Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-410

368 Âz országgyűlés képviselőházának A házasságvédő intézményét csak akkor találnám valameninyire is indokoltnak, ha neki fellebbezési jog is adatnék, mert fellebbezési jog nélkül csupán statiszta szerepe lesz és itt talán lehetne abban az irányban is valamit tenni, bogy a házassiágvédő tMrendelésének joga, ba mar ezt intézményesen létesítjük, az ügyvédi kamaráknak engedtetnék át. Egyes rendelkezéseikkel, amelyek itt önként felvetődnek és amelyekkel a jogi sajtóban, a napi sajtóban is olyan sokat foglalkoztak, egészen röviden kívánok foglalkozni azért, mert hiszen ezek /annyira megvitatott kérdések, hogy ezeknek hosszú akár elméleti, akár gyakorlata fejtegetése nem _ volna indokolt. En nem látok seanimáféle közjogi veszedelmet abban, Ihogy különösen, bizonyos korlátozott időre az értékhatárok megállapításának joga a miniszterire bízatik. A törvényhozás szuverenitásának nem sérelme ez akkor, amikor maga a törvényhozás adja meg ezt a felhatalmazást. Ennek megvan a maga előzménye is, megvan a maga indokoltsága is és különösen ezekben az átmeneti időkben azt hiszem, ez a leghelyesebb megoldás, mert sokkal egyszerűbben megoldhatja iaz igazságügyminiszter ezeknek a határoknak leszállítását, ezeknek a határoknak szükségszerű, felemelését, ahogyan majd ennek a törvényjavaslatnak hatásai a vialó életben mutatkozni fognak. Nem látom nagy sérelemnek azt- sem, hogy az egyesbíróságok hatásköre bizonyos mértókben — nem nagy mértékben — kiterjesztetik, mert nem tudok szabadulni attól a gondolattól és a gyakorlatban is azt kell megállaptíanom, hogy ebben az országban egyre több, a hivatott egyesbíró. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Vtanimak rossz tanácsok és " vannak kitűnő egyesbírák. Ezek az egyesbírák, ez az egyesbírói intézmény az én felfogásom szerint nagyszerű képzőáiskolájia a bírónak és ezekből az egyesbírókiból lesznek a valóban jó felsőbírók. Hogy ennek az intézménynek is, mint minden egyéb intézménynek, vannak hiányosságai, vannak ' gyengeségei, az nem ok ;arra, hogy ettől eltérjünk, de különösen, ha egyszerűsíteni kívánunk, ha a bírói létszámot csökkenteni kívánjuk a jövőben, — ez egy jövőre szóló Programm is — akkor az egyesbíróságok intézményétől eltérni nem lehet. Az a hatáskör, ba tágíttatáik is, még mindi g nem olyan nagy, hogy abból az igazságszolgáltatás érdemére, az igazságszolgáltatás jóságára valami nagyobb veszély származnék. A polgári törénvkezés egyszerűsítéséről szóló javaslatnál, csak két kérdést vagyok bátor még felhozni. Az egyik a végrehajtási eljárás, amely szerintem egyik legsikerültebb része (mriek a javaslatnak. (Graeffl Jenő: Kiváló része!) Ha valamit aggódva fogadunk, vagy legalább is gondolkozóba ejt, ez az, hogy vájjon az adós erős favorizálása annak valódi érdekese. Mert ha a végrehajtási szabályok, a törvényes rendelkezések nagyon enyhék, értem ezalatt azt, hogy az adóst nagyon védik, ez az adós hitelének a rovására megy. Még ma is élénken emlékszem arra, hogy amikor 1908-ban a végrehajtási novellát tárgyalták, ép . olyan országos zaj keletkezett az ioar és kereskedelem világában, mint amilyent most kiváltott ez a javaslat kezdő stádiumában. Sokan hangoztatták és hirdették, hogy a végrehajtási mentességnek széleskörű kiterjesztése a hitelélett leromlására vezet és • különösen a kisebb exisztenciákat megfosztja a hitel áldásaitól, ha az egyik oldalon védi is a 'hitel rombolásai ellen. Egy