Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-410

Âz országgyűlés képviselőházának U miináló szereppel bír az alaposság, az a követelés, hogy az ítélkező eljárás az anyagi igazságnak sikerét biztosítsa. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ebben egyetértünk teljesein!) Akkor voltaiképpen egyet kellene értenünk az eszközökben és akikor egyet kellene értenie a aniniszter úrnak abban is, bogy nem szabad másodlagos szempontok figyelembevételével, honorálásával az anyagi igazság garanciáit lefaragni, úgy, laonint ez ebiben a javaslatban történik. , T. Ház! Voltaképpen érthető az, hogyha az országnak mostoha anyagi viszonyaira tekintettel megpróbálunk egy olyan perrendi reformot, amely az országnak pénzügyeit könnyíti, e mellett azonban megvalósítja az említett ideált, összhangban tudja tartani a gyorsaságot, az olcsóságot és az anyagi igazságnak érvényesülését, s én ismételten vettem már alkalmat, hogy ebben a teremben kifejtsem azt az egyetlen lehetőséget, hogy egy alapvető eljárási reformmal az anyagi igazság érvényesülését még a mai helyzetnél is sokkal erősebben biztosítsuk, e mellett gvorsítsuk az eljárást és olesóbbítsuk. Ennek egyetlen módja az, hogyha az elsőfokú bíráskodás alaposságát, ennek garanciáit emeljük. Ha ez sikerült, akkor nyugodtan lemondhatunk a kétfokú jogorvoslatról, akkor megelégedhetünk az egyfokú jogorvoslattal, akkor biztosítva marad az anyagi igazság érvényesülése és egy foknak, egy instanciának kiesésével elérjük az eljárás gyorsítását és egyúttal az államháztartás terhein is lényegesen könnyítünk. A táblák fölöslegesek, hogyha egy ilyen eljárást alaposan intézményezünk. Arról ezúttal nem beszélek, hogy amennyiben a táblákat ilyen módon megszüntetjük, megvan a módja annak, kapunk helyiséget, kapunk elsőrangú erőket arra, hogy az alsófokú közigazgatási bíráskodást megszervezzük, ezzel egy lépéssel előremenjünk a jogállam kialakítása felé, egyúttal a közigazgatáson is könnyítsünk, mert a közigazgatást sok munkától és egyúttal sok ódiumtól szabadítjuk fel, egyúttal ennek profilaktikus hatása is érvényesülne a közigazgatási elhatározások nagyobb megfontoltságában és nagyobb szociális tartalmában. T. Ház! Ez a reform mindezeket a követeléseket nem valósítja meg. Ez nem fogja sem gyorsítani, sem. olcsóbbítani az eljárást, az anyagi igazság érvényesülését pedig nem támasztja alá, hanem elelnkezőleg egyes intézkedéseivel megrontja. A mélyen t. előadó úr kiemelte az én véleményemmel ellentétben azt, hogy gyorsabb is lesz, olcsóbb is lesz az igazságszolgáltatás, a javaslat az anyagi igazság^ érvényesülését, tehát az ítélkezés alaposságát nem fogja veszélyeztetni, sőt teljesen egyéni nézeteként még azt is kiemelte, hogy még szociális gondolatokat is érvényesít, tehát szociális szempontból is — hogy szavait idézzem — örömmel üdvözli a javaslatot. Bátor leszek minderre rácáfolni. Alepvető hibája ennek a javaslatnak az, hogy nem számol a multak tapasztalataival, nem számol különösen azokkal a tapasztalatokkal, amelyeket úgy a polgári, mint a büntetőeljárás terén az egyesbíraskodással tettünk. Nem akar ez szemrehányás lenni a bíróság egyetemének, még kevésbbé akarja az én bírálatom &

