén y javaslatnak' következtében, ha ez törvény lesz, — mert hiába beszélünk, törvény lesz — hogyan fog még joibhan pusztulná a budapesti ügyvédi kar, hogyan fog még jobban lemenni a 400 pengős értékhatár következtében az egész ügyvédi kar színvonala, hogyan fognak itt pusztulni az emberek. Azért kezdtem azaal beszédemet, hogy nagyon csodálkozom, hogy t. barátom ezért a törvényjavaslatért ügyvédi szempontból a t. miniszter úrnak hálás köszö­netet szavazott. T. Ház! En nem egyszer jövök ide gazda­sági témával, sőt mondhatnám, állandóan gaz­dasági témákkal jövök ide a Képviselőház elé és sajnosán tapasztalom, hogy az egész ország minden foglalkozási rétege két kezét össze­téve kéri a jó Istent, hogy csak az ő ügyeik­hez ez a kormány ne nyúljon hozzá azért, mert ha valamihez ez a kormány hozzányúl a segítés örve, vagy a segítés ürügye alatt, vagy a/kárimilyen címen, aikkor bizonyos, hogy arra a foglalkozási ágra nézve jön a temető. Én csak példákat alkarok felsorolni. Méltóztassa­roaik megnézni, hogyan ment itt tönkre a tár­sadalom minden rétege, hogy pusztult el itt a kormány intézkedései következtében az egész magyar^ állam és nemzet gerincét, képviselő kisipar és kisíkeresikedelem, hogyan ment tönkre a kereskedelmi szerződések meg nem kötése, vagy a rossz kereskedelmi szerződéseik követ­keztében ... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék a tárgynál maradni. Fábián Béla: A mondat elején vagyok és akkor méltóztatik félbeszakítani. Elnök: Nekem kötelességem a képviselő urat figyelmeztetni! Tessék a házszabályokhoz tartani magát! Fábián Béla: ...hogy a kormány rendszere következtében^ a rossz kereskedelmi szerződé­sek következtében miként ment tönkre a ma­gyar agrártársadalom. Azt is ki fogom aaaost mutatni, hogy ennek a törvényjavaslatnak kö­vetkeztében éppen úgy fog elpusztulni a ma­gyar ügyvédi kar, mint ahogyaan elpusztult a Társadalombiztosító és egyéb más szovjeti­záló és szocializáló intézmények következtében a magyar orvosi kar. (Zsitvay Tibor igazság­Ugyminiszter : Nehezen fog sikerülni!) Higyje el nekem a t. miniszter úr, hop'v a miniszter úrral szemben nem vezet engem semmiféle an­tipátia, vagy nem tudom mi. Azt hiszem, tudja nagyon jól. (Zsitvay Tibor igazságügy minisz­ter: Tudom, nem iá tételezem fel, csak azt sze­retném, ha alaposabban elolvasná a javasla­tot.) Szakaszokat fogok, felolvasni és szaka­szonkint fogom kimutatni, hogyan teszi tönkre a miniszter úr az ügyvédeket. Kénytelen va­gyok itt beszédem elöljárójában megmondani azt is, hogy amikor most egy szociális kérdés­ről, egy értékes társadalmi réteg érdekében be­szélek, akkor ezt nem politikai szempontból teszem, mert ezt a javaslatot nem tekintem po­litikai javaslatnak, mert ha én ezt a javasla­tot jónak tartanám, akkor ellenzéki pártállá­somra való tekintet nélkül nyugodtan megsza­vaznám, mert ebben a kérdésben nem köt en- j gem politikai magatartásom, miután ennek a | javaslatnak semmi köze nincs a politikához. En is a régi magyar ügyvédségre gondo­lok, arra az ügyvédségre, amely ebben az or­szágban a háború előtt élt, amikor az volt a helyzet Magyarországon, hogy ha egy ügyvéd megnyitotta ügyvédi irodáját, nem is kellett neki sem kiváló ügyvédnek, sem kitűnő ügy­védnek, sem ügyes ügyvédnek lenni, maga az ügyvédi diploma már biztosította az ügyvéd részére a darab kenyeret, nem