Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

Az országgyűlés képviselőházának -41K ülése 1930 június 20-án, pénteken. 393 rendtartás, az 1868. LIV. te, akkor tértünk át az esetlegessége jogiról a szabad mérlegelés hallatlan nagy reformjára. Hát ha bevonul a sommás eljárás, ezt olyan hibának méltóztatik találná? A sommás eljárás képezte ki a legnagyobb, a legnagyszerűbb magyar bírákat, a sommás eljárás behozatala óta beszélhetünk igazán modern, megnyugtató jogszolgáltatásról. Jobban méltóztatik szeretni, ha megmaradna a régi, megkövesedett, begyepesedett formál is el j arás ? Azt is méltóztatott nehezményezni, hogy a kifogásokban bizonyos disztinkciók vannak, a csalásra megvan a kifogás joga, a gondatlanságra pedig nines. Mély tisztelettel vállalom a felelősségiét ezért a disztinkcióért, mert szerény személyein adott be egy indítványt, amelyet a miniszter úr és az igazságügyi bizottság kegyesek voltak honorálni. Ebben én magam állítottam fel ezt a különbséget, mert, bocsánatot kérek, a statisztika azt bizonyíja, hogy a feifogási eljárás az ügyeknek cs<ak bizonyos csoportiában vezetett sikerre. Ezeket az ügycsoportokat, amelyeiket .a statisztika bizonysága szerint a vádtanáos rendesen megszüntetett, vagy amelyekben vizsgálatot vagy kiegészítést, vagy nyomozást rendelt el, alkalmasaknak találtuk arra, hogy ezekre nézve a kifogás! eljárást fenntartjuk. De amit fel méltóztatott hozni, hogy tartassék fenn például gondatlanság esetében is, ez nem tartozik vádtanáos elé. Ha valakit elgázol egy automobilista és szakértőknek kell eldönteniök, vájjon betartotta-e a technikai gondossági szabályokat, azt a vádtanács nem tudja^ eldönteni, az nem folytathat le szakértői eljárást, az a főtárgyalásihoz tartozik. De olyan ügyekben, amelyek diiMaanálók, amelyeknél a főtárgyalás kitűzése a polgárnak erkölcsi méltóságát és anyagi ihltelét - veszélyezteti, igenis az igazságügyi bizottság elfogadta és fenntartotta a kifogás jogát, úgyhogy magasabb szempontból nagyon bölcs dolog volt ez a szétválasztás, és nemcsaik panaszkodni nem lehet, hanem hálás köszönettel kell fogadni. (Gál Jenő: Zsitvay Leo azt mondta, hogy nem szégyen soha főtárgyalásira menni! Ez soha nem szempont, csak a jog kérdése!) Akkor törüljük el. Azt méltóztatott továbbá mondani, hogy annyira fontosnak tartja a képviselő úr a kifogást, hogy kéri, hogy magára a vizsgálati fogságra nézve tartson a vádtanács kifogási tárgyalást. Bocsánatot kérek, ha a 257. %-i méltóztatik elolvasni, abban benne van, hogy a kifogás a vádírat minden pontjára, tehát a vizsgálati fogság kérdésére is vonatkozik, úgyhogy felesleges volna kiszakítani az élő törvényből egy mondatot és a létező jogszabályozást oarcellázni, amikor benne van a törvényben, hogy a kifogásban a vizsgálati fogság kérdésével is lehet* foglalkozni. Ha pedig azt méltóztatik mondani, hogy az előző eljárásban volna helyes és célszerű egy kontradiktórius tárgyalás, bátor vagyok rámutatni, hogy benne van a törvényben. Méltóztassék elolvasni a büntető perrendtartás 151—159. §-át, ez meg van benne világosan, úgyhogy felesleges volna itt új törvényt hozni. Nem akarom untatni a mélyen t. Házat a a törvényszakaszok részletes felolvasásával, de a jogászok ezt ismerik és tudják. Ha érdekli mélyen t. képviselőtársamat, itt van a kezemben egy végzés, amelyet a magam szerény és csendes gyakorlatában kaptam 1926 július 6. napján, — a nevet nem említem fel, mert ez