nagyon egyszerű iparos ember, U10. ülése 1930 június 18-án, szerdán. analfabéta, aki a heds er égnél tanult meg írni és olvasni és a maga szorgalmával, erejével szép eredményeket ért el, vagyont szerzett, amikor ezt hallotta, azt mondotta: ba 20. évvel ezelőtt ez a törvény élt volna, akkor nekem semmim sem volna, mert egész vagyonomat, keresetemet annak köszönhetem, hogy hitelhez jutottam. Ezek mellett a korlátozó törvények mellett hitelhez nem juthatnék. Nem tartozik szorosan ehhez a javaslathoz, de a végrehajtási eljárással bizonyos vonatkozásban van, ezért bátor leszek erre az igazságügyminiszter úr figyelmét felhívni. Tudom, hogy ez^ a kérdés bizonyos mértékben pénzügyi kérdés is. A pénzügyi tárca költségvetésénél szóba is hoztam, azonban én úgy gondolom, Ihogy erre egészen szabatos és kielégítő választ nem kaptam. Ertem ez alatt a bírói letétek kérdését. A m. kir. igazságügyminiszter 1924 június 23-án 33.700/1924. I. M. szám alatt egy rendeletet bocsátott ki a bírói készpénzletétek kezelése tárgyában. Ennek a rendeletnek 22. §-a szerint a rendelet életbelépésének napjától a bírói letét után a királyi kincstár kamatot nem fizet, másrészről azonban őrzési díjat sem kell fizetni. A pénzügyminiszteri utasítás a pénzügyi letétek tárgyában egyidejűleg közzétett 53.600/1924. számú rendelettel meg is jelent. Ez a rendelet a szanálási törvény alapján bocsáttatott ki. Abban az időben, abban a gondolatkörben tökéletesen helytálló is volt, mert a folytonosan romló, ingadozó valuta mellett a kincstár valóban nem vállalhattta a kamatfizetés terhét, de, ma, amikor stabil pénz van, tökéletesen érthetetlen előttem, hogy a bírói letétek, jelentős összegek huzamos időn keresztül a királyi kincstárnál minden kamat nélkül heverjenek, minden kamat nélkül kezeltessenek. (Baracs Marcell: Ügy van!) Ez különösen jelentőségteljes a mai időben, amikor országszerte az ingatlanárverések sokasága folyik (Ügy van! jobb felől.) és előáll az a különös helyzet, hogy a vételárat készpénzben befizetik, de mire az felosztásra, kiutalványozásra kerül, — sokszor közbeeső jogviták is hátráltatják ennek elintézését — mindig hónapok, de nem egyszer esztendők is telnek el. Az a szegény elárverezett adós nem kap kamatot a pénze után, ellenben a hitelező követeli a kamatot ez alatt az idő alatt is, az fokozatosan folyik. Békeidőkben a királyi kincstár 3'5%-ot, (Egy hang jobbfelől: 3%-ot!) később 3%-ot fizetett a bírói letétek után, de akkor a kamatok is alacsonyabbak voltak. Ma azonban a közpénzek után is magas kamatot számít a kincstár, 24%-tói egészen a kedvezményes 6%-ig terjed az a határ, amelyen belül kamatokat számítanak a felek terhére, a kincstár javára. En tehát indokoltnak tartanám, hogy ez a minden tekintetben igazságtalan rendelkezés hatályon kívül helyeztessék. A pénzügyminiszter úr erre azt volt szíves válaszolni, ihogy módjában áll mindenkinek kamatozó papírokat helyezni letétbe. Engedelmet kérek, nem áll módjában, mert hiszen a bírói árverések feltételei között mindig az van kikötve, hogy az illető készpénzben tartozik a vételárat befizetni. Nem áll meg a pénzügyminiszter úrnak az a kifogása sem, hogy ez törvényen alapul, mert ez nem törvényen alapul, hanem törvénnyel adott felhatalmazással, rendelettel szabály ózta tott, mód van tehát arra, hogy minden külön törvényhozási intézkedés nélkül rendeletitleg szabályoztassék a mai viszonyoknak, a mai gazdasági életnek megfelelő módon. Ha azonban ezt törvény szabá^