f bíróságot leszállítani arról a magas f>iedesztálról, amelyre őt még akkor is fel kelene emelnünk, hogyha talán önmagától erre a magas piedesztálra fellépni nem tudna. Nem rajtuk múlik ez. Múlik ez — bírósági szervezetünknek — bírói kinevezési rendszerünknek KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXIX. 0. ülése 1930 június 18-án, szerdán. 371 fogyatékosságán, múlik részben azon a társadalmi, gazdasági és lelki leszállottságon, amelybe a háború és a forradalmak óta estünk, hiszen nincà ember és nincs társadalmi osztály és nincs még olyan magasan álló hivatás sem, amely ez alól a leszállottság alól ki tudta volna magát vonni. Az összes lateiner képesítések a háború óta leszállottak. Méltóztassék akár az orvosi, akár a tehnikai, akár a jogászi nemzedéket nézni. Ez a nemzedék a. iháborúval kapcsolatos intézkedések folytán már fogyatékosabb középiskolai képzettségben részesült, az egyetemen kisebb, kevesebb tanulmánnyal, olykor tanulmány nélkül kapta meg ÍX \ égbizonyítványt igen kitűnő hadi szolgálatainak ellenértékéül, a vizsgáknál nem azzal a szigorral rostáltatott meg, mint amelyet annakidején mi megszoktunk. Vájjon rendelkezik-e ez a nemzedék azzal a tudással, azzal a megalapozottsággal, és mert erkölcsi megalapozottság ebben a hivatásban a tudás megalapozottságával is karöltve jár, azzal az erkölcsi megalapozottsággal, azzal a higgadtsággal, azzal a bölcseséggel, azzal a judiciummal, amely megkívántatik azon a pályán, amelyre lép? A miniszter pedig a legmagasabb diligencia in eligendo mellett sem kerülheti el, hogy ebből a nemzedékből ne nevezze ki azokat a bírákat, akik az egyesbíráskodást végzik. Át kellene térni, mélyen t. miniszter úr — amennyiben az egyes bíráskodást perpetuálni akarjuk — az angol kinevezési rendszerre, arra a rendszerre, amely a bírákat a hosszú időkön át kifogástalan gyakorlatot folytató, erkölcsi és tudományos szempontból is a legmagasabb, igényeket kielégítő ügyvédek sorából veszi. Ezek azután be fogják vinni az ő bírói szé^ kükbe a tudást, az ügyvédi erkölcsöt, amelyről állítom éppen azon tapasztalatok után, amelyeket tettünk mi azokkal a mélyen t. kartárs urakkal, akik a bíróságtól jöttek át az ügyvédi pályára, hogy az nem alacsonyabb, mint a bírói erkölcsi felfogás. Bele fogják vinni a jog statikájának ismeretén keresztül a jog dinamikájának átérzését, az élettapasztalatukat, bele fogják vinni azt a magasabb ambíciót, amely egy hosszú, anyagilag is sikerült ügyvédi pálya után a maga lelki kielégítését találja abban, hogy bírói funkciókat végezhet, és akkor fogja, de csak akkor fogja a mélyen t. igazságügyminiszter úr, a magyar igazságszolgáltatás megtalálni azt az emberanyagot, amely minden erkölcsi és tudáskvalitással fogja azután ellátni az ő magas tisztét Ma azonban t. miniszter úr, milyen tapasztalatokat szereztünk az egyes bíráskodásnál, a polgári és büntető eljárás során? Panaszkodnak, hogy az egyes perek elhúzódnak, panaszkodnak, hogy a szóbeliség elapadt. Mélyen t. miniszter úr, egyiknek okát se keresse sem a félben, sem az ügyvédben. Az ügyvéd ma, akár felperest, akár alperest képvisel, boldog, ha egy pert minél gyorsabban befejezhet, boldog, már csak azért is, mert hiszen örökös félelemben kell lennie a mai gazdasági viszonyok között, hogyha a per sokáig tart, azalatt az ügyfél fizetőképessége teljesen 1er romlik. Ha méltóztatik vizsgálni azt, hogy a polgári perek elhúzódását mi okozza, akkor ezt abban méltóztatnak találni, amiben az ügyvédi közvélemény már régóta találja: az egyesbírói intézményben, amely a gyakorlatban oda vezetett, hogy az egyesbírák szinte halmozzák, halmoztatják az előkészítő irato54