Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

392 Az országgyűlés képviselőházának %i;t. ülése 1930 júnms 20<ín, pénteken. t. igazságügymiindszter úr a javaslatába és azt hiszem, hogy ez úgy az egyszerűsítés, mint a gyorsaság és méltányosság szempontjából is nagyon helyes intézkedés. Sok szó esett a javaslat 104. és 105. Várói, az úgynevezett egyszerűsítésről és a keresztkérdezésről. Engedje meg Gál Jenő képviselő úr, hogy ebben a kérdésben szíves meghívása folytán ne vitába bocsátkozzam, mert itt nem vitatkozunk, hanem a magam, tiszteletteljes megjegyzéseit közöljem. Azt méltóztatott mondani, hogy ez a keresztkérdezési jog megvolt már a régi perrendtartásban is, a 308. §-ban, de úgymond a képviselő úr, az az ügyész irtdítványához volt kötve és azért nem vették igényibe, mert az ügyész ezt sohasem indítványozta. Hia nem a rádióhoz illő gyorsasággal, hanem alapos megtekintéssel méltóztatott volna a 308. §-t megnézni, méltóztatott volna Látni, hogy a 308. §-ban csakis a védő indítványára lehet a keresztkérdezést elrendelni, (Derültség a jobboldalon. — Gál Jenő: De az ügyész engedélyével és hozzájárulásával! Nem lehet kicsavarni!) Semmi engedélyével. En nem csavarom ki a dolgokat s ha már csavarásról beszél mélyen tisztelt képviselőtársam, én meghajlom a képviselő úr előtt és nem versenyzem egy pillanatig sem vele ebben a részben. (Derültség és taps a jobboldalon.) Ha te hát nem vették igénybe, akkor azért nem vet ték igénybe, mert a védők nem kérték. (Gál Jenő: Ez a taps mutatja az érettséget! — Meskó Zoltán: Maga meg túlérett, úgylátszik! — Derültség. — Gál Jenő: Ügyészi engedély kell hozzá, hozzájárulása nélkül nincs keresztkérdezés! Nem lehet kiforgatni! En mókákra nem vagyok berendezkedve!) A későbbiek során leszek bátor bemutatni a mélyen t. képviselő úrnak, hogy egyéb szakaszoknál is tévedett, ahol ügyészről szó sincs. Nekem ebben is, abban is igaziam van. (Gál Jenő: Ha másutt is így tévedtem, akkor büszke vagyok rá!) Legyen büszke a képviselő úr, de én folytatom. (Derültség a középen. — Rubinek István: Aki haragszik, annak nincs igaza, képviselő úr! — Gál Jenő: En nem haragszom, jól mulatok! — Meskó Zoltán: Ha most nem haragszik, akkor hogy néz ki, amikor haragszik?! — Derültség.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni, itt komoly tárgyalásról van szó, (Györki Imre: Es nem mulatságról!) Dési Géza: Ez a javaslat szakít az eddigi rendszerrel és most az ügyész indítványától teszik függővé a keresztkérdezést, aminek nagyon helyes és bölcs indokolása van, mert végre ezt nem lehet mindenütt megcsinálni, csak olyan helyeken, ahol megvannak hozzá a megfelelő erők s az igazságügyminiszter úr tudni fogja, milyen bíróságoknál rendszeresítse az adott erőkkel, az adott személyiségekkel ezt a keresztkérdezési jogot, ami nem magyar találmány, hanem amint méltóztatnak tudni, Angliában ez ősidők óta megvan és éppen az a célja ennek a javaslatnak, hogy a bíró ne legyen kötve a vádirat formalitásához, ho"-v ne kelljen neki leckéket felmondania. Mi, gyakorlati ügyvédek, tapasztalatból tudjuk, hogy voltak tanácselnökök, akik elővették a vádiratot, kikérdezték a vádlottat és ha valaki szórólszóra nem azt mondta, ami a vádiratban van, akkor szegény vádlott négyest kapott, az elnök haragudott, hogy a vádlott nem tudna a leckét, mert önkéntelenül is kötötte, befolyásolta, egy; oldalúvá tette a bíró felfogását, ez a vádirat, i