a száraz ke­nyeret, hanem azt a kenyeret, amelyből becsü­lettel, tisztességgel meg lehetett élni. Jött azonban Magyarországon három hatalmas té­nyező. Megnevezem őket, nehogy annyira in objektívnek méltóztassanaik engem tartani, mintha* én azt hinném, hogy ez a törvényjavas­lat teszi tönkre az ügyvédeket. Az üfryvéde­kett három dolog tette tönkre. Elsősorban Ma­gyarország felosztása, másodsorban a köztiszt­viselő-ügyvédek százai, harmadszor az ügyek számának megcsappanása. (Östör József: Az ügyek nem csappantak meg!) Méltóztassék megbocsátani t. képviselőtársam, én nemcsak Sopronról beszélek, hanem az egész országról. Budapesten nem csappant meg az ügyek száma| Hiszen a Kúria az e°"ész országra ki­terjedő hatalommal intézkedik, tehát Budapes­ten megcsappant az ügyek száma. Legelsősorban jött az ország felosztása, amelynek következménye az volt, hogy Buda­pest az ő hatalmas ügvédi karával egy kisebb országnak lett a fővárosa, tehát az igazságügyi intézményei szintén egy kisebb ország ügyvédi kara által kell, hogy kiszolgáltassanak. A kö­vetkezmény pedig ném az lett, hogy Budapesten kevesebb lett az ügyvédek száma, hanem az, hogy az ország* felosztása következtében a meg­szállott területekről százával és ezrével jöttek Budapestre az ügyvédek, akik természetszerű­leg már azoknak az életét is, akik itt már úgysem tudnak élni, teljesen tönkretették. Erre jött a másik Istenáldása, — ebben a kér­désben én nyugodtan beszélhetek, hiszen ma­gam is köztisztviselőből lettem ügyvéd, tehát nyugodtan beszélhetek minden ódium nélkül erről a kérdésről — hogy a menekült köztiszt­viselők és a budapesti köztisztviselők egy része is, mint szabad pályára, az ügyvédi pályára ment. Ennek a következménye az lett, hogy az ügyvédek száma Budapesten óriási mértékben felduzzadt, úgyhogy egymást kellett harapniok a darab kenyérért, azért, mert hiszen Buda­pesten nemcsak az ügyvédek száma növekedett meg, hanem az ügyek száma is megcsappant. S miért csappant meg? Megcsappant nemcsak azért, mert a budapesti kir. Kúria és a buda­pesti kir. ítélőtábla egy kisebb területű or­szágnak, illetve táblai kerületnek lett e Kúriája, illetve a táblája, hanem megcsappant azért is, mert gyakra-főre mentek tönkre a vál­lalatok, (östör József: Nem csappantak meg az ügyek, rosszul tudja, csak megrosszabbod­tak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Fábián Béla: T. képviselőtársam, nekem az a fontos, hogy kevesebbet keresnek, (östör József: Ez igen! — Elnök csenget.) Nem a szám­ról beszélek, hanem arról beszélek, hogy a kis­ügyvédek keresete teljes mértékben megcsap­pant. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, marad­janak csendben, ne zavarják a szónokot! Fábián Béla: Az a magyar ügyvédség, amely mások ügyeiben mindig példát mu­tatott önzetlenségével, az a magyar ügyvédség, amely minden közérdekű ügyért folytatott harcban nemcsak a zászlóval, hanem a szab­lyával is elől ment, — sajnos, a saját ügyében, álszeméremtől és szégyenérzettől vezettetve, hosszú időn keresztül a magyar lateinernek táblabírói önérzetével és szmokingjában nem merte a saját kérdéseit a nyilvánosság elé vinni. Még nemrégen ügyvédi banketteken vol­tam, ahol, ha valaki felszólalt... (Zaj. — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter közbeszól.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom