Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-401
Az országgyűlés képviselőházának Uól azt állítani, hogy ennél a hitel szempontjából előnyös elbánásban részesülő tárcánál olyan gazdálkodás folyik, amely a többi tárcánál folyó gazdálkodástól elütő és a kritikát joggal provokálja. 1925/26-tól egészen 1928/29-ig négy zárszámadás közül egyetlenegyben sem mutatkozott sem nagyobb összegű megtakarítás, sem pedig az edőiráriyzottnál nagyobb bevétel. Ez önmagában helyes, ez a költségvetés realitását bizonyítaná, amennyiben az ellentételeknél ugyanilyen volna a helyzet, tehát a túlkiadásoknáí és az egymilliárd koronáról, illetve 80.000 pengő előirányzatnál csekélyebb bevételeknél is hasonló volna a helyzet. De itten egészen mást látok. Azt látom, hogy az egymillárd koronánál, illetőleg 80.000 pengő előirányzatnál kevesebb összegű bevételből az 1925/26. évi költségvetésben' 22 tétel kitett225 milliárd koronát, — ezt papirkoronában számítom — amelyből hat tétel 45 milliárd koronával a közoktatásügyi tárcára esett. 1926/27-ben 17 tételből 8, 11 millió pengőből 5 millió pengő esett a kultusztárcára. 1927/28-ban 11 ilyen tételből Öt, 4'5 millió pengőből 2*5 millió pengő esett erre a tárcára. 1928/29-ben csak 5 ilyen tétel volt a 18 között, 23*3 millió pengőből, 2'3 millió pengővel. Azt hihetné az ember, hogy megjavult a miniszter úr, pedig tévedés. (Élénk derültség.) Az 1924. évi állami kölcsönnél, a postánál és a vámjövedéknéL itehát nem is tároakiadásnál összesen 17 millió pengő a visszamaradás, s itt az összes többi tárcára eső hatmillió pengőnek majdnem fele esik megint erre az egyetlen tárcára. Ha i a túlkiadásokat vesszük, azt látjuk, hogy az 1925/26-iki évben 55 tételből 15, 398 milliárd koronából 142 milliárd korona esik a kultusztárcára. 1926/27-ben 42 tételből 11, 33 millió pengőből 7 millió, 1927/28-ban 67 tételből 14, 105 millió pengőből 13*5 millió pengő esett a kultusztárcára. Tehát tényleg megállapítható a rosszban való kitartásnak csökkenése, amit továbbá meg tudunk állapítani iákkor, amikor azt nézzük, hogy az 1928/29; évi zárszámadásból kitünőleg 52 tételből csak 12 tétel, 80 millióból csak 5'5 millió pengő esik a kultusztárcára. De már ennek a javulásnak értéke is csökkenthető azáltal, hogy ebből a 80 millió pengőből több, mint 45 millió pengő esik olyan tételekre, amelyeket a tárcatúllépések tekintetében rendes elbírálás alá vonni nem lehet, amit én itt részletezni nem akarok. És fokozza a kritikát az is, hogy 5*5 millió pengőből 2,100.000 pengőt olyan kiadási címekre fordítottak, amelyek legalább is az én felfogásom szerint eddig is túldotáltak volna, így a központi igazgatásra, a budapesti, szegedi, debreceni és pécsi egyetemekre, középiskolákra, internátus okra, művészeti célokra állami színházakra és a gyűjteményekre. A kultuszminiszter úr tulajdon költségvetéséhez igen kevéssé ragaszkodik. Ezt aiz is igazolja, hogy a költségvetésben rendszeresített alkalmazottak létszámának < betartásával sem törődik, mert az 1928/29. évi zárszámadási jelentés szerint 710 állás túlbetöltését kellett tizenhét esetben indokolni. Ezeket a státustúllépéseket nem kevesebb, mint hat helyen az automatikus előlépésekkel indokolja. Pedig ha rendszeres statisztikát vezetne a maga alkalmazottairól, már a költségvetés összeállítása alkalmával igen könnyen ki lehetne mutatni, hogy annak a költségvetési évnek a folyamán magasabb fizetési osztályba vagy fokozatba hány ilyen tisztviselő esik, a hitelfedezetről tehát költségvetésileg eiőőre is lehetne gondoskodni. A legfelsőbb számvevőszék jelentéséből kitűnik, hogy összesen 518 esetben kért indokolást az utóbbi évben, ebből 94 esik egymagára a . ülése 1930 június 3-án, kedden. 29 kultuszminisztériumra, ami talán szintén kicsit túlzott arány. De térjünk át a hasznos beruházásokra. Az 1926/27. költségvetési év óta 59-7 millió pengőt vett igénybe a kultuszminiszter úr. Ebből az összegből zárszámadás szerint csak 13*1 millió pengő gyarapította az állam vagyonát. (Zaj a jobboldalon.) Nem azt állítom, hogy a többi eltűnt, (Gr. Klebelsberg Kuno vallás- és kosoktatásügyi miniszter: Csodálom!) de csak enynyivel gyarapodott az állam vagyona a zárszámadás iszerint. A hasznos beruházások öszszegéből nem kevesebb, mint egy millió pengőt fordított öztöndíjakra, az összeg legnagyobb része pedig a népiskolák és községi iskolák építési alapjába lett beszolgáltatva. Nézzük meg, hogy áll a két alap elszámolása. 1928/29-ben az országos népiskolai építési alapnál 22,800.000 pengő bevételről és 13,600.000 kiadásról számol el a kultuszminiszter úr. Az alap kimutatott maradványa 9-2 millió pengő. Minthogy azonban ez az alap építkezésekre kölcsönöket is folyósított, a maradványon felül a visszafizetendő kölcsön álladéka a magyar állam reális követelését képezi és így 1929 június végén még 200.000 pengő állott volna a magyar állam rendelkezésére; ez az összeg azonban a vagyonmérlegben kifejezésre nem jut, amit kifogásolok, mert ezáltal a vagyonmérleg irreális. Kifogásolnom kell azt, is, hogy a kölcsön visszafolyó részleteit tetszés szerinti összegben állapíthatja meg a (miniszter úr, tetszés szerint használhatja fel a költségvetésen kívül is. Hogy erre nézve a miniszter úrnak hajlandósága van, azt bizonyítja az, hogy a legfőbb állami számvevőszék a 207. és 209. tételnél kifogásolta azt, hogy ia miniszter úr az 1897 : XX. te. 21. §-ának világos megsértésével kezeiihez folyó bevételt közvetlenül használt fel kiadásoknak teljesítésére. Még súlyosabban kell kifogásolnom, hogy az 1927/28-as költségvetésben a polgári iskolák építési alapjának hiánya 280.000 pengő volt, amely a következő esztendő zárszámadásában 838.000 pengőre emelkedett, Ezt a hiányt átmenetileg más alapokból felvett előlegből, illetőleg kölcsönökből fedezte a miniszter úr minden törvényes felhatalmazás nélkül. Lényegében a miniszter úr a jövő év hitelének terhére előre költötte el ezt az összeget, amit pedig az 1898. évi XX. te. kifejezetten tilt. Elköltött pedig ebben az esetben többet, mint amennyi polgári iskolai építkezésekre az egész idei költségvetésbe fel van véve. Végre pedig nem is tartotta érdemesnek a miniszter úr, hogy indokolja a polgári iskolai építési alap túlkiadásait, illetőleg a szegedi és gyulai új polgári iskolák létesítésének különleges, sürgős voltát. A zárszámadásokra és költségvetésre vonatkozó észrevételeimet ezzel már körülbelül be is fejeztem, csak azt kérdem, hogy akarja a kultuszminiszter úr, hogy bárki komolyan vegye az ő általa beterjesztett költségvetést, (Zaj a jobboldalon.) — tessék végig meghallgatni — amikar saját maga irreálisnak nevezi a legfelsőbb állami számvevőszékhez beadott indokolásaiban előbbi költségvetését. Az 1928— 1929. évi zárszámadási jelentésben öt alkalommal a 211., 473., 475., 476. és 486. tétel alatti költségvetését saját maga irreálisnak nevezi. Kifogásolni akarom Szeged városának rendkívüli mértékű favorizálását mindenféle építkezéseknél és befektetéseknél. Kifogásolni akarom azt is, r hogy amikor a rendkívüli kiadásokra az egész ország területén négy millió pengő áll rendelkezésre, ebből Szeged városára