amely előtte volt. Éppen azt akarja a javaslat elérni, hogy a bíró ne legyen kötve egy mondvacsinált tényálláshoz, a bíró ne nyomozzon, mert ez nem felel meg a modern bíráskodásnak, a bíró csak ítélkezzék. Hogyan jut az ítélkezéshez? Ha meghallgatja a szembenálló felek kérdéseit, nézeteit és véleményeit, akkor bírói magaslatáról minden előzetes befolyásoltság és elfogultság nélkül bölcsen, igazságosan és tárgyilagosan dönt. Nem kell vitatnom, hogy ez egyszerűsíteni fogja az eljárást, mert megmenti a bírót különböző tevékenységektől, amelyek nem tartoznak bírói tisztéhez. Azt mondotta Gál Jenő igen t. képviselőtársam, hogy ez a javaslat tönkretesz mindent amit évszázadok teremtettek. ' Bocsánatot kérek, ez olyan súlyos halálos ítélet e javaslattal szemben, hogy elvártam volna, hogy legalább valószínűsítse, indokolja, magyarázza, hol teszi tönkre ez a javaslat évszázadok alkotásait. Például felemlíteni méltóztatott, hogy együtt emlegeti a javaslat a fizetési meghagyást a büntetőparanccsal. Baracs Marcell mélyen t. képviselőtársam, aki úgy az elméleti, mint a gyakorlati jogtudásban minden időben az első sorban áll, aki hivatali állásában is nagy gyakorlatában mindig szorgosan őrködött az igazságnak, a jognak érdekei felett, helyesnek tartja a büntetőparancsnak kiterjesztését. Nem is látom be, hogyan lehet ezt nem helyesnek tartani. Végre is annyit változtat az eddigi gyakorlaton, hogy egyáltalán kiterjeszti a pénzbüntetésekre és joga van mindenkinek akár részletfizetést, akár halasztást kérni, akár pedig tárgyalást kérni, úgyhogy sérelem nem eshetik senkin sem, akinek büntetőparancsot kézbesítenek. Azt méltóztatott mondani, hogy beteg a bírósági szervezet és azzal méltóztatott indokolni, hogy a Kúrián a büntető szakosztály elnökévé egy polgári bírót tettek. Bocsánatot kérek, a Kúrián nem szabad ilyen szelekciót eszközölni. Azokat, akik évtizedeken át kitűntek a magyar jogéletben, a törvényalkalmazásban és a jogtudományban, csak nem lehet olyan szemmel nézni, mintha azt mondanák, hogy egy gyalogsági tisztet beosztottak ,a lovassághoz. Elvégre nem lehet feltételezni a Kúriának olyan előkelő bírájáról, hogy amikor elfogadja a másodelnöki széket, nincs meg ehhez a képessége, a tanultsága, az arravalósága. Különben méltóztassék visszaemlékezni Vavrik Bélára, a magyar bírói kárnak egyik halhatatlan nagyságára, aki előbb polgári jogász volt és azután került a büntetőtanácshoz. Mondta azt valaki a világon, ihogy Vavrik Bélának nem volt mesr a kvalifikációja ahhoz, hogy büntető ügyekben ítélkezzék? Azt méltóztatott mondaná, hogy Justizmordok lesznek. Hát Justizmordok, amióta ez a világ világ volt és világ lesz, mindig voltak és lesznek. Végre minden intézmény sorsa attól függ, hogy milyen emberek kezelik. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Olyan törvényt törvényhozás még nem tudott alkotni, hogy az finden időre és minden kézben megfeleljen. Ez személyektől függ. Reméljük, és a magyar bíróság kvalitását isinerve, nyugodtak lehetünk arról, hogy nem lesznek Justizmordok Magyar ors zágon. Méltóztatott azt is mondani, hogy a sommás eljárás bevonul a büntető igazságszolgáltatásba. Mélyen t. képviselőtársam talán koránál fogva — hiszen 'fiatalabb, mint én — nem emlékszik arra, hogy mikor az 1893. évi XVIII. te. behozták, milyen óriási reformot jelentett ez az igazságszolgáltatásban. Akkor szűnt meg a régi formális ztikus polgári per-