indiszkréció volna, de szívesen megmutatom — ahol a vizsgálati fogság kérdésében a vádtanács tárgyalást rendelt el még a kifogás előtt. A végzés így szól (olvassa): «A budapesti királyi törvényszék vádtanáesa... bűnügyben... gyanúsított és - védője felfolyamodása következtében stb.... zártülést tartott. A vádtanács, mielőtt a felfolyamodás érdemében határozna, elrendeli a büntető perrendtartás 379. §-ának első pontja alapján a felek személyes meghallgatását.» — Auer György királyi ügyészségi alelnök volt az ellenfelem. Megjelent, tárgyalt is, felvezették a vádlottat a vizsgálati fogságból. A tanács szóbeli tárgyalást tartott kontradiktórius alapon és szabadlábra helyezte védencemet. Ha el méltóztatik olvasni a végzést, méltóztatik emlékezni magára az ügyre is. (Gál Jenő: Nagyon szép példa a kivételt előhozni, A szabálylyal szemben. — Nagy zaj jobbfelőL) Elnök: Gál Jenő képviselő urat figyelmeztetem, hogy maradjon csendben. A képviselő úr erős támadást intézett, ne korlátozza tehát a szónok előadását. Tessék csendben maradni. Dési Géza: Azért hoztam el ezt a végzést, mert számítottam arra, hogy mélyen t. védőtársam, (Derültség.) pardon, képviselőtársam azt fogja mondani, hogv ez kivétel, ez nem az általános gyakorlat. Bocsánatot kérek, 1926ban nem tudhattam előre azt, — nem vagyok próféta — hogy mélyen t. képviselőtársam négy év múlva most azt fogja mondani, hogy ez nem felel meg a gyakorlatnak. íme itt van a bíróság végzése. Ez a bírói gyakorlat. A vádtanács nem 1926-ban kezdte meg ezt a gyakorlatot, régi uzusra támaszkodott, tehát nyilvánvaló, hogy mélyen t. képviselőtársam indítványa részben azért felesleges, mert benne van a 257. szakaszban, részben meg azért felesleges, mert az említett törvényszakaszok erre nézve már provideálnak. Azt méltóztatott mondani, hogy nem is tudjuk, milyen veszedelembe rohanunk, hova zökken a. polgári és büntető igazságszolgáltatás. Bocsánatot kérek, magam is azt a keserű kenyeret eszem, amelyet igen t. képviselőtársam aszik (Derültség.) s nagyon jól ismer eon mindiazokiat a nehézségeket és bajokat, amelyekkel meg kell küzdenie a védőnek igen súlyos és felelősségteljes hivatásában. De viszont azt is állítom évtizedek gyakorlata alapján, —. igen nehéz és nagy ügyekben tiszteltek meg polgártársaim bizalmukkal — hogy sohasem volt okom panaszkodni sem a^ bíróságra, sem az ügyészségre, sem a törvényre. Végre az megeshetik, hogy egy pert elvesztünk, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy megnyugtató legyen az igazságszolgáltatás, hogy azt lássam és azt tapasztaljam, 'hogy mindazok a hivatalos közegek és fórumok, alkiiknelk hivatásuk és^ kötelességük az ügyekkel behatóan, igazságosan* és tárgyilagosan foglalkozni, teljesítették kötelességüket- (Ügy van! Ügy van! jobbfelőL) Hogy hol volna az a veszedelem, amelybe robanunk, azt megérteni nem tudom. Nem hallgathatom el, hogy^ én sem rajongok például az egyesbíráságért. (Helyeslés jobbfelőL) Nem volnék őszinte, ha ezt elhallgatnám. Ez nem felel meg a magyar jog múltjának és annak a felfogásnak, amelyben mi éltünk és felnőttünk. De nem is azon múlik a dolog, hogy az egyesbíróság rendszere volna Önmagában irossz, mert látjuk, hogy például Angliában hosszú évszázadokon keresztül bevált ez az intézmény. Ha majd módunkban lesz bíiróképzéssel s megfelelő javadalmazásisal azt elérni, hosrv alól legyen az igazságszolgáltatás ereje, (fflénk helyeslés jobbfelőL T- J^